Alekszej Ucsityel Matilda című filmje komoly indulatokat gerjesztett Oroszországban – már a bemutatását megelőzően. A film és rendező elleni vád a hívők érzéseinek megsértése volt, a cél – a film betiltása. (A rendező ugyanis a 2000-ben szentté avatott II. Miklós szerelemi viszonyát választotta témájául.) A tiltakozók egy kisebb csoportja még az erőszaktól sem riadt vissza, a filmstúdiót Molotov koktélokkal támadták meg, a rendező ügyvédjének kocsiját pedig felgyújtották. A lehetséges politikai cenzúrára a filmes világ hevesen reagált – a tiltakozó nyilatkozatot több mint negyven orosz filmrendező írta alá. Az erőszakot mind az orosz társadalom, mind pedig az egyház mélységesen elítélte.

Az Összoroszországi Közvélemény-kutató Központ (VCIOM) 2017. októberi felmérése szerint az orosz emberek többsége fontosabbnak tartja a hívők érzéseinek figyelembevételét, mint a korlátlan művészi szabadságot (a korlátlan művészi szabadság mellett: 33%, nem szabad megsérteni a hívők érzéseit: 56%, nehéz megválaszolni a kérdést: 11%), ugyanakkor a Matilda című filmet nem értékelik sértőnek. A megkérdezettek mindössze 17%-a támogatja Natalja Poklonszkaja cenzúrakampányát.

De honnan is ered ez a felháborodás? Poklonszkaja egy sajátos vallási áramlat, a cárimádók (царобожие) híve. Az áramlat maga nem egységes, radikálisabb és mérsékeltebb ágra osztható. Előbbiek szakítanak az egyházzal és alternatív pravoszláv egyházakhoz csatlakoznak vagy sajátot alapítanak, utóbbiak a hivatalos egyházi struktúrán belül harcolnak. Nézeteikben is vannak különbségek. Leegyszerűsítve, a cárimádók tanítása szerint II. Miklóst és családját rituálisan gyilkolták meg a bolsevikok, az istenhordozó nép elpusztításának céljából. (A cárimádók vonása a harcos antiszemitizmus.) Miklós ebben a vallási nézetben Megváltó Cár, aki az orosz nép 300 évi bűneiért halt meg, hasonlóan Krisztushoz. E nézet szélsőséges formái érintkeznek egyébként az ősi orosz flagellánsmozgalommal, ami Krisztus többszöri, különböző emberekben történő megtestesülésében hisz – a cárimádók esetében ezek a cárok. A cárimádók elképzelései kisebbítik Krisztus tettét, a pravoszláv hívők szemszögéből eretnekségnek és istenkáromlásnak minősülnek - nem véletlenül nevezik közösségüket szektának. A Matilda-botrány kirobbanásáig az Orosz Ortodox Egyház ártalmatlan eltévelyedetteknek tartotta őket, egyesek szerint a struccpolitika jegyében, ezután azonban a hivatalos, tekintélye szempontjából nem a legszilárdabban álló egyház befolyásos kihívóiként léphetnek elő.

És mi is a probléma a filmmel? Mivel a Moszkvai Patriarkátusban II. Miklóst kizárólag szelíd, áldozati, keresztényi halálért emelték szentté (a kommunista rendszer több száz keresztény áldozatával együtt, Borisz és Gleb mártírszentekhez hasonlíthatóan), a hivatalos egyház nem tagadja, hogy a cár magánéletében vétkezett, illetve, hogy hibákat követett el uralkodása közben is. Sőt, hangsúlyozza, hogy a cárt nem életéért tiszteli - ezért nem is lépett fel a film ellen. Poklonszkaja véleménye ezzel szemben az, hogy a cár bármilyen bűnéről való megemlékezés, illetve az e bűnök feletti élvezkedés a művészet nevében teljeséggel elfogadhatatlan. Egyes cárimádók a szerelmi kapcsolat tényét is elutasítják.

Az orosz társadalom különböző csoportjai tehát aktívan próbálják feldolgozni a forradalom és a szovjet korszak örökségét, a mai oroszországi helyzetet, olykor a kézenfekvő monarchista hagyományhoz visszanyúlva, lásd: a moszkvai Nagy Szent Vazul iskola, monarchista tüntetések. A cárimádók jelensége az ehhez a hagyományhoz való visszatérés vonulatába illeszkedik, annak egy szélsőségesen vallásos, sőt eszkatologikus formája, hiszen tanításuk szerint az össznépi bűnbánatot követően a trónt ismét elfoglaló cár után Oroszország egy rövid időre feltámad, hogy aztán beköszöntsön a világvége.

mk.ru, novayagazeta.ru, wciom.ru, theguardian.com, jam-news.net, oroszvilag.hu