A „Rosszija” föderális orosz TV csatornán mutatták be a napokban Vlagyimir Bortko rendező (aki korábban a „Kutyaszív”, „Mester és Margarita”, „Tarasz Bulba” ekranizációját végezte el, általában nagy sikerrel) négyrészes sorozatát I. Péter orosz cárról. A „Nagy Péter. Hagyaték” c. alkotás az első orosz imperátor utolsó éveit mutatja be Danyiil Granyin regénye, az „Esték Nagy Péterrel” c. regénye alapján.

Vagyim Nyeszterov kritikája szerint a film a jó operatőri munka és a nagyszerű színészek felvonultatása mellett sem sikerült igazán jól. Kosztümparádé, parókabemutató, végtelen monológok, napi politikai áthallások jellemzik a filmet (a hatalmi vertikálról szólván: „Nem szabad új embert engedni a hatalomba. Ez megbontja a dolgok szokásos rendjét az államban.”).

Nyeszterov szerint Bortko egyfajta idealizált Péter-képet tár a néző elé a filmben. Olyan Nagy Pétert, aki kiterjesztette az orosz határokat a Baltikumig és Bakuig, aki elhozta a felvilágosodást, a tudományt orosz földre, aki nélkül semmi sem sikerült volna.

A nézők tehát egy idealizált uralkodói képet láthatnak Bortko filmjében, amire a természetes reakció az elfordulás: „Hiszen – írja Nyeszterov – olyan bölcs vezért, aki éjjel és nappal Oroszország ügyén tevékenykedik, s aki már rég általános boldogságot teremtett volna, csakhát a tolvaj bojárok, ma is lehet a híradókban látni.”

(Vagyim Nyeszterov: Zsil-bil Pjotr Pervij, gazeta.ru, 2011. 05. 16.)