Szergej Karaganov, a rendkívül tekintélyes és befolyásos orosz külpolitikai gondolkodó, a Kreml-közeli Külpolitikai és védelmi tanács tiszteletbeli elnöke 2022. február 16-án a globalaffairs.ru honlapon közzétett kemény és háborús hangvételű írásában összegezte az orosz külpolitika elmúlt évtizedeit, és fogalmazta meg a jövőben kívánatosnak tartott, a “konstruktív pusztítást” és a “földek összegyűjtését” célul kitűző orosz külpolitika alapjait.

2021-ben az orosz külpolitika új korszaka kezdődött, amit “konstruktív pusztításnak” is lehet nevezni – írja Karaganov. A “konstruktív pusztítás” nem jelent agressziót, Oroszország senkit nem akar megtámadni. A NATO terjeszkedése Ukrajnában viszont Oroszország számára elfogadhatatlan biztonsági helyzetet teremtene.

Karaganov szerint a Nyugat lassan, de biztosan hanyatlik politikai és gazdasági értelemben is. Fél évezredes globális dominanciája megrendült, s ez lenne az oka annak, hogy “új hidegháborút robbantott ki.” Ezt a hidegháborút véleménye szerint a Nyugat elveszíti, míg Oroszország a felemelkedő Kína partnere lesz. A Nyugat jelenleg “agresszív védelmet” folytat. Ukrajnát arra akarják felhasználni, hogy Oroszországot bomlasszák, ami Moszkva számára elfogadhatatlan. “Meg kell értetni a Nyugattal azt, hogy ez a vonalvezetés számára is kontraproduktív.” 

Karaganov régi, évek óta hangoztatott tézise, hogy Oroszországnak el kell fordulnia a Nyugattól és ehelyett a “Nagy Eurázsiába” kell integrálódnia. A jelenleg még létező nemzetközi intézményrendszer lassítja ezt a folyamatot: “Vagyis – nem vagyunk érdekeltek ennek megőrzésében.”

A következő korszak fő eseménye a régi rendszer lebontása és a “földek gyűjtése” lesz. “Nem is annyira Moszkva akaratából, mint inkább szükségszerűségből.”

“Harminc évvel a Szovjetunió széthullása után világossá vált, hogy az utódállamok többsége nem életképes.” Ezekben az országokban nem alakult ki egy minőségi, országépítésre kész elit. Ezek az országok vagy külső irányítás alá kerülnek, mint a baltiak, vagy széthullanak. Viszont a szomszédos országok szomalizálódása megengedhetetlen veszélyforrás Oroszország számára. A földek gyűjtése során el kell kerülni az Orosz Birodalom és a Szovjetunió hibáit, hogy az ország túlterjeszkedjen, és hogy a perifériákat a belső orosz területek rovására kelljen eltartani. A földek összegyűjtése Karaganov szerint „történelmi szükségszerűség”, objektíve megérett, és ez is a konstruktív pusztítás része.

Hogyan jutottunk el idáig?

Karaganov szerint három korszak előzte meg az orosz külpolitika most kezdődő szakaszát.

Az első „a gyengeség és az illúziók korszaka” volt, ami az 1980-as évek végén kezdődött. Oroszország erőtlen volt, és hitt abban, hogy a Nyugat segít. Ez a korszak 1999-ben végződött, a NATO első bővítésével, és a maradék Jugoszlávia elleni támadással, ami a Nyugat által elkövetett kollektív erőszaktétel volt. Ekkor kezdődött Oroszország talpra állása is, de ebben az időben „még mosolyogni és hajolgatni kellett a publikumnak.”

Putyin müncheni beszédével, a grúziai háborúval, az orosz hadsereg újrafegyverzésével kezdődött a második korszak. Ennek az etápnak a mérföldkövei a Krím és Szíria. 2017-2018-tól pedig újabb erőgyűjtési szakasz vette kezdetét. Oroszország 2021 végén megfogalmazott ultimátuma a Nyugatnak a „konstruktív pusztítás” kezdetét jelzi.

A NATO létalapját jelenti az Oroszországgal való konfrontáció szítása, és minél tovább áll fenn ez a szervezet, annál messzemenőbb lesz a provokáció. Ráadásul, Karaganov szerint a NATO 5. cikkelye a kollektív védelemről nem jelent valódi biztonsági garanciákat. Az EBESZ értelmét vesztette, mert a nyugati országok kontrollja alá került. Az ENSZ viszont teljesen kiszorult a kontinensről.

További konfrontáció esetére érdemes észben tartani, hogy nemcsak a Nyugat fenyegetheti Oroszországot szankciókkal, hanem fordítva is: Oroszország is feltartóztathatja a Nyugatot gazdaságuk szétzúzásának fenyegetésével, vagy más aszimmetrikus válaszokkal.