Megjelent a kiváló orosz író, Vlagyimir Szorokin legújabb, „Tellúria” című regénye.

A „Tellúria” egy utópia, mely a 21. század végén játszódik. A posztindusztriális globális társadalom már régen a múlté. A Földön a „felvilágosult középkor” uralkodó. Az emberek életébe visszatértek a lovak, vásárok, keresztes lovagok. Európa iszlamizálódott, Oroszország átesett egy újabb „zavaros időszakon” (szmuta) és darabjaira hullott. Eurázsia államai kisebb fejedelemségekre estek szét, melyekben a közönséges embereken kívül óriások és törpék is élnek. Mindegyik államban saját politikai rezsim alakult ki. Megkérdőjelezhetetlen tekintélyük van a szuperkomputereknek.

Ebben a világban státusszimbólumnak számítanak a tellúrból készült szögek, melyeket az emberek fejébe vernek bele, hogy eksztatikus állapotba juttassák el őket. Egyetlen állam van, ahol a tellúrt nem különösebben becsülik, maga Tellúria (Altaj), ahol a tellúr legfőbb forrása található.

Szorokin regényében Oroszország sem létezik már, szétesett, de nem nemzetiségi államok, hanem politikai autonómiák keletkeztek a helyén. Moszkóviát a krumpliföldek illata lengi be, az állam a pravoszlávia és a kommunizmus ideológiája között őrlődik.

Szorokin új könyve stílusában nem egészen regény, az írótól nem szokatlan módon több különféle műfaj jelenik meg a műben: az egyes fejezetek az elbeszélés, dráma, cikk, felhívás, mese stílusjegyei alapján készültek. A fejezetek függetlenek egymástól, de összességében egységes művet alkotnak. Szorokin stílusa a korábbiakhoz képest változatlan, durva lexika, orgiajelenetek színezik a művet. Polina Rizsova kritikus szerint a „Tellúria” által felvetett egyik legfontosabb kérdés az ember és az állam viszonya, melyben, a teljes széthullás állapotában, egyfajta vágy is felfedezhető az erős állam iránt.

(gazeta.ru)