1986-ban készült el a Szovjetunióban Juris Podnieks lett rendező a „Könnyű-e fiatalnak lenni” című dokumentumfilm, mely a maga idejében nagy visszhangot váltott ki. 25 évvel később hasonló címmel forgatott dokumentumfilmet az oroszországi fiatalok problémáiról Grigorij Sugajev és David Roytberg. A film összesen 16 interjút tartalmaz, arra törekedve, hogy a mai oroszországi ifjúság lehető legszélesebb keresztmetszetét mutassa be.

Az interjúalanyok gyakran ellentétes világnézetet képviselnek, szembeállítják őket: van, aki mélyen vallásos; van aki ateista; az egyik örömmel szolgálna a hadseregben, a másik irtózik a katonai szolgálattól; van aki teljesen nyitott és őszinte, van aki megszeppent, tartózkodó.

Minden szereplő egyéniség, de mégis „hasonlítanak valakire”, a filmben „archetípusok” jelennek meg, épp ezért a fiatalok magukkal szembesülhetnek az alkotást nézve. Bár az interjúalanyokat szembeállítják egymással, a film nem konfliktust, hanem inkább dialógust teremt.

Minden egyes történet statisztikai adatok bemutatásával ér véget: hány fiatal szökött meg a hadseregből, átlagosan mennyit beszélgetnek a fiatalok családtagjaikkal stb.?

Az intejúk szereplői teljesen különböző emberek, megjelenik benne a szkinhed és az egyházi iskola jámbor növendéke, valami mégis összeköti őket, a jelenlegi Oroszország valósága.

(Nyezaviszimaja Gazeta)