Bevezetés

Tanulmányomban a csecsenföldi eseményekre fókuszálva arra keresek választ, milyen szakaszokon ment át az Orosz Föderáció terrorizmus elleni harca, illetve az Észak-Kaukázus térségének stabilizációja. Azt is vizsgálom, mennyire volt sikeres és hosszú távon hogyan tartható fenn.

Amint azt az elmúlt napokban elkövetett terrortámadás is mutatja (http://www.oroszvilag.hu/?t1=oroszorszag_hirei&hid=4068) a kérdés nagyon is élő, és megnyugtató választ nem sikerült találni rá a mai napig sem. Sőt a potenciális áldozatok és a valós veszélyzóna köre fokozatosan tágul. Napjainkra már a terrortámadások veszélye, a Kaukázus csaknem minden sarkát érintik, de valójában az ország egyetlen pontja sincs biztonságban. Tartós eredményt és stabil békét nem sikerült elérni, bár a terrorizmus elleni harcnak nagy figyelmet szentel az orosz vezetés.

Az új Katonai doktrínát 2010. december 5-én hagyta jóvá Medvegyev elnök. A doktrína sok lényegi elemben különbözik elődjétől. Említésre méltó, hogy különválasztja a katonai veszély és katonai fenyegetés fogalmát és a külső katonai veszélyek között másodikként emeli ki az „egyes államok és térségek destabilizációjára” gyakorolt erőfeszítéseket. További lényegi elem, hogy Moszkva az ODKB1 tagjai ellen indított „fegyveres támadást” a szervezet összes tagja, ezáltal az Orosz Föderáció ellen is indított agresszióként kezeli. Kiemeli, hogy a „fegyveres támadás” nem csak a „katonai támadás” fogalmát meríti ki, hanem irreguláris alakulatok tevékenységét és terrorcselekményeket is magába foglal.

Az Észak-Kaukázus forrongó területe, mint földrajzi egység - napjainkra már2-, lényegében megegyezik az Észak-Kaukázusi szövetségi körzettel3, mely jelenlegi formáját 2010. január 19-én nyerte el Medvegyev akkori elnök rendelete nyomán. Csaknem ezzel egy időben vette át a hét részből álló körzet irányítását Alekszandr Hloponyin4. (Táblázatot és térképet lásd a függelékben.)

 

A térség általános jellemzése

Az egész körzet etnikailag meglehetősen tarka képet mutat. Több tucat népcsoport él egymás mellett. Ez számos etnikai konfliktushoz vezet. A kérdés összetett: kulturális, vallási és nem utolsó sorban gazdasági különbségek erősítik az együtt élő népek ellentétét.5

Ha a terület földrajzi elhelyezkedését vizsgáljuk, megfigyelhető, hogy a keresztény és iszlám kultúrkör ütközőzónájában terül el. Fontos kereskedelmi-, illetve hadiútvonalainak köszönhetően évszázadokon át harcok színteréül szolgált.6

 

A térség gazdasága

A Kaukázus vidéke ásványkincsekben, kőolajban, földgázban és feketeszénben – helyi viszonylatban - igen gazdag. Híresek a kiváló minőségű hévizei és ásványvizei, valamit a Fekete-tenger üdülőhelyei is7.

Súlyos problémát jelent a térség szegénysége, a magas fokú munkanélküliség, a létbiztonság hiánya. Ezek egészülnek ki az emberi jogok tiprásával, az etnikai konfliktusokkal, a mindennapos klánharcokkal, gyakori leszámolásokkal, emberrablással és az oroszok irányába táplált – már hagyományosnak mondható - ellenséges érzülettel. Együttes hatásuk kikezdi a lakosság tűrőképességét és könnyen szélsőséges nézetek felé tereli a fiatalokat.8 Hloponyin 2010 októberében - fél évvel kinevezése után – elismerte, komoly problémával állnak szemben. Időről-időre hiába semmisítenek meg szeparatista vezetőket és harcosokat, egyből akad, aki helyükre lépjen. Becslése szerint 1000 harcos tartózkodhat a Kaukázusban.9

Az általam vizsgált terület az elmúlt 20 évben folyamatos fegyveres konfliktusok és terrortámadások színteréül szolgált, melyhez szorosan kapcsolódott az első (1994-1996) és második (1999-2009) csecsen háború. Főként ezek hatására jelentős elvándorlás10 zajlott le, ami tovább rontotta a térség versenyképességét. Ez a tendencia bár lassult, de napjainkban is tart a gazdasági migrációnak „köszönhetően”. A problémát tovább mélyíti a korrupció, a kiterjedt szervezett bűnözés11 és a vallási alapú terrorizmus.

 

A vallás szerepe

A történelmi hagyományoknak köszönhetően a vallás meghatározó eleme az identitásnak. Viszonylag kis területen rengeteg nép élt együtt, így a nyelvi és etnikai hovatartozásnál fontosabb összetartó erőt képviselt a közös hit. A Kaukázus lakosságának nagy része mohamedán, de azon belül több irányzatot követnek. Az iszlám szunnita ága a legelterjedtebb12. Kisebb számban ugyan, de élnek a térségben siíták is. Az iszlámon belül, a különböző irányzatok hagyományai, normái is eltérnek egymástól, ami szintén konfliktusokhoz vezet, képviselői között nem ritkák a fegyveres összetűzések sem. Mellettük keresztény13 és kisebb számban zsidó népesség is lakja a területet.

 

A térség destabilizációjának forrása

Az újonnan megalakuló Orosz Föderációnak számos kihívással kellett megküzdeni. A Kreml 1992-től folyamatos politikai csatározások színterévé vált, mely minden erejét lekötötte. Ez a perifériákra is kihatott, fennállt az ország további darabolódásának veszélye. Az Észak-Kaukázus térsége viszonylag függetlenül, Moszkva szigorúbb ellenőrzése nélkül élt. 1994 tájára a központban konszolidálódott a hatalom, Moszkva figyelmét ismét a perifériákra szegezte. Kínálkozott az alkalom, hogy a távolabb eső részeket is szigorúbb felügyelet alá vonja. Ez Csecsenföld kivételével sikerült is, az viszont nem volt hajlandó alávetni magát a Kreml akaratának.

 

A csecsen háborúk rövid áttekintése

Dudajev célja lehetőségeihez mérten a Moszkvától való minél magasabb fokú függetlenedés volt. Az orosz titkosszolgálatok által felfegyverzett belső ellenzékkel sem sikerült megtörni az uralmát, így 1994-re, Moszkva számára egyetlen lehetőség maradt, mégpedig a reguláris haderő bevetése. Azonban a kedvezőtlen külpolitikai megítélés, és az orosz társadalom háborúval szembeni széleskörű elutasítása végett 1996-ra egyre sürgetőbbé vált a gyors rendezés és a háború befejezésének kérdése. Ezt tovább sürgette két nagyobb katonai kudarc is. Az egyik a hírhedt csecsen hadúr Samil Baszajev nevével forrt össze, miután 1995 júniusában, fegyvereseivel hatalmába kerítette a dagesztáni Bugyonnovszk városának kórházát. Csernomirgyin ekkor megalázó tárgyalásokra kényszerült és végül szabad elvonulást biztosított a túszejtőknek. Alig fél évvel később az oroszok újabb csapással szembesültek, mikor Szalman Radujev csapatai lerohanták a dagesztáni Kizljar városát. Ebben a kínos helyzetben, a közelgő választások mellett a békekötést nem lehetett tovább halogatni. Annak létrejöttét a csecsenek három feltételhez kötötték.14

A kivonulás után a térség ismét központi ellenőrzés nélkül maradt. Ez igen kedvezett a szervezett bűnözés és a korrupció szétterjedésének, amelyet tovább fokozott Maszhadov, Baszajev és Jandarbijev rivalizálása. A választáson végül Maszhadov került ki győztesen. 1997 januárjában átvette a Köztársaság irányítását. De ezzel egy időben kezdetét vette a másik két jelölt táborában a radikalizálódás. Hatalmi belharc bontakozott ki. Jandarbijev mögött fundamentalista kör szerveződött. Jelentős támogatást kaptak külföldről is, például az afganisztáni táliboktól.

A különböző radikális szervezetek összefonódása nagyon fontos kérdés. 2001. szeptember 11 óta a terrorizmus elleni harcot - mint globális kihívást – az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország is kiemelt külpolitikai feladatként kezeli. Szoros együttműködés alakult ki a két ország között, ennek köszönhetően jelentősen javultak diplomáciai kapcsolataik is. Oroszország messzemenőkig támogatta az USA afganisztáni politikáját és különféle módokon részt is vett annak akcióiban15.

Oroszország számára a terrorizmus veszélye már a 1990-es évek végére valóságos formát öltött. A Csecsenföld függetlenségéért folytatott harc ugyanis akkor kapott szélsőséges vallási színezetet és csapott át radikális iszlamista harcba. Egészen addig a terrorcselekmények nem nyúltak a Kaukázuson túlra és számuk nem volt kiugróan magas sem.

A fordulatot 1999 szeptembere hozta meg. A terrorcselekmények ekkor terjedtek át az ország más részeire is16. A bujnakszki, moszkvai és volgodonszki lakóház-robbantások egy új frontot nyitottak meg. Putyin elnök ezekre és Baszajev ugyanazon év augusztusában elkövetett „dagesztáni betörésére” reagálva hirdette ki a második csecsen háborút, amelyet az oroszok sokkal inkább „antiterrorista műveletnek” sem mint valódi háborúnak definiáltak. Putyin határozott fellépése nem meglepő, hiszen maga mögött tudta a közvélemény nagy részét is17.

A tényleges katonai műveletek 2000 tavaszára Groznij elfoglalásával véget is értek, de a terrorizmus elleni harc a háború lezárásától függetlenül18, tovább folytatódott és a mai napig sem ért véget.

Oroszország tehát ezekkel az előzményekkel lépett be, 9/11 után az USA által meghirdetett globális terrorizmus elleni harcba.

 

Fordulat és a csecsenföldi politika átértékelése

A kétezres évek elején került felszínre a Kreml számára csúfosan megalázó bugyonnovszki és kizljari incidens, nem várt hozadéka, ugyanis a putyini adminisztráció egyfajta legitimációt nyert a terroristákkal szembeni határozottabb magatartásra, miszerint terroristák követeléseinek nem engednek és minden ilyen akciót a legkeményebb módon torolnak meg.

Az erős államfő és erős állam képe egészen 2002 októberéig sértetlen maradt. Ekkor szenvedte el Oroszország az egyik legmegrázóbb támadást. Movszar Barajev és Abu Bakar vezetésével egy terroristacsoport elfoglalta a moszkvai Dubrovka színház épületét. A korábbi, balul végződött akciók után az oroszok tanultak a hibáikból, hiszen meglehetősen rövid idő alatt katonai szempontból precíz, szervezett akciót hajtottak végre. A színház épületétnek megrohamozását akár még sikeresnek is tekinthetnénk, mivel az akció során egyetlen civil sem veszítette életét. A Kremlben mégsem volt ok az örömre, mivel az események nem várt fordulatot vettek. Hamar kiderült, hogy a tökéletes katonai akciót, teljesen felkészületlen mentés követte, melynek ára 130 ember élete volt.19 Az orosz vezetést és az ügy döntéshozóit ma is gyakran bírálják a bekövetkezett események kapcsán, mondván számukra a katonai siker fontosabb volt, mint a túszok élete.

A csecsenföldi politika átértékelésére csak két évvel később került sor. Döntés az új politikai irányvonalról - minden kétséget kizáróan - az orosz történelem legsúlyosabb terrorcselekménye után született meg. 2004. szeptember elején zajlott le a beszláni túszdráma. Baszajev terroristáival az élen elfoglalta a helyi iskolát. A túszakció végül - egyes becslések szerint - 334 túsz, köztük 185 gyermek életével ért véget.

Moszkva ekkor ismerte fel, hogy a korábbi egyoldalú erőfeszítések – mely csak a gerilla-harcmodort alkalmazó csecsen erők felszámolására korlátozódtak -, hosszútávon nem lesznek képesek megteremteni és fenntartani a térség békéjét. Moszkva egyrészt belátta, hogy olyan háborút vív, amit nem tud megnyerni, ha nem sikerül a lakosságot, főként a már említett fiatalokat, leválasztani a szeparatista mozgalmakról. Ennek eszközei, a térség gazdaságának fellendítése közbiztonság megteremtése és az elfogadható életkörülmények20 garantálása. Másrészt olyan vezető kinevezése a köztársaság élére, aki bírja a társadalom bizalmát és a nagyobb klánok támogatását. Így került hatalomra 2003 októberében Ahmad Kadirov. Uralma viszont nem bizonyult hosszú életűnek, a következő évben terrortámadás áldozata lett21.

 

Ramzan Kadirov

Apja halála után ő vette át a köztársaság irányítását22 és vele tovább zajlott a már elkezdett folyamat. Óriási összegű pénzek áramoltak be a köztársaságba, melyek a térség hosszú távú stabilizációját hivatottak szolgálni. Nagy hangsúlyt fektettek az újjáépítésre, a gazdaság fellendítésére, és az életszínvonal emelésére. Ennek köszönhetően valósult meg Groznij újjáépítése és fejlesztése23.

2008-ra jelentős változások mentek vége, de végleges megoldást még mindig nem sikerült találni. Bár Ramzan Kadirov élvezi Moszkva támogatását, felmerül a kérdés, hogy ő-e a megfelelő ember a Csecsen Köztársaság irányítására. Nem tekinthető karizmatikus vezetőnek, sokáig apja árnyékában élt, nagyon fiatalon vette át a hatalmat és nincs számottevő katonai tapasztalata sem. Lényegében tekintélyelvű rendszert épített ki, melynek alapját riválisai és politikai ellenfelei kiiktatásával fektette le. Így legitimációja erősen megkérdőjelezhető.

 

A Kadirov-rendszer kettőssége

Nagyrészt eredményesen stabilizálta Csecsenföldet, ezt viszont a Kreml hathatós támogatásának és anyagi áldozatainak köszönhető. Népszerűségének megtartása érdekében fellépett a korrupció ellen, de valójában még most sem átlátható a köztársaságba befolyó hatalmas pénzösszegek útja. Való igaz, hogy az életkörülmények sokat javultak. De a súlyos gazdasági gondok nem szűntek meg, a munkanélküliségi ráta, továbbra is példátlanul magas, nagyjából 70% körül mozog. Sokan az erős családi kötelékeknek és a virágzó feketegazdaságnak köszönhetik túlélésüket. A fegyveres gerillák ellenállását sem sikerült véglegesen felszámolni. A szélsőséges vallási csoportok terrorakciói tovább folytatódnak a civil lakosság és rendvédelmi erők ellen. Bár igaz, hogy a lassacskán javuló életkörülmények hatására a fiatalok egyre kisebb számban csatlakoznak a hegyvidéki sávba szorult terroristákhoz. Emellett pedig a szűnni nem akaró terrorcselekmények is egyre inkább a lázadók ellen hangolják a békés lakosságot. Azonban nem állja meg a helyét az a mítosz, hogy 2006-ra a legfontosabb szélsőséges vezetőket egytől-egyig sikerült kiiktatni és ezzel az ellenállást megtörni. Csecsenföldről nagyrészt sikerült kiszorítani a lázadókat, de ezzel csak azt érték el, hogy Ingusföldön és elsősorban Dagesztánban rendezkedtek be24. Nem kétséges, hogy több operatív akcióban fontos személyeket likvidáltak, de jól mutatja a probléma mélységét, hogy a Gakajev-fivéreket csak mostanra, 2013 elejére sikerült megsemmisíteni25.

Mint látható, voltak valós sikerek, de ezek csak részeredmények. A térségben tartós béke szabad választások nélkül elképzelhetetlen. A helyes cél egy széles társadalmi bázison alapuló igazgatás megszervezése lenne, amelynek elengedhetetlen feltétele a külföldön élő diaszpóra bevonása. Ezt sokan Ahmed Zakajev26 bevonásával látják megvalósíthatónak.

 

Lehetséges forgatókönyvek Ramzan Kadirov után

Bár ezek csak feltételezések, a kérdésfeltevésnek mégis van létjogosultsága, ha figyelembe vesszük, hogy a csecsenföldi vezetők a legritkább esetben halnak természetes halált. Ramzan Kadirov apján kívül, vegyünk sorra néhány csecsen vezetőt: Dzsohar Dudajev27, Ibn al-Hattab28, Zelimhan Jandarbijev29, Aszlan Maszhadov30, Samil Baszajaev31.

Fontos kérdésfelvetés, hogy amennyiben Ramzan Kadirov eltűnne a politikai palettáról, milyen változások következnének be a térségben. Három elképzelhető forgatókönyvet vázoltak fel a szakértők:

1.​ Különösebb változások nélkül, békés hatalomátvétel zajlana le, melyben Moszkva hozzá hű vezetőt ültetne a székbe.

2.​ A hatalom birtoklásáért véres harc kezdődne a klánok és jelenleg oroszbarát erők között.

3.​ A Kadirovhoz csatlakozott katonai, rendőri erők, az ő kiiktatásával visszatérnének a hegyekbe, csatlakoznának a szeparatistákhoz és kezdetét venné egy újabb függetlenedési mozgalom, amely egy harmadik csecsen háborúhoz vezethetne.32

 

 

Táblázat33

 

Föderáció alanya	Székhelye	Területe (km²)	Népessége (fő)
Csecsenföld	Groznij	15647	1 324 959
Dagesztán	Mahacskala	50270	2 946 303
Észak-Oszétia	Vlagyikavkaz	7987	706 101
Ingusföld	Magasz	3628	443 236
Kabard-Balkárföld	Nalcsik	12470	859 126
Karacsáj-Cserkeszföld	Cserkesszk	14277	471 683
Sztavropli határterület	Sztavropol	66160	2 791 232

 

 

Térkép34

Felhasznált irodalom

 

http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/racz_andras-haboru_ket_es_fel_fronton__oroszorszag_a_terrorizmus_elleni_kuzdelemben.pdf

 

http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/racz_andras-az_orosz_foderacio_uj_katonai_doktrinaja.pdf

 

http://www.oroszvilag.hu/?t1=elemzesek_interjuk&hid=3585

 

http://www.oroszvilag.hu/?t1=elemzesek_interjuk&hid=3577

 

http://www.kremlin.ru/news/6664

 

http://www.kremlin.ru/acts/6667

 

http://www.scrf.gov.ru/documents/33.html

 

http://www.peacekeeper.ru/ru/?module=news&action=view&id=16916

 

http://www.css.ethz.ch/publications/DetailansichtPubDB_EN?rec_id=1301

 

http://www.css.ethz.ch/publications/DetailansichtPubDB_EN?rec_id=1332

 

http://www.jamestown.org/programs/nca/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=40439&tx_ttnews%5BbackPid%5D=24&cHash=05d41cc52fd11b94a1f51a0bc32d7df1

 

http://www.hrw.org/news/2012/10/19/russia-universal-periodic-review-submission

 

 

 

Cimkék: Dzsohar Dudajev, Kaukázus, Oroszország, Ramzan Kadirov, Csecsenföld, csecsen háborúk

Országok: