Mint ismeretes április 30-án meghozott döntése alapján a strasbourgi Ember Jogok Európai Bírósága úgy találta, hogy a jelenleg is előzetes letartóztatás miatt börtönben ülő Julia Timosenko korábbi ukrán miniszterelnököt az ukrán hatóságok jogtalanul és önkényes módon tartóztatták le 2011 augusztusában. A döntés senkit sem ért igazán váratlanul, mégis a nyilvánosságra hozatal időpontja különös pikantériát adott az ügynek. Alig 3 nap telt el ugyanis azután hogy az ukrán elnöki bizottság kiadta közleményét, amiben a jogi folyamat és a vád komplikáltságára hivatkozva idő előttinek tartja, és ezért nem javasolja Viktor Janukovics elnöknek Timosenko kegyelemben részesítését.

A strasbourgi bíróság állásfoglalása fél évvel az esedékes vilniusi Keleti Partnerség csúcs és az esetlegesen megkötendő EU-ukrán társulási egyezmény előtt egyértelmű jelzés Brüsszel részéről, hogy továbbra is változtatásokat vár Kijevtől a szerződésért cserébe. Azt hogy Timosenko kiengedése tényleg perdöntő tényező lesz-e a megállapodás létrejötte szempontjából egyelőre nehéz megjósolni, ami egyedül biztos, hogy a két fél közötti politikai birkózás tovább folytatódik.

Arról is megoszlanak a vélemények, hogy a döntés ténylegesen hozzájárulhat-e Timosenko rövid úton való szabadulásához illetve hogy milyen belpolitikai következményei lehetnek a strasbourgi ítéletnek. Timosenko hívei bizakodóak és arra számítanak, hogy a nemrég kiengedett Jurij Lucenko ex-belügyminiszter példája alapján a korábbi ellenzéki vezető is rövid úton kegyelemben részesülhet. Szergej Vlaszenko, Timosenko védője szerint a hatalomnak rövid úton teljesíteni kell az EJEB egyhangú döntését és jogilag és politikailag is rehabilitálnia kell Timosenkót. Szerinte Brüsszel egyértelmű választ adott az elnöki bizottság határozatára és nem fogja elfogadni az ukrán fél kibúvóit.

A hatalom oldaláról természetesen radikálisan eltérő interpretációkkal találkozhatunk. A megszólaló illetékesek elsősorban jogi oldalról közelítik meg a kérdést illetve politikai nyomásgyakorlásról beszélnek és arról, hogy az EJEB nem járt el körültekintően, hiszen csak a letartóztatással foglalkozott és a Timosenko ellen felhozott vádakat figyelmen kívül hagyta. Alekszandr Jefrenov, a Régiók Pártjának frakcióvezetője szerint az ukrán bíróságoknak a saját törvényeik szerint kell működniük, márpedig Timosenkoval szemben komoly vádak fogalmazódtak meg, mint pl. a Scserbany-gyilkosságban való szerepvállalása illetve hogy a JESZU vezetőjeként súlyos adócsalást és sikkasztást követett el. Jefrenov véleményét osztja Viktor Psonka legfőbb ügyész is, aki szerint a vizsgálatok lezárásáig a kegyelem lehetősége nem jöhet szóba. A hatalom oldaláról megszólalók többsége, így Mikola Azarov miniszterelnök is magabiztos olyan tekintetben, hogy Julia Timosenko ügye nem fogja befolyásolni a társulási egyezmény tető alá hozását.

Hiába azonban az esetlegesen felmerülő jogi akadályok, a labda Janukovics térfelén pattog és az ukrán viszonyokat ismerve, ha az elnök úgy dönt, különösebb gátja nem lehet a kegyelemben részesítésnek. Kérdés persze, hogy a Régiók Pártjának döntéshozói milyen stratégiában gondolkoznak. Bár vélhetőleg a háttérben már készen áll egy szcenárió a megbocsájtás levezénylésére is, a szakértők erősen kételkednek abban, hogy Timosenko a 2015-s elnökválasztások előtt szabadlábra kerülhet. Milan Lelics politológus szerint a legfontosabb dolog Kijev számára jelenleg a társulási egyezmény megkötése és bár retorikailag határozott, de a valóságban annál bizonytalanabb az Unió pozíciója Timosenko ügyében. Lelics kételkedik abban, hogy Brüsszel végül egyértelmű választási helyzet elé állítja majd Janukovicsot. Vlagyimir Feszenko, a Pentra politikai kutatóintézet vezetője se lát okot arra, hogy Janukovics megváltoztassa döntését és szerinte is Timosenko 2015-ig rács mögött fog maradni. Bár Lucenko kiengedése után megnőtt az elnökre nehezedő nyomás, de Janukovics valószínűleg az újraválasztását veszélyeztető legminimálisabb kockázatot se akarja és fogja felvállalni. Utána azonban minden akadály elhárulhat majd a szabadlábra helyezés elől, hiszen újrázása esetén az elnök egy demoralizálódott ellenzéknek tudná visszaadni vélhetően kopott népszerűségű vezérét. Feszenko azonban kiemeli azt is, hogy taktikailag nem lehet feltétlenül rossz döntés a korábbi miniszterelnök kiengedése sem, hiszen a hatalom pillanatnyi taktikája egyébként is az ellenzék megosztása, a Jacenyuk-Klicsko-Tyagnyibok trojka közötti ellentétek felerősítése. Ebbe a képbe pedig jól illeszkedhet egy röviddel a választások előtt a ringbe visszakerülő Timosenko, aki felborítaná a választási stratégiákat és az ellenzéken belüli erőviszonyokat.

Forrás: podrobnosti.ua ; focus.ua ; korrespondent.eu; bfm.ru; rbc.ua