Előítéletek és sztereotípiák az oroszokról. Erről a kérdésről mindig egy kép jut eszembe. A kép közepén az 'Élet Oroszországban' felirat van körülötte meg egy orosz ember átlagos napja: dolgozik egy fegyveren, vodkát iszik, felébred a −67 fokban, megint vodkát iszik, az üres üveggel a feleségét veri, a kertben megeteti a kis medvéjét, elzárja a gázt és olajat, kémkedik a szomszédja után, az univerzumról gondolkodik, letartóztatja az Omon, jeges tó felszínén horgászik. Még szerencse, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll, ki tudja mik fértek volna még ide.

Erőszak, brutalitás, alkoholizmus, medve, hideg, hatalmaskodás, elnyomás. Ezekkel a közhelyek már pár száz éve léteznek és elég stabilan tartják magukat. Na meg persze az oroszok kommunisták, ezt se felejtsük el. Még ha nem is a leghízelgőbb tulajdonság, azért valljuk be, kevés nép mondhatja el magáról, hogy az elmúlt században kialakuljon róla egy új sztereotípia, hogy aztán az előítéletek listájának élére is kerüljön. Az oroszok erre is képesek.

De nekem valamiért nem ez szokott eszembe jutni az oroszokról. Bevallom, annyi előnnyel indulnak nálam, hogy anya a mai napig nagyon szereti az orosz nyelvet és ez már nálam is előjött az elmúlt években. Füleimnek kedves a надежда, завтра, достопримечательность, блинчики szavak, a чувствовать és a свадьба viszont már kevésbé.

Amikor elkezdtem ismerkedni jobban az orosz kultúrával, akkor először olyasmi dolgokkal találkoztam, mint a matrjoska, usánka, Kalinka, Katyusa, szamovár, illetve egy „füles” alapján én is leellenőriztem, hogy a szovjet himnusz elejére illeszkedik-e a Szeptember végén című vers Petőfitől (a választ nem árulom el, járjon mindenki utána). Meg persze ott van a gyermekkoromból egy t.A.T.u. kazetta. Ma már se t.A.T.u., se kazetták. Utána jött a nyelv. Meg a történelem kibővítése, mert az orosz történelem nem csak abból a sokat idézett mondatból áll, hogy „Nagy Péter ablakot nyitott Európára”. Utána meg az irodalom. Puskinnak köszönhetem Tatjana levelét és A bronzlovast. Lermontovnak Korunk hősét. Tolsztojnak az Anna Kareninát, Csehovnak a Három nővért (Márkus Lászlónak, Haumann Péternek és Körmendi Jánosnak a paródiáját, Andrei Șerban rendezőnek pedig az újabb színházi feldolgozást), Bulgakovnak a Mester és Margaritát, Nabokovnak a Lolitát, Ulickajának Kukockij eseteit. Chagallnak pedig az összes képét. Kandijszkijnak is. Eisensteinek a Patyomkin páncélosait a híres lépcsős jelenettel. Tyermennek meg a teremint.

De valamiért nem ezek vannak előtérben (bár lehet, hogy nem is Boney M- Rasputin vagy Dschinghis Khan- Moskau vagy a Будешь ты в декабре (Anasztázia Disney-rajzfilm) dalok a legfontosabbak és legértékesebbek). Sokan tartanak az oroszoktól, bár maguk se tudják megmondani miért. Talán a történelem miatt. Mások barbárnak tartják őket- elvégre keletebbre vannak tőlünk. Az már persze más kérdés, hogy nyugatabbra másoknak pont mi lehetünk az oroszok. Az az igazság, hogy sokan nem ismerik az oroszokat és Oroszországot, így nem tudják milyen. És nem is biztos, hogy meg akarják ismerni. De így soha nem fogják megérteni. Mi is az a nagy különbség amúgy? Az hogy ők oroszok, mi meg magyarok vagyunk. Ezzel a válasszal valószínűleg nem döntöttem meg elméleteket, de minden benne van. Nem vagyunk egyformák. De legalább egyenlőek.

Ha jobban belemélyedünk 'Az Oroszba', sok mindent megérthetünk. Ezt kezdhetjük akár a nyelvvel, remélem egyszer majd nekem is sikerül megjegyeznem az összes hangsúly helyét. Vagy a történelmükkel, amihez persze az örök vita is párosul- akkor most európai vagy ázsiai? A válaszom az, hogy orosz. Esetleg megismerhetnénk néhány orosz embert is. Olvassunk orosz irodalmat. Azt jó sokat. Ha ezeket elkezdjük, akkor beférkőzhetünk az orosz lélekbe.

Mert kinek rossz, kinek jó hír, de oroszok eddig is voltak és ezután is lesznek. A mai napig készülnek Anna Karenina- adaptációk, mai napig játsszák Csehov műveit a színházak és értelmezik újra és újra a rendezők. A mai napig tanulnak a diákok orosz nyelvet. A mai napig tananyag az orosz irodalom. Ma is isznak vodkát az emberek. Az usánka is újra divatba jött. Sőt, Havronyina nyelvtankönyve a mai napig hasznos. A mai napig van igény ezekre. Amíg áll egy ifjú nyírfa a réten, addig ez így is lesz. És ez nekem tetszik.