A Tbilisziben tartott RIA Hírek nemzetközi sajtóértekezletén Oleg Baszilasvili grúz származású orosz színész (a magyar nézők legutóbb a Mester és Margarita TV-sorozatban láthatták Woland szerepében) arról beszélt, hogy Grúzia és Oroszország kettéválasztását úgy élte meg, mintha saját testét választották volna ketté.

Remélem – folytatta - , hogy vezetőink józan esze győzedelmeskedik a dicsőség vágyon, a személyes ambíción, és minden a helyére kerül. Isten adja, hogy együtt legyünk, nem feltétlenül egy állam keretein belül, de azt el kell ismerni, hogy a grúzokat és az oroszokat szoros kapocs köti össze. Szükségtelen példák sorát hozni, azok mindenki előtt ismertek, kezdve a Bagrationoktól egészen a kurszki csatáig, ahol az én apám és testvérem is meghalt. Aligha volt a Szovjetunióban még két olyan nép, mint a grúz és az orosz, melyeket ilyen szoros szálak fűztek össze. Ezt bizonyítja a művészi kötődés is. Mi mással lehet magyarázni, hogy az orosz költők Grúziába mentek, és nem Minszkbe vagy Kijevbe példának okáért. A színész arról is kitért mi volt utazásának személyes indítéka. A II. világháborúban a kurszki csatában súlyosan megsebesült bátyját eltűntnek nyilvánítottak. Az elveszett testvér nyomainak felkutatáshoz Baszilasvili még az Országos grúz levéltár segítségét is kérte.

Baszilasvili természetesen nem most járt először Grúziában. 1941 óta többször megfordult  felmenői hazájában. Mint sok mindenki mást is, Baszilasvilit is letaglózta a Szovjetunió szétesését követő Tbiliszi látványa. „Különösen az Iveria szálloda sokkolt az ott elszállásolt menekültekkel. A mostani Grúziát azonban össze se lehet hasonlítani. A Goriba vezető út megüti az európai standardot. A menekülteket befogadó épület miatt se kell szégyenkezni. Látszik, hogy nem sajnálták a pénzt. Kellemesebb lett a városkép is. Az üzletek tele vannak áruval, a Rusztavelin (Tbiliszi főutcája – V.J.) nem látni már tűzifát árusító embereket. Persze, tudom, hogy az emberek így is nehezen élnek, de azért látni a haladást. Főleg, ami a rendőrséget illeti. Ezt nem lehet elvitatni Szaakasvilitől. Ez az ő érdeme. Sok emberrel beszéltem, és ebben az egyben egyetértés volt. A rendőrök az amerikai kollégájuk mintájára viselkednek. Nincs megvesztegetés, legalábbis nem azon a szinten, ahol az utca embere találkozik a rend őreivel. A büntetést, amit kiró a rendőr egy-egy közúti ellenőrzés vagy szabálysértés során, hivatalos úton ki kell fizetni. Azt már nem tudom, magasabb szinteken ez hogy működik. Szóval, „felszíni” javulást mindenképpen érzékelek. És az emberek is ugyanolyan jók maradtak. A stáb, amely segít felkutatni az őseimet, nem bír eléggé csodálkozni mennyire vendégszerető, közvetlen, szívélyes emberek a grúzok. Örülök, hogy a grúzok többségében semmiféle gyilkos bosszúvágy nem él az oroszokkal szemben.” Ellenkezőleg: mindenhol barátságosan fogadtak.

A sajtótájékoztatón Oroszország jövőjén kívül szerepvágyairól is kérdezték, mely nem más, mint hogy egyszer eljátszhassa a Nagy Vezért. „Sztálin egy nagyon érdekes, ambivalens figura volt, bizonyos tekintetben zseniális ember, aki képes volt a fél világot térdre kényszeríteni, de aki mérhetetlen sok szenvedést okozott, és ami a fő – eltorzította a lelkünket. Ez a legfőbb bűne. Már kétszer készültem eljátszani Sztálin szerepét, de különböző okoknál fogva nem valósultak meg ezek a tervek.”

Várjuk. Baszilasvilinek a gonosz is jól áll.

Forrás: www.ng.ru