OROSZVALOSAG.HU
A "gyenge" város és az "erős" vidék
A "gyenge" város és az "erős" vidék
A Jeltisev család
.jpg)
A kortárs orosz irodalomban az ezredforduló környékén nagy vitákat váltott ki egy új irodalmi iránynak, az „új realizmusnak” megjelenése és felerősödése. Ennek az új iránynak egyik legismertebb és legvitatottabb írása Roman Szencsin A Jeltisev család című regénye (2009), amelynek középpontjában a mai oroszországi élet fontos problémája, a Szovjetunió széthullása utáni orosz vidéki élet helyzetének ábrázolása áll. A szerző a regényben egyfelől pontos látleletet ad a vidéki/falusi hétköznapi élet gazdasági és társadalmi káoszáról, másfelől hangsúlyozza, hogy e konkrét társadalmi-gazdasági bajokkal együtt az orosz vidéki kultúra válságáról is szó van.
Az utóbbi két évtizedben orosz szociológusok, közgazdászok és politikusok egyöntetűen állítják, hogy az orosz falu mint olyan krízisben és eltűnőben van. Rengeteg falusi ember hagyja el tradicionális lakhelyét és életformáját, költözik el nagyvárosokba a jobb, komfortosabb élet reményében, és igyekszik alkalmazkodni az új környezet elvárásaihoz. E folyamat az orosz népi (vidéki) kultúra hanyatlásához és végső soron eltűnéséhez vezet.
Roman Szencsin A Jeltisev család című regénye szoros kapcsolatban áll a szovjet irodalomból ismert ún. „falusi prózával”, és támaszkodik a XIX. századi szlavofil és „talajos” eszmerendszerre is. Az orosz irodalom „népnemzeti” hagyományokra épülő művei igyekeznek megőrizni a tradicionális népi kultúrát, hangsúlyozzák annak organikusságát, a benne élő ember valódi oroszságát, és mindezt szembeállítják a nagyvárosi élet szabályrendszerével, konstruáltságával, idegenségével és a benne résztvevő ember elidegenedettségével.
A XIX. századtól kezdve az orosz szépprózában a falusi élet egyfajta ellenkultúraként jelent meg, benne a perifériára szorult paraszti kultúra lelki-szellemi mélysége, vallásossága (a kereszténységet pogány elemekkel átszövő kettőshite) mutatkozott meg. Bizonyos mértékig erre a prózaírói hagyományra épült aztán a szovjet irodalom „falusi prózája”, Valentyin Raszputyin, Viktor Asztafjev, Vaszilij Suksin és mások írásművészete is. És részben e tradíciót folytatja Szencsin is A Jeltisev család-ban, azzal a különbséggel, hogy nála egyértelműen a jelenkori orosz vidéki, falusi élet problémái, lepusztultsága, menthetetlensége erősödik fel, anélkül, hogy az orosz vidékben és képviselőiben a „néplélek” hordozóit és Oroszország megmentőit akarná láttatni.
A regényben a címszereplő család feje, Mihail Jeltisev városlakóként rossz döntést hoz a munkahelyén (a rendőrségen), aminek következtében, mintegy a család túlélése érdekében, Jeltisevék kénytelenek elhagyni a várost, és kiköltözni egy lepusztult faluba, és ott új életet kezdeni. Itt, a nehéz életkörülmények közepette a család azonban nem felemelkedik, hanem éppen ellenkezőleg, végképp elveszít minden ideált, minden jóra törekvési szándékot, aminek szörnyűséges végeredménye az lesz, hogy az apa a saját fia gyilkosává válik.
Látni kell ugyanakkor, hogy Szencsin a család pusztulásáért nem kizárólag, vagy elsősorban nem a falusi viszonyokat okolja. Jeltisevék egyéni felelőssége mellett a szerző a regényben látványosan szembeállítja a városból érkezett család, egyáltalán, a városi lét gyengeségét és a kemény élethez szokott falusiak és a falusi létben megnyilvánuló erőt. Elsősorban nem fizikai, hanem mentális, sőt, metafizikai értelemben vett gyengeségről és erőről van szó.
Az „erős” orosz falu és a „gyenge” város ilyetén szembeállítása Szencsinnél nemcsak A Jeltisev család című regényében, hanem más írásaiban, így például Az igazi férfi című elbeszélésében is tetten érhető. Szencsin ebben az elbeszélésben a vidéki élet, a valódi oroszság erejének megjelenítéséhez megidézi az ezredforduló kultuszfilmjének, A fivér című mozinak hősét, Danyila Bagrovot, illetve az őt játszó színészt, Szergej Bodrovot. Bármilyen kegyetlen leszámolásokat hajt is végre a filmben Danyila, kultikus hőssé attól válhat, hogy vidéki emberként alapjában véve igaz és az igazságért küzdő „népi hős”, afféle modern Robin Hood, aki tartását és erejét éppen a vidékiségének köszönheti. Ez az erő, és ennek megfelelően tartás és igazságosság hiányzik a Jeltisev családból, ez az a – Szencsin szerint – a vidéki életből fakadó erő és tartás, amelynek elvesztését fájdalommal konstatálja a szerző a regényében is, az elbeszélésében is. És eltűnésével ez az erő éppoly megmagyarázhatatlan, titokzatos és mitikus lesz, mint másfél évszázaddal ezelőtt a romlatlan paraszti „néplélek”.
(Roman Szencsin: A Jeltisev család. M. Nagy Miklós fordítása. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2015; 270 oldal)
Cimkék: Roman Szencsin, Valentyin Raszputyin, Viktor Asztafjev, Vaszilij Suksin
Országok:
Megosztás:
