Egy új Szilícium-völgynél is több, egy valóságos új város van születőben Moszkva mellett, igaz egyenlőre csak a tervasztalokon. Medvegyev elnök már 2009. december 31-én aláírta a vonatkozó keret-megállapodást és állami kezességvállalást, de annak tartalmát csak a napokban ismertették a sajtó nyilvánossága és általában a szélesebb közvélemény előtt. Az újonnan, szinte a semmiből felépítendő nagy lélekszámú település kutatási központként működne a jövőben, egyesítve a legmodernebb technológiákhoz szükséges infrastrukturális háttereket, kiszolgálva leendő magasan képzett lakóit, miközben maximálisan kihasználná a főváros közelségében rejlő páratlan lehetőségeket. A nagyszabású beruházás tökéletesen illeszkedik az orosz kormányzat „minden áron modernizálni” elképzeléseibe. A 2010. február 15-én, egyfajta erődemonstrációként, pompázatos körülmények között leleplezett, és útjára indított  beruházás valóban megnyerőnek tetszik, legalábbis az eddig befektetett tőke illetve bemutatott és már megvalósult fejlesztések tükrében.

Az orosz társadalom „természetesnek mondható bizalmatlansággal” vette tudomásul a bejelentést, kétségeiket pedig tovább erősítette Anatolij Csubajsz, a Rosnano vezetője nevének feltűnése a projekt szervezői, koordinálói között. A neoliberális politikusnak nem bocsátják meg egykönnyen a Jelcin nevével fémjelzett korszak átláthatatlan privatizációs ügyeit és a volt szovjet államvagyon magánkezekre játszását. Az innovációs mamutbefektetés részleteit pont az orosz gazdasági-politikai átalakulás fentebb említett kétes megítélésű alakja tárta a TV-nézők elé, hárommilliárd eurós bevételt előlegezve meg 2015-től. A terv sikeres kivitelezését – a szervezők saját véleménye szerint is – a rövid határidők nagyban befolyásolhatják. A régi metódusoknak megfelelően egy „arra hivatott bizottság” felállításával veszi kezdetét a tényleges kivitelezési szakasz, amely minősíti a beérkezett ajánlatokat és kijelöli a bevonni kívánt csoportok, cégek körét öt nagy alapkutatási területen: alternatív energiaforrások, nukleáris fejlesztések, orvosi kutatások valamint informatika. A szelekciós szakasz lezárultával a már hivatkozott bizottság feladatát teljesítve legalább tíz felkarolandónak ítélt tervpályázatot nevez meg, és az állami (a beruházások összköltségeinek legfeljebb felét kitevő) társfinanszírozási keret figyelmébe ajánl. Ekkor indulhatnak a Moszkva mellé álmodott központ építési munkálatai. Az alapkőletételt követően az új város lakossága a meghirdetett ütemterv szerint öt éven belül el kell, hogy érje az ötvenezres szintet. A leendő utak, repülőterek (!) és a mindehhez nélkülözhetetlen infrastruktúra kidolgozása már javában folyik.

Vlagyiszlav Szurkov, az elnöki hivatali adminisztráció helyettes vezetője, aki az innovációs tanácsban Medvegyev helyettese, szerint a kutatóközpont ötlete magától az orosz prezidenttől származik. Az orosz innovációs menedzsment jeles képviselői jól tudják, hogy tervük a kedvező gazdasági feltételek megteremtése nélkül kivitelezhetetlen, így jelentős adókedvezményeket helyeztek kilátásba minden, a beruházásban résztvevő, abban érdekelt cégek számára. Nem zárják be a kapukat a külföldi befektetők előtt, sőt nem csak orosz kutatókat keresnek a leendő tudományos pozíciókra. Ösztöndíjak és a kiemelt bérezési rendszer tenné minél vonzóbbá az orosz Szilícium-völgyet.     

Forrás: Repubblica, 2010. február 16.

The Moscow Times, 2010. február 15.