Orosz költők antológiája Portugáliában - Lusa, Diário de Notícias, 2010. július 21.

2010. július 21-én látott napvilágot a „Szovjet-orosz költészet (XIX-XX. század)” című antológia, amely 30 orosz költő  107 versét tartalmazza. A verseket egytől egyig José Sampaio Marinho válogatta, fordította és kommentálta.

Az az időszak, amelyet José Sampaio Marinho eltöltött az egykori Szovjetunióban „meghatározó” volt a költők kiválasztásakor – írja az előszóban José Milhazes, Marinho barátja. José Sampaio Marinho 1998-ban halt meg tüdőrákban a portugál Póvoa de Varzim nevű településen, de még korábban átadta Milhazesnek a lefordított költeményeket, aki pedig kötelességének érezte, hogy kiadót találjon ezek számára - állítja az előszóban.  A szövegben Milhazes felhívja a figyelmet a „fordítások minőségére”, amelyek megőrzik „nem csupán a tartalmat, de az orosz eredetik verselési gazdagságát is.”

Az antológiában többek között olyan költők szerepelnek, mint Szergej Jeszenyin, Borisz Paszternák, Vlagyimir Szokolov, Leonid Martinov, Nyikolaj Rubcov vagy mások, akiket az 1980-as években „nem rehabilitáltak”, például Oszip Mandelstam, Anna Akhmatova és Marina Cvetajeva. De találunk forradalmi költőket is, mint Vlagyimir Majakovszkij, akinek olyan művei szerepelnek itt, amelyekben elsősorban a „lírai érték” érvényesül.

Barátja munkásságára vonatkozóan azt meséli Milhazes: „Párhuzamosan, a ’hivatalos munkaidő” lejárta után Sampaio - aki szinte mindig jeges whisky-szódával a kezében, örökké égő cigarettával a szájában járkált - szovjet és orosz költők verseit fordította, amelyeket néha elszavalt a legközelebbi barátainak.”

José Sampaio Marinho, az Árkádia Kiadó fordítója, barátja volt Ruy Belo költőnek, együtt dolgozott Vitório Nemésio költővel és dolgozott az egykori Nemzeti Telekommunikációs Társaságnál (Emissora Nacional) is.

1974. április 25. (a jobboldali diktatúra bukása – a ford.) után a szovjet ’Progressz’ könyvkiadó Moszkvába hívta dolgozni, ahol végül 15 évet élt, majd visszatért Portugáliába és általános iskolai tanárként dolgozott.

A sok orosz-portugál fordításon kívül, amelyeket a legkülönbözőbb szövegekből készített, megjelentetett regényeket, esszéket és költészeti munkákat – 4 saját verseskötetet is írt. Ezek egyike, a ’Felhők sírnak – Versek’ magában foglalja az összes 1952 és 56 között írt versét.

A ’Szovjet-orosz költészet (XIX-XX. század)’ antológiával kapcsolatban, amelyet a Labirintus Kiadó jelentett meg a Fafe-i önkormányzat segítségével, José Milhazes állítja: „Az oroszok azt szokták mondani, hogy van néhány olyan nemzeti költőjük, akiknek a műveit lefordítani más nyelvekre lehetetlen. Ezek egyike Szergej Jeszenyin, de Sampaio Marinho meg merte kísérelni a lehetetlent és sikerült neki.”