„1926. április 11-én a Bolsaja Dmitrovka utca 11-es számú házában sor került a fiatal festő, Kliment Regyko kiállítására. Kétszáz, 1914 és 1925 között festett, művét mutatta be. Az egyik legfontosabb festményének a „Felkelés” (1925) címűt tartotta, amelyet az Októberi forradalomnak és a bolsevikok pártjának szentelt.

A kompozíció középpontjában – maga a vezér, körülötte, horizontális sorokban, 1917 forradalmi Petrográdjával a háttérben, neves bolsevikok, az események résztvevői. Minden Lenin körül lévő alak felismerhető. Az alsó sorban, Lenintől balra L. D. Trockij, N. K. Krupszkaja, A. V. Lunacsarszkij, jobbra pedig M. I. Kalinyin, L. B. Kamenyev, G. V. Csicserin. Világos, hogy az alakokat a világproletariátus vezetőjéhez való pillanatnyi (1925-öt írunk) közelségük alapján helyezték el. Az egyik legközelebbi – Lev Trockij, akit ekkorra már megfosztottak az összes jelentős tisztségétől! És lám, a jobb felső sorban ábrázolt Sztálin teljesen jelentéktelen helyen található: látszik, hogy semmiképpen nem az első számú személyiség. Ha tehát a Leninhez való közelséget vesszük alapul, akkor csak a kilencedik a sorban.

Hogy történhetett ez? Hiszen Trockij már 1925 januárjában megszűnt a Köztársaság hadügyi népbiztosának lenni, bírálták a frakciózásért, itt pedig – szó szerint Lenin örököse…Még olaj a tűzre, hogy erre a kollízióra senki rá se hederített – a „Felkelés” egy ilyen „antisztálinista” formában lett bemutatva 1926 tavaszán Moszkvában. És a művelődési népbiztos Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij is elégedett volt a látottakkal…

1925-ben még senki nem tudta, merre megy az ország, milyen jövő előtt áll, az útelágazásnál Sztálin és fő ellenlábasai még egy társadalmi-politikai térben létezhettek.”

(A fenti részlet Andrej Jurganov Мифология вождей революции в политическом контексте середины 20-х годов c. tanulmányából való, amelyet a RussianStudiesHu egyik idén megjelenő számába írt.)