Oroszország Ukrajnával szemben indított háborúja és a már 2014 óta élő, de azóta megsokszorozott nyugati szankciók újra és újra felvetik azt a kérdést, hogy az energiahordozók európai piacon történő értékesítése mennyiben létszükséglet az orosz gazdaság számára. Az alábbi cikkhez használt képanyag többsége a Gazprom oldaláról származik, amely az Oroszországból érkező szénhidrogén csaknem háromnegyedének értékesítéséért felel. 

 

Az európai gázhálózat és a Szibéria Ereje

Az oroszországi médiát 2014-ben, a Szibéria Ereje projekt elinduláskor nem lehetett úgy megnyitni, hogy ne a beruházás reklámja lett volna az első, amivel találkozik az ember. Érdemesnek tarottam rövid kutakodást végezni, hogy megtaláljam (hiszen lehetséges, hogy csak elkerülte a figyelmem) a közelmúltban épült többi vezetékről (Jamal/Török Áramlat/Északi Áramlat) készült-e hasonló imázsfilm. Nem készült.

A Szibéria ereje (Сила Сибири) gázvezetékkel a Gazprom a Jakutföldről a Primorjei területre és az ázsiai-csendes-óceáni térség országaiba irányuló gázszállítást kívánja biztosítani. A Gazprom és a kínai CNPC közös projektjére vonatkozó megállapodásra 2014-ben, a vezeték megnyitására pedig 2019. december 2-án került sor. A gázvezeték minden korábbi mértéket felülmúló beruházási költséget jelentett nemcsak az áthidalt területek méretei, hanem az extrém időjárási körülmények és az infrastruktúra hiánya miatt is. Az építkezés horderejére jellemző, hogy

- a vezeték jelenlegi hossza - 2159 km, ami Csajandától Blagovessenszkig tart az orosz területen, zajlik a vezeték meghosszabbítása Koviktáig.
- 38 milliárd köbméter gáz-exportkapacitást jelenthet évente, ha sikerül a tervek szerint üzemeltetni a lelőhelyet.
- Az beruházás mértékét eredetileg 800 milliárd rubelre becsülték, ám később 1,1 billió rubelre módosították a megugró költségek és előre nem tervezett kiadások miatt.
- Az orosz Energiaügyi Minisztérium adatai szerint 2020 januárja és augusztusa között a Gazprom 2,3 milliárd köbméter gázt szállított Kínának a Szibéria ereje vezetéken, az egész évet tekintve kevéssel 4 Mrd felett volt az első teljes év eredménye. A tervek szerint 2021-ben a Gazprom akár 10 milliárd köbmétert, 2022-ben pedig akár 15 milliárdot is képes lesz Kínának szállítani.
- A szállításokra 30 éves megállapodás született. A cég 2025-re kívánja elérni a maximális szállítási kapacitást.
- A Gazprom tervei között szerepel a Szibéria Ereje 2. gázvezeték megépítése is, amely az orosz távol-kelet gázzal történő ellátásának kiépítésén túlmenően egy Mongólián át Kínáig nyúló újabb vezetékszál lenne, azonban ennek megvalósítása kétségessé vált azután, hogy Kínában egy csajandaival megegyező hozamú gázlelőhely feltárása kezdődött meg Szecsuán tartományban.

Veszélyezteti-e bármennyire az Európába irányuló exportot a keleti irányú gázszállítás kiépítése és üzemeltetése? Az infografikán látható, hogy a Gazprom Európába 175 Mrd köbméter gázt szállított 2020-ban, míg a Szibéria Ereje vezetéknek teljes kapacitás mellett is maximum 38 Mrd köbméter gáz szállítására lesz alkalmas, az első évben ennek a tizede valósult meg.

 

                            Az európai gázvezetékek                                                           A Szibéria Ereje vezeték

Ahogy azt a vezetékhálózat kiépítettsége is mutatja, a szibériai térség gázellátásának létesítésében egyfelől létezik potenciál, másfelől az infrastruktúra kiépítettsége a demográfiai adatokkal teljes mértékben korrelál, azaz hiába a nagy potenciál, ha a lakosság azokat a térségeket részesíti előnyben, ahol kényelmes életkörülmények, pl. már bevezetett gázfűtés, jó egészségügyi ellátás és oktatás mellett vállalhat az ember családot.

Ugyanakkor az arktika területén zajló fejlesztések, példának okáért az Ob folyó öblében kínai tőke bevonásával épülő Novatek gáz- cseppfolyósító üzem, vagy az indiai befektetés mellett megvalósuló Rosznyefty-beruházás a Tajmir-szigeten - azt mutatja, hogy a nyugati szankciók ellenére – noha a szénhidrogén ágazat fejlődése egy rövid időre megtorpant – az oroszországi energetikai vállalatok egyre inkább igyekeznek diverzifikálni külső piacokat, csökkentve ezzel a nyugati függőséget. Arra most külön nem térnék ki, hogy tavaly, a pandémia hatására olyan helyzet állt elő, amilyen még a történelem során soha, hogy tudniillik a tárolásért és elszállításért az előállító fizetett, és hogy ez a befektetések megtérülését milyen mértékben befolyásolta, hiszen a közelmúltban felszökött árak miatt éppen hogy lerövidült ennek ideje.

A Szibéria Erején kívül az ázsiai-csendes-óceáni térség gázellátását több nagy energetikai beruházás is hivatott szolgálni, amit egyes szakértők geopolitikai mértékű energetikai fordulatként értékelnek, melynek lényege, hogy Oroszország nyugati kitettsége csökkenhet, energiapiacait egy sokkal dinamikusabban fejlődő irányba terjesztheti ki. Ugyanakkor olyan szakértői vélemények is megjelentek az orosz médiában, amelyek szerint ezeknek a projekteknek a költségeit messze a valós alá, míg a kinyerhető és értékesíthető gáz mennyiségét jócskán a valós adatok fölé becsülték mind a csajandai mind a következő fázisban kitermelhető koviktai gázmező tekintetében. A lenta.ru tényfeltáró kutatása szerint a Gazprom mérnökeinek belső használatra szánt jelentése alapján a gázlelőhelyen talált gáz messze nem lesz elegendő a hosszú távú szerződések teljesítésére. Emellett pedig a nyugati szankciók miatt elérhetetlenné vált termékek egyikének, egy fúráshoz szükséges kenőanyagnak a hiányát egy orosz analóggal próbálták helyettesíteni, ám erről csak a munka során derült ki, hogy nem működik megfelelően (tudniillik a mélyben található folyadék hatására kocsonya-szerű zselévé alakul. Ez az anyag a mérnökök szerint 41 furatot teljesen tönkretett Csajandában.)

Mely kihívások nehezítik/ drágítják meg a keleti irányú terjeszkedést, milyen infrastrukturális beruházásokkal jár a keleti irányú nyitás? Demográfiai szempontból milyen hozadéka/kihívásai vannak a keleti terjeszkedésnek, Szibéria birtokba vételének? Hogy áll az ország képzett munkaerő, infrastruktúra kiépítésére alkalmas kapacitás tekintetében? Van-e realitása Szergej Sojgu védelmi miniszter elképzelésének a milliós tajgai városokról?

Ezekre a kérdésekre nehéz egyértelmű válaszokat adni. Egyfelől az októberben lezajlott ún. Energetikai hét keretében Putyin elnök megnyitó beszédében utalt arra, hogy Oroszországot a klímaváltozás fokozottan érinti. Ez egyfelől jelenti az északi területek olvadását, ami lehetővé teszi az ott található szénhidrogének kinyerését, ugyanakkor megkönnyíti a korábban állandóan fagyhatár alatt lévő területek betelepítését is. Mindemellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy az időjárási körülmények egyelőre extrémek, és kiszámíthatatlanok. Sem infrastruktúra sem humán erőforrás nem áll rendelkezésre kellő mennyiségben ezeken a távol-keleti területeken. A Roszatomnak van ugyan erre vonatkozó megoldási javaslata, mégpedig az elektromos hálózat kiépítésére kiskapacitású atomerőművek telepítése formájában, de ezek megtérülése hosszú távú és ugyancsak bizonytalan kérdés.

Példaként érdemes említést tenni az úgynevezett Vostock-oil projektről, amely a Tajmir-sziget szénhidrogén-készletének kiaknázására irányul (indiai társfinanszírozás mellett a Rosznyeft védőszárnyai alatt). A Jenyiszej folyó mentén többszáz km hosszú vezeték-rendszer kiépítése mellett utak és egyéb infrastruktúra létesítésére is szükség lesz: ennek keretében 15 ipari kisváros, 3 repülőtér, többszáz kilométernyi villamos hálózat telepítését is elvégzik.

A demográfiai mutatók ugyanakkor egyelőre azt mutatják, hogy az emberek hajlandóak ugyan odaköltözni a Jamal-Nyenyecföld régióba, ahol az európai piacra termelő gázmezők és energetikai projektek találhatóak, ugyanakkor a távol-keleti területekre, bármennyire is hightech munkakörülményekkel, jó minőségű lakhatással, oktatási és munkalehetőségekkel kecsegtetik ott az oroszokat, kevéssé mobilizálható a lakosság. A demográfiai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a távol-keleti régióban a populáció mérsékelten csökken, míg a jamali terület azon kevés térségek egyike, ahol növekszik.

A kép forrása az orosz statisztikai hivatal: https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/map4.jpg

Fontos további szempont kellene legyen a fejlesztések tervezésekor a klímaváltozásra tekintettel a természeti környezet védelme is, hiszen a szénhidrogének kitermelése a korábban érintetlen földterületek károsításával jár, mindemellett a helyi kis létszámú nemzetiségek kultúráját, például a rénszarvas tenyésztésből élők életformáját veszélyezteti.

Végül érdemes megjegyezni, hogy az ukrajnai hadművelet kezdete óta Oroszországban leállították a tőzsdei kereskedést. A rubel árfolyama lezuhant (csaknem 40%-ot), csakúgy, mint az európai tőzsdéken elérhető orosz részvényeké (a Sberbank részvényt a csődje előtt a londoni tőzsdén 1 fontért adták). A részvények kereskedelmét egyes szakértők szerint azért nem indították el, mert a orosz jegybank attól tart, hogy az értéküket vesztett részvényeket kínai nagyvállalatok „bagóért” felvásárolják. Az majd csak a tőzsde újra nyitása után derül ki, hogy a banki és energetikai vállalatok honnan tudják majd folytatni a tevékenységüket, mekkora lesz a kínai cégek térnyerése a részvénypiacon.

 

gazprom.ru

lenta.ru

rosstat.gov.ru

 

Cimkék: Oroszország Ereje, Gazprom, Vostock-oil, Rosznyeft, Roszatom, Jamal-Nyenyecföld

Országok: