Az orosz fémipar, hála az Ázsiában kibontakozó fellendülésnek, a folyamatosan emelkedő fémáraknak, s a vertikálisan integrált vállalatok versenyképes költségeinek köszönhetően, folyamatosan növekszik. A Frost&Sullivan által készített tanulmányból kiderül: az orosz fémipar 2010-ben 76.2 millió tonna (!) nyersanyagot termelt, s a tervek szerint 2017-re elérik a 129 millió tonnát. (Az orosz fémipar már így is négyszer nagyobb forgalmat könyvelhet el, mint az orosz bányaipar.) Az orosz üzemekben mindenekelőtt vasat, acélt, aranyat, ezüstöt, alumíniumot, rezet és nikkelt dolgoznak fel.

A fémipar természetesen nagymértékben függ a vásárlók igényeitől, elsősorban az építőipartól, a szállítmányozási szektortól, az autóipartól és az elektronikai ágazattól. Miután ezek a szektorok is a lábadozás jeleit mutatják, ez közvetlen hatással van az orosz fémiparra is, melynek hatalmas előnye, hogy a vertikálisan integrált orosz nagyvállalatok csökkenteni tudják az előállítási költségeket.

Másrészt viszont szembesülniük kell a csekély belföldi igényekkel, a (szintén) növekvő energiaárakkal, és a hiányzó beruházásokkal. A biztos alapokon nyugvó jogrendszer hiánya, a bizonytalan hatósági engedélyezések, az egyenlőtlen bánásmód a belföldi és külföldi cégek között, bizonyos nyersanyagok exportjának lehetetlensége és a gyenge orosz bankrendszer ráadásul olyan rizikófaktorok, melyek az orosz fémiparba irányuló külföldi befektetéseket megakadályozzák. S ez akár rövid távon is negatív hatással lehet a növekedésre.

(Frost&Sullivan)