A KAUKÁZUS TÉRSÉG TÁRSADALMI VISZONYAINAK ELEMZÉSE VÁLSÁGELEMZÉSI SZEMPONTBÓL

 

A térség területegységeinek államforma, népesség, települések, az egészségügy és az ivóvíz ellátás helyzetét elemzem az ott zajló válságok tükrében.

A Kaukázus térség kulturális adottságait négy forrásból származó jegyek határozzák meg. Ezek a jegyek a térség sajátos történelmi fejlődéséből adódnak. A kulturális jegyek forrásai: 1) ősi iráni, 2) görög-római és ősi keresztény, 3) iráni és török iszlám, 4) modern nyugati, beleértve az orosz/szovjet.[1]

Az etnikai sokszínűséget jól mutatja, hogy a Kaukázus térségben 181 nemzetiséget található, amelyek az ortodox, az iszlám és a zsidó kultúrát képviselik (lásd részletesen a II. számú mellékletet). Vallási szempontból a keresztény, az iszlám, a zsidó és az animista[2] felekezetekhez tartoznak az egyes közösségek. Ez a bonyolult, összetett jelleg tekinthető a válságok egyik okának. A Kaukázus térségben a vallási hovatartozás alapján a népesség összetétele: keresztény 46%, mozlim 51%, egyéb 3% (döntően zsidó).

 

[3] Ennek elsősorban történelmi okai vannak, amelyet a térség domborzati viszonyai és földrajzi elhelyezkedése egészítettek ki. Az I. számú mellékletben bemutatom a Kaukázus térség történelmét.

A Kaukázus térség a Közel-Külföld része. Oroszország az itt élő jelentős számú orosz ajkú lakosság védelmét fontos feladatnak tekinti. A Szovjetunió felbomlását követően a volt tagköztársaságok területéről sok orosz ajkú ember távozott. Oroszország fontosnak tartja azok védelmét, akik ott maradtak.

3.1. ÁLLAMFORMA, KÖZIGAZGATÁS

 

A Kaukázus térség északi része az Oroszországi Föderáció közigazgatási rendszerébe illeszkedik. Oroszország államformája: elnöki szövetségi köztársaság, a Transzkaukázus országaié: köztársaság. Oroszországban mind a Dumába, mind az egyes köztársaságok élére választások útján kerülnek a vezetők. Kormányzók irányítják a területegységeket. A Transzkaukázus államaiban ugyan csak választások útján kerülnek ki azok a pártok, amelyek a parlamentet alkotják.

A Kaukázus térség északi része Oroszország részeként hét köztársaságból, valamint két határterületből áll. A Transzkaukázus három köztársaságból áll, amelyek független államok 1991 óta. 

A Kaukázus térség északi részében a helyi választásokon gyakran a Moszkva barát jelöltek nyernek. Csecsenföldön sajátos közigazgatás van, mivel a hadsereg irányítja a köztársaságot Ramzan Kadirov „elnök” mellett. A térségben a politikai vezetők mellett a törzsi vezetőknek is jelentős befolyása van a helyi életre. A helyi vezetők jelentős gazdasági kérdésekben is befolyásolják a döntéseket. 

 

A térség közigazgatása a társadalmi, etnikai helyzethez hasonlóan sajátos képet mutat. 

Azerbajdzsán területe körzetekre van osztva, amelyet egy autonóm köztársaság (Nahicseván) egészít ki.

 

Örményországban nincsenek autonóm területek, mivel etnikailag homogén köztársaságnak tekinthető.

Grúziában jelentősebb elmozdulás a nyugati politika irányába Szaakasvili elnök hatalomra kerülésével következett be.[4] Az ország területén 2 autonóm köztársaság (Abházia, Adzsária), 1autonóm terület (Dél-Oszétia) található.[5]

A Kaukázus térségben erősen központosított irányítás a jellemző, azaz az elnöki hatalom a meghatározó. A köztársaságokban is választások útján választják a vezetőket. A Kaukázus térség két államában a nyugati irányultságú politikai vezetés került előtérbe (Grúzia és Azerbajdzsán). Örményország elkötelezett szövetségese Moszkvának, de a nyugati gazdasági és nemzetközi szervezetek tagjai közé is felvételt nyert a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).

[6] 

A Transzkaukázus köztársaságainak politikai vezetése meglehetősen ingatag, az ellenzék gyakran szervez tüntetéseket. Azerbajdzsánban az elnöki tisztséget családi alapon szervezi az Alijev-klán. Grúziában a nyugati befolyás egyre erősebb. A központi hatalom nem képes az egész országot ellenőrzése alatt tartani, ami jelentős destabilizációhoz vezet.

[7]

 

            A Kaukázus térségben gyakoriak a politikai gyilkosságok, a média befolyásolása, az ellenzékiek bebörtönzése, tüntetések. A Kaukázus térség talán legstabilabb állama Örményország, amelyben a tüntetések ritkábbak, a kisebbségek száma, aránya elenyésző (leghomogénebb volt szovjet tagköztársaság). Mind Grúziában, mind Azerbajdzsánban jelentős harc dúl a nyugati és az orosz irányultságú politikai erők között. A problémát súlyosbítja a korrupció, a központi hatalom ellenőrzésének a korábbi gyengülése, a szervezett bűnözés jelentősége, a szürkegazdaság, a központtól való elszigeteltség, iszlám dzsamaat.[8]

Grúzia 2004-es új politikai vezetése a kezdetektől fogva kijelentette, hogy nem tűri meg a szakadár tartományokat, és minden eszközzel küzdeni fog Moszkva befolyása ellen. Ennek komoly kihatásai voltak, vannak a Kaukázus térség északi részére is. A Kaukázus térség északi részének nyugati felén még nincsenek meg azok az iszlamista csoportok, mint a keleti térségben, ahol ezeknek a befolyása a konfliktusok mozgatórugójává lépett elő.[9]

 

A Kaukázus térség politikiai válsága egy súlyos probléma. A szeparatista területek fölött a közpnti kormányzat csak erővel tudja visszaszerezni az ellenőrzést. A korrupció, a központi kormányzatok gyengesége, az etnikailag összetett társadalom mind növeli az instabilitást, és a válságok elhúzódását okozzák. A nagyhatalmak a politikai instabilitást saját céljaik, befolyásuk növelésére használják fel.

 

3.2. NÉPESSÉG

A térség lakossága megközelítőleg 31 000 000 fő, a pontos számot megmondani a természetes migráció, a menekültek száma és a fegyveres konfliktusok miatt nem lehet. Nem a sűrűn lakott térségek közé tartozik a Kaukázus térség, amit a történelmi fejlődés, a domborzati viszonyok és a kulturális gyökerek miatt.

A térség északi részében található népek történelmi, társadalmi fejlődése eltér a Transzkaukázus három államának történelmi fejlődésétől és társadalmi berendezkedésétől. A kulturális sokszínűséghez hozzájárul, és az etnikai konfliktusok alapját képezte a zsidók jelenléte. A zsidók a keresztényekhez és mozlimokhoz képest csekély arányban élnek a térségben, azaz a Kaukázus térségben három kultúra van jelen, amelyek közötti konfliktusok a történelemben folyamatosak voltak.

A Kaukázus térségében 181 népcsoport él.[10] Az etnikai tarkaság elsősorban a Kaukázus térség északi részére jellemző. Dagesztán és Krasznodari-határterület etnikai szerkezete a legösszetettebb. A hegyekben a bennszülött és a bevándorolt kis népek, népcsoportok élnek együtt. A történelmileg nem őslakónak tekinthető népek közül az oroszok adják a lakosság legnagyobb hányadát (az oroszokon belül is elkülönülnek a kozákok).

Kutatásaim alapján a Kaukázus térség népeinek származása a következő:

1. bennszülött népek, más néven hegyi népek;
2. hódítók elől a Kaukázus térségbe menekült népek;
3. a hódítók leszármazottai;
4. orosz/szovjet időszakban a Kaukázus térségbe érkezett különböző nemzetiségek csoportjai.

Az összetett etnikai szerkezet a nemzetiségek különböző származásából alakult ki. A Kaukázus-hegység elfoglalása jelentős erőfeszítést igényelt. Az elzárt medencék, völgyek a béke szigetét jelentették a menekültek számára. A perzsák és törökök északi irányú terjeszkedését a Kaukázus-hegység akadályozta meg, csak a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger menti parti sávban tudtak sikereket felmutatni. A bevándorlók (domblakók) és a bennszülött népek (hegyi népek) közötti konfliktusok okai a kutatásaim alapján:

1.      a kulturális különbözőség;

2.      a stratégiai terület feletti birtoklásért vívott harc;

3.      szövetségi rendszer;

4.      szokások, szokásjog;

5.      a történelmi származás (pl. Hegyi-Karabah az örményeknek).

A Kaukázus térségének történelmében a XIX-XX. században három jelentős etnikai tisztogatás történt. Az első esetben az ideérkező cári orosz hadsereg szinte eltörölte a föld színéről a Kaukázus térség északi részében található Cserkeszföldet a XIX. század második felében. A cserkeszek helyét túlnyomó részt orosz telepesek foglalták el. A második esetben az örmény népirtás során a történelmi Örményország területén közel 1,5 millió embert öltek meg a török alakulatok 1915-ben. A harmadik esetben Sztálin parancsára szovjetek deportálták a karacsájokat és balkárokat, valamint a csecseneket 1943-ban.[11] Sztálin parancsára1937-ben a Kaukázus térségből ezernél több kurd családot, 1938-ban kétezer iránit deportáltak Kazahsztánba az etnikai tisztogatás keretében.[12]

A Kaukázus hegység természetes akadályt alkotott, amely megállította a perzsa, majd később a török terjeszkedést északi irányba. A perzsa és török hadak többször is megpróbálták a Kaukázus térségét meghódítani, azonban nem tudták a hegyi népeket uralmuk alá hajtani. A folyamatos gerillaharc felőrölte a támadók erejét, valamint abban az időben az örmények nagyon jelentős erőkkel rendelkeztek, akik több csatában is diadalmaskodtak a perzsák és törökök felett. A XVI. századtól jelentek meg az oroszok a Kaukázus térségben. Két ok miatt érkeztek ide:

1. a cár parancsának engedelmeskedve kozák csapatok érkeztek a Kaukázus északi részébe hódító céllal (meleg tengeri kijáratra volt szükség többek között);
2. a grúz királyok segítséget kértek a keresztény Moszvától az előretörő török és perzsa csapatok ellen (részletesen az I. számú mellékletben).

Az oroszok IV. Nagy (Rettegett) Iván[13] óta ki akartak jutni a meleg tengerekhez, így a Fekete-tenger partvidéke stratégiai térség lett számukra. A Kaukázus térség feletti hatalom megszerzéséhez minden módszert, alkalmat felhasználtak az oroszok. Az orosz fennhatóság alatt a keresztények a kulturális hovatartozás miatt az oroszok védelme alatt álltak. A mozlimokkal számos konfliktus, válság alakult ki. A mozlimok (elsősorban az ingusok, csecsenek, dagesztániak) minden alkalmat megragadtak a történelem során szövetséget kötöttek minden hatalommal, hogy az oroszok, valamint a keresztények ellen harcolhassanak. A karabahi háborúban Moszkva a stratégiai okokon kívül, a kulturális értékek miatt is nyújtott segítséget Örményországnak.

A születések magas száma az iszlám kultúrát jellemzi, míg a keresztény társadalom esetében a népesség csökkenése, az alacsony gyermek szám a jellemző. A mozlimoknál[14] a nagycsalád a társadalmi norma, amelyet a Korán is dicsőségnek és jó cselekedetnek tekint. A csecsemőhalandóság magas, amely a születések nagy számából, a környezeti ártalmakból, higiéniai állapotokból, és az egészségügy helyzetéből adódik. A három transzkaukázusi állam közül Grúzia rendelkezik már most is a legrosszabb demográfiai helyzettel, amely a jövőben csak a születések számának további csökkenését vetíti előre.

 

[15]

Azerbajdzsánban a fiatalkorú lakosság magas aránya jelent nagy terhet az állam kiadásaira a szociális terhek miatt.

A mozlim társadalomban a lakosság átlag életkora alacsony. A társadalmon belül a férfiak átlag életkora alacsonyabb, mint a nőké, amit az életforma magyaráz.

 

[16]  

A Transzkaukázus legnépessebb állama Azerbajdzsán, a lakosság száma meghaladja a másik két transzkaukázusi állam lakóinak számát. Örményország területének eltartóképessége, domborzata és a vallási tradíciókkal magyarázható a kisebb lakosságszám. Grúzia és Azerbajdzsán területe közel azonos, valamint természeti adottságaik is hasonlóak.

 

Az elvándorlás mellett a társadalmak elöregedése is komoly veszélyforrást hordoz magában. A népesség gyarapodása leáll(t), függetlenül a társadalmi normáktól. Az egyre öregebb népesség egyre nagyobb terhet ró az amúgy is gondokkal küzdő állami költségvetésekre.

3.3 DEMOGRÁFIA

A transzkaukázusi államok keresztény lakossága csökken, míg Azerbajdzsán lakossága lassan növekszik. Emellett Azerbajdzsán olyan szövetségesekkel is rendelkezik a térségben (Irán, Törökország), amelyek az erőviszonyokat jelentősen átrendezték. A népesség mellett fontos az is, hogy 30 millió azeri él Iránban.

 

 

 

 

	Azerbajdzsán   [17]	Grúzia   [18]	Örményország   [19]	Oroszország   [20]
Lakosság, fő	8 997 600	4 469 200	3 274 900	142 905 200
Átlag életkor, év	28,8	39,1	32,2	38,7
férfiak	27,2	36,6	29,5	35,5
nők	30,6	41,6	35	41,9
Népesség növekedés, %	1,017	-0,327	0,107	-0,48
Születéskor várható életkor, év	71,32	77,32	73,49	66,46
férfiak	68,38	73,99	69,85	60,11
nők	74,68	81	77,56	73,18
Csecsemő halandóság-fő, 1000 születésre	28,76	14,68	12,5	9,88
fiú	29,48	16,58	22,63	11,36
lány	27,93	12,59	13,28	8,3
Termékenységi mutató (gyermek/nő)	1,92	1,46	1,38	1,46
Népsűrűség, fő/km2	104	64	110	8

 

1. Táblázat: A Kaukázus térség államainak fő demográfiai jellemzői (2010)[21]

Forrás: lásd lábjegyzet és www.cia.gov

 

 

 

A Transzkaukázus három köztársaságának főbb demográfiai jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

A Kaukázus átlagos népsűrűsége 70 fő/km², azaz a térség a közepesen lakott területek közé tartozik. A népesség eloszlása nem egyenletes, amit a domborzat befolyásol elsősorban. A magashegységek miatt a térség területének 60%-a lakatlan, csak 40%-a alkalmas az emberi letelepedésre. A térség nagy kiterjedésű síksággal, dombsággal rendelkezik, ezért lakik itt a lakosság zöme. A Kaukázus térség északi része Oroszország legsűrűbben lakott része.

Az alföldek, folyóvölgyek sűrűn lakottak, és az öntözési lehetőségek következtében ezek a legfőbb mezőgazdasági területek is. A népesség főleg a Kaszpi-tenger, Fekete-tenger partjának közelében, a folyóvölgyekben, a Kolhidai-alföldön, a Kura-Araksz-síkságon, a Rioni-alföldön és a Kaukázus térség északi részének dombságain, síkságain összpontosul.[22]

A Kolhidai-alföld a legsűrűbben lakott (200–250 fő/km²) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a.

 

[23]

 

 

1. ábra: A Transzkaukázus népsűrűsége

Forrás: http://www.reliefweb.int/rw/RWB.NSF/db900LargeMaps/AHAA-6CBR52?OpenDocument

 

A népesség megoszlását a térségben 6. ábra mutatja, és egyben mutatja, hogy Azerbajdzsán egész területe sűrűn lakott, ahol a természeti viszonyok engedik, jóval nagyobb területet laknak be, mint a szomszédjai, és jóval nagyobb népsűrűséggel rendelkezik.

 

            Azerbajdzsánban jelentős változások kezdődtek, amelyek a társadalmi normákat alapvetően formálják át. Azerbajdzsán mozlim ország, ahol a család és a vallás alkotják a legfontosabb bázist. A családok nagyok voltak, de manapság már az egy és két gyermekes családok válnak dominánssá. Az azeri társadalom így is fiatal a környezetéhez képest, de az alapvető társadalmi normatívák kezdenek „megrendülni”. A nők jogai is kezdenek megváltozni: egyre többen vállalnak munkát és egyre többen töltenek be magasabb tisztséget.

3.4 MIGRÁCIÓ

 

A térség államainak gazdasági helyzete, az emberek jobb megélhetés utáni vágya, az egyes államokon belüli városba és falura irányuló költözés, a diszkrimináció és a térség fegyveres konfliktusai miatt számos ember hagyta el otthonát. Ezek a tényezők a legfontosabb mozgatórugói a térség migrációjának.

A társadalom jelentős tömege távozott külföldre a függetlenség elnyerése utáni káoszban jobb megélhetést keresve. Ezt a tömeget döntően fiatal férfiak alkották, akiknek nagy része nem akar haza térni. A kivándorolt emberek többsége Oroszországban talált megélhetést. Oroszországban nagyon nagy ellenszenvvel viselkedik a lakosság a dél-kaukázusi bevándorlókkal szemben. A megkérdezett emberek 53%-a nem akar szomszédjául dél-kaukázusi embert, és ugyanezen megkérdezettek 71%-a nem szeretne a családjába vagy rokonságába a Dél-Kaukázusból származó személyt.

 

[24]

 

	Nettó migráció, 1989-99		Oroszok nettó migrációja, 1989-99
	Ezer fő	1989-es lakosság %-ában	Ezer fő	Az oroszok 1989-es %-ában
Azerbajdzsán	-466	-6,6	-188,8	-48,1
Grúzia	-251	-4,6	-153	-44,8
Örményország	-2	0	-32,1	-62,2

 

2. Táblázat: A Transzkaukázus térségének legfontosabb migrációs jellemzői számokban

Forrás: Growing global migration and its implications for United States, p.35.

 

A fenti adatokból kitűnik, hogy Örményország kivételével nagyon jelentős számú népességet veszítettek a transzkaukázusi államok. Ezt az orosz ajkú lakosság hazatérése tovább fokozta. Összességében a Transzkaukázusban élő orosz lakosságnak közel fele hagyta el lakóhelyét a Szovjetunió felbomlása utáni időszakban, amelyet a következő táblázat is igazol;

Terület	1939	1959	1979	1989	1998   [25]	2002
Dagesztán	195 300	213 800	189 500	165 900	157 500	120 875
Csecsenföld	263 200	348 300	336 000	293 800	-	40 485
Ingusföld					-	5 559
Észak-Oszétia	156 100	178 700	200 700	189 200	-	164 734
Sztavropoli határterület	1 465 700	1 607 200	2 032 700	2 199 900	-	2 231 759
Karacsáj-Cserkeszföld	124 000	141 800	165 500	195 900	-	147 878
Kabard-Balkárföld	127 100	102 600	234 100	240 800	-	226 620
Krasznodari-határterület	2 748 800	3 363 700	4 159 100	4 300 500	-	4 436 272
Adigeföld	203 700	200 500	285 600	293 600	-	288 280

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Táblázat: Orosz ajkú lakosság száma a Kaukázus térség északi részében, 1939-2002

Forrás: C.W. Blandy: North Caucasus – Negative trends, p.6.

 

Ennek a folyamatnak diszkriminációs és gazdasági okai is voltak. Az orosz lakosság jelentős részben a Kaukázus térség északi részéhez közeli térségben telepedett le (pl. Rosztovi-terület).

A Transzkaukázusból az emberek elvándorlásának legfontosabb okai:

·         diszkrimináció;

·         fegyveres katonai konfliktusok;

·         kilátástalanság a gazdasági káosz miatt;

 

A Transzkaukázust közel három millió ember hagyta el napjainkig. Ezek legnagyobb része munkavállaló, akik főleg Oroszországban próbálnak boldogulni, de szép számban távoztak a tengerentúlra és Európa fejlettebb államaiba.

Jelentős a Kaukázus térségen belüli migráció. A határok meghúzásánál nem vették figyelembe a nemzetiségek elhelyezkedését. A Szovjetunió felbomlását követően az etnikai feszültségek felszínre törtek, jelentős migrációs hullámokat elindítva. A térségben nagyon jelentős volt a belső migráció, aminek elsődleges okai a fegyveres harcok, emberi jogok figyelmen kívül hagyása voltak.

Csecsenföldről az első és a második háború idején összesen 800 000 ember menekült a szomszédos köztársaságokba. Az ingus-oszét konfliktussal kapcsolatban csak becslésekre lehet hagyatkozni, amelyek szerint 32–64 000 fő menekült el a harcok elől. A menekültek közül 1999 és 2009 között 255 000 csecsen és 25 000 ingus és oszét tért haza.[26] 3 709 fő hagyta el 2008-ban Dagesztánt egy 2009 augusztusában készült jelentés szerint.

 

[27]

Grúziában két nagy menekült hullám alakult ki; 1992-94-ben és 2008-ban. Grúziában még 236 000 főt tartottak nyilván menekültként 2010-ben is. A nagyobb menekült hullám 1992-94 között alakult ki, amikor is Dél-Oszétiából és Abháziából összesen 273 000 ember menekült el. 2008-ban 128 000 ember menekült el. Dél-Oszétiából 45 000 ember távozott Észak-Oszétiába, 55 000 ember Grúzia egyéb területére. Abháziából 28 000 ember távozott ugyanebben az időszakban.[28]

A karabahi háborút követően körülbelül 1 000 000 főt tartottak nyilván menekültként. Örményországban 219 324 fő örmény menekültet tartanak nyilván, akik Azerbajdzsánból menekültek el, főleg a karabahi háború miatt, továbbá 8 400 olyan örmény személyt tartanak nyilván, aki az 1994-es tűzszünet után visszatért hegyi-karabahi otthonába.[29] Azerbajdzsánban 572 531 főt tartottak nyilván menekültként.

 

[30]

 

1990 és 1994 között nyílt háborúban állt egymással szemben Örményország és Azerbajdzsán, melynek során az örmény csapatok, Hegyi-Karabahhal együtt, Azerbajdzsán területének 17%-át megszállták, ez az azeri lakosság 12%-át érintette. Adminisztratív szempontból a menekülteket három alapvető kategóriába sorolják be:

• Azok a tényleges menekültek, akik Örményország területén éltek, de az 1988-ban kirobbant etnikai konfliktus kapcsán erőszakkal áttelepítették őket Azerbajdzsán területére (a legtöbb forrás 250 ezerre teszi számukat).
• Azok az eredetileg is azeri állampolgárok, akiket Hegyi-Karabahból illetve a környező hét megszállt szomszédos területről üldöztek el az örmény fegyveresek 1988 és 1993 között (számuk a leghitelesebbnek tekinthető források szerint 660 ezer, pl. ENSZ Menekültügyi Szerevezete ­– UNHCR).[31]
• A menekült-státuszért folyamodó, harmadik országból érkezett – és nem azeri nemzetiségű – személyek (például Csecsenföldről menekült oroszok,).[32]

 

2001-től felgyorsult a sátortáborok felszámolása és a menekültek nagy tömegeinek elhelyezése a számukra épített, egyszerű, de komfortos házakból álló összefüggő telepeken.

 

2. ábra: Kaukázus térségen belüli menekültmozgás

 

Forrás: Saját szerkesztés

3.5 KULTURÁLIS HOVATARTOZÁS

A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek valamely területe, ill. valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.[33]

Frenand Braudel szerint nem kell megkülönböztetni a kultúrát annak alapjától, a civilizációtól. Huntington a kultúrákat civilizációknak nevezi, és kilenc civilizációt különböztet meg. Huntington szerint a civilizáció és a kultúra egy adott nép életmódjának egészére utal, és a civilizáció ugyanaz nagyban, mint a kultúra. Az alkotórészei az értékek, normák, intézmények és gondolkodásmódok, melyben az egymást követő nemzedékek egy adott társadalomban elsődleges jelentőséget tulajdonítanak.[34]  A civilizáció a legtágabb kulturális entitás. A civilizációkat meghatározzák közös objektív elemek (nyelv, történelem, vallás, szokások, intézmények, identitás).[35] A civilizációknak nincsen pontos határa. A civilizációk összetétele, az emberek identitástudata folyamatosan változik, így az egyes civilizációk is folyamatos változáson esnek át.

 

[36] 

A Kaukázus térségben az egyes köztársaságokon belül az eltérő kultúra feszültséget okoz a kisebbségek, illetve a többség és a kisebbségek között. A kaukázusi társadalmak kulturális szempontból három csoportba sorolhatók; iszlám, ortodox és zsidó társadalmakba. A kultúráknak eltérő megjelenési formái vannak a Kaukázus térségben.

A keresztények között az örmény kultúra és az ortodoxia közötti eltérést hangoztatni szokták, de a közös kulturális hovatartozás a meghatározó. Az iszlám esetében markánsabb a különbségek megjelenése a sok irányzat miatt; a hegyi népek közötti iszlám vallás a tradicionális elvek szerint jelenik meg, míg pl. Azerbajdzsánban a világi elemek is megjelennek, illetve a szélsőséges vahabbita nézetek is jelen vannak, és komoly destabilitást okoznak a térségben, ami a fiatalabb korosztály köreiben egyre népszerűbb. Ennek következtében a mozlimok között is jelentős konfliktusok alakulnak ki, elsősorban a szélsőségesek és a tradicionális nézetek követői között (pl. Csecsenföld). A vahabbizmus hozta magával azt a válságot, amely miatt elsősorban a csecsenek között jelentős konfliktus alakult ki. A vahabbizmus a saríát ismeri el, mint a társadalmi rend alapját és törvényt, a hegyi népek azonban csak az adatot ismerik el. Ez a két „törvény” összeegyeztethetetlen. A térség keleti részében az adat az elterjedt, amely merőben eltér a keresztény normáktól is.[37] Az adat hagyományos helyi jog.[38] Az adat-ot a konfliktusokban is alkalmazták évszázadokon keresztül, és nem csak a mozlimok között került sor az alkalmazására.[39] Az adat hagyományok rendszere, amely az élet minden részére kiterjedő „szabályokat” tartalmaz. Elsősorban társadalmi törvény, nem vallási.[40] A saría: jelentése ösvény, vízhez vezető út.  Az iszlám jogrendet képviseli. A saría lényege, hogy társadalom legsérülékenyebb tagjait abban, hogy istenfélő hívőkké váljanak. A legapróbb részletekig szabályozza a vallási kötelezettségek teljesítését, ez az akrán, az iszlám öt pillére. A saría az emberek egymás közötti kapcsolatrendszerére is útmutatást ad.

[41]

Az öt pillér:

-        Hitvallás – sahída;

-        Napi ima – szalát;

-        Kötelező alamizsna – zakát;

-        Rituális böjt – szaum;

-        Zarándoklat – haddzs.

 A csecsenföldi konfliktusok sokat ártottak az adat-nak, mivel a fiatalok között a fundamentalista nézetek terjedtek elsősorban.[42] A menekültek között kimutatható a saría elfogadása és az adat, az ősi csecsen hagyomány elutasítása.

A Kaukázus térségben elterjedt a klán rendszer. A klánok az érdekeltségeik miatt egymással is gyakran kerülnek harcba (pl. fegyver- és drogcsempész útvonalak ellenőrzése).  A klánok hatalmi formációként maguknak követelik a gazdasági és a politikai irányítás különböző szféráit. A klánok közötti harcok gyakran a nagypolitika érdekeit is szolgálják a térség destabilizációjában (az oroszok részéről használt „divide et impera” politika). A klánrendszer a kaukázusi népek kulturális fejlődésének sajátossága. A sajátos történelmi fejlődés lévén fennmaradtak olyan szokások, társadalmi jellegzetességek, amelyek a Kaukázus térségben jelen vannak napjainkban is, és a nyugati társadalmak számára ismeretlenek, elfogadhatatlanok. Csecsenföldön, és bizonyos fokig Grúziában a szovjet rendszer összeomlása után a vezető szerep helyi hadurakhoz, klánokhoz, vezetőkhöz került, akik ellensúlyozni tudták a moszkvai hatalom hiánya által keltett űrt.[43]

 

A csecsenek 130 nemzetségbe (tejp)[44] tartoznak, élén a megfellebbezhetetlen nemzetségfő (tamada) áll, de az országot valójában csak két tucat nemzetségfő irányítja. Egyre inkább terjed a fanatikus vahabbizmus (a lakosság 10-15%-a), akiknek köréből kerülnek ki azok a szabadságharcosok, akik az orosz hadsereg és belügyi erők ellen küzdenek. A csecsenek körében a hagyományos iszlám követői, a müridek tíz önálló rendhez (virdhez) tartoznak, amelyek élén szentként tisztelt pap (uszkáz) áll. A müridizmussal Samil imám[45] az első iszlám államokat akarta létrehozni a Kaukázus térségben a XIX. században először Dagesztánban, aztán Csecsenföldön. Ezt nevezték immamat-nak. Az orosz történetírásban ezt nevezték müridizmusnak, mivel a vezető imámok tanítványainak (mürid) tekintették a szúfi hagyományok követőit.

[46]

A Kaukázus térség északi részében élő klánok dzsamat-ba, iszlám közösségekbe szerveződnek. A dzsamat-nak radikális politikai céljai vannak.[47] Az egyes dzsamat-oknak csak néhány klán volt az alkotója Dagesztánban. Ezeket a klánokat tukkums-nak, Ingusföldön és Csecsenföldön tejp-nek nevezik. A tradícionális iszlámban a közösséget umma-nak nevezik, amelynek nincs politikai céljai, mint a dzsamat-nak, azaz ebben is jelentős eltérés mutatkozik a hagyományos iszlám követői és a kaukázusi iszlám követőei között.

 Az iszlámban a szent háborút dzsihád-nak hívják, míg a Kaukázus térségben gazavat-nak, amit a hódítók ellen hirdettek meg.[48] Az Alekszej Petrovics Jermolov tábornok vezette hadjárat indította el a gazavat-ot Oroszország ellen a XIX. század második felében. A gazavat a hegyi népek nyelvén a szent háborút jelent a betolakodók ellen, amelyet a mai napig követnek a szélsőségesek.

A zsidó diaszpóra alkotja a harmadik kultúrát, ami a Kaukázus térségben jelen van. A zsidókat a cári időszakban kitaszítottként kezelték, azonban a kommunizmus hatalomra kerülésével egyre nagyobb befolyásra tettek szert.[49]

Kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, hogy a keresztények között kialakuló konfliktusoknak nem kulturális okai vannak, hanem a hatalom megszerzése, megtartása, azaz politikai és gazdasági. A két kultúra ebben jelentősen különbözik egymástól. Külön érdemes megjegyezni, hogy a kulturális hovatartozást némely esetben félreteszik a stratégiai érdekek miatt. Ez történt a karabahi háború idején, mikor Irán Örményországot támogatta fegyverszállítmányokkal, és ez zajlik napjainkban Csecsenföldön és Dagesztánban, mikor mozlimok harcolnak az orosz csapatok oldalán a szélsőséges gerillák ellen.

3.6 VALLÁS

A vallás jelentős összetartó erő, az identitás egyik meghatározó eleme. A grúzok, örmények büszkék arra, hogy a kereszténységen belül is sajátos, egyedi vallási rendszerrel rendelkeznek. A mozlimok esetében a sok irányzat között, amely a Kaukázus térségben jellemző, már csak az iszlám vallásba vetett hit az összetartó erő, de ezen belül a vallásgyakorlás már eltérő. Emiatt a mozlimok között is jelentős konfliktusok vannak, amelyek elsősorban a fundamentalista vahabbizmust követők, és a mérsékelt mozlimok között áll fenn (Dagesztán, Csecsenföld). Külön meg kell említeni, hogy Dagesztánban a síiták két irányzata, a szúfik és a vahabbiták között is jelentős ellentétek vannak, amelyek több esetben már fegyveres összecsapásokká fajultak.[50] Az síiták aránya 5%, a szunnitáké 95% a Kaukázus térségben.

A térség őslakóinak túlnyomó többsége az iszlám vallás követője, csak az oszét népesség, mint őslakos nép, túlnyomó része ortodox keresztény.[51]

A grúzok és az örmények kezdetektől a keresztény vallást követték. A vallási tradíciók egyedi megjelenést adnak a térség vallásainak. Ennek egyik legjellemzőbb megjelenése az örmény egyházban van.[52] Örmény apostoli egyház: a vallás kialakulása a történelmi Örményországba nyúlik vissza, amikor is Örményország területe a mainál közel ötször nagyobb volt. Világosító Szent Gergely 301-ben alapította meg az örmény egyházat. Örményország Világosító Szent Gergely szentté avatása után a Keletrómai Birodalom befolyása alá került. Az örmények a kereszténységet már a III. század elején felvették, és 295-ben államvallássá tették. I.sz. 390-ben a Szaszanid-dinasztia vezette Perzsia és a Keletrómai Birodalom felosztotta egymás között Örményország területét. A vallás központja a perzsa fennhatóságú területre esett. Az örmény kereszténység fejlődésére nagy hatással voltak a szír keresztények.[53] A 451-ben tartott kalcedóni zsinat után szakadt el az örmény egyház a Keletrómai Birodalomtól. A monofizita szírek és alexandriaiak hatására a kalcedoni zsinat tanait elutasították. Az 555-ben megtartott II. dvini zsinat után az örmények a monofizitákhoz csatlakoztak. Az egyház feje minden örmények katholikosza. Székhelye a VII. századtól Ecsmiadzin, ami az évszázadok során többször változott belpolitikai okok és az iszlám terjedése miatt.[54]

Az oroszok tartósan megvetették a lábukat a Kaukázus térségben, amivel segítették a kereszténység fennmaradását a világ ezen részén. Számos kis nép vette fel a kereszténységet. A Kaukázus térségbe a perzsák és törökök elől döntően mozlim népek menekültek délről. A Kubán-vidékről (a Kaukázus térségtől északra elterülő síkságokról) keresztény és animista vallású népek érkeztek a keletről nyugatra vándorló népek elől. Az animista vallású népcsoportok később a keresztény vagy a mozlim vallást vették fel.

Az iszlám három módon érkezett a térségbe:

1. az iszlán terjedésének köszönhetően a VII-IX. században. Kereskedők, tanítók, utazók közvetítésével.
2. a perzsa és török közvetítéssel, hódítás útján, valamint az előlük menekülő kis népek közvetítésével.
3. mongol közvetítéssel. Timur Lenk csapatai a mai Azerbajdzsán területén telepedtek le, a közép-ázsiai iszlám szokásokat hozták magukkal, és honosították meg (ez a mai szúfizmus).

 

A Kaukázus térségben az iszlám több irányzata is megtalálható.  

 

Szúfizmus: a síita irányzat egyik ága. A szúfizmus egy ruhaneműről kapta a nevét. A követői egy birka gyapjúból készült felsőt viselnek, aminek a neve szúf. Ez egy egyszerű gyapjú köntös, ami az aszketizmust fejezi ki a pompával szemben. A rend lényege: az ember Istenhez vezetése a fény ösvényén keresztül. Több rend is létezik. A legismertebbek a török dervisek., akik a szúfizmus követői.[55]

Szalafizmus: a szalafizmus két ága, ami a Kaukázus térség északi részében jelen van: al-Naqshabandiya és al-Qadiriya.[56] A szunnita iszlám irányzata, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti. A mai szalafiták többsége a „tiszta” Iszlámhoz való visszatérést egy  ultraortodox szigorú erkölcsű értelemben interpretálják. Hiszik, hogy az igaz muzulmánoknak a Korán szigorú tanításai szerint kell cselekedniük. Ez a hitvallás sok esetben az eltérő gondolkodásmódok, illetve vallások irányába megnyilvánuló intoleranciához vezet. A szalafizmus vonzereje a modern nyugati társadalmakban élő fiatal muzulmánok számára a hitvallás modernizációellenes harcában rejlik. A szalafizmus szigorú és világos törvényei támaszt nyújtanak a gyorsan változó pluralista társadalomban élő bizonytalan muzulmán fiataloknak.

[57]

Vahabbizmus: a síita irányzat egyik ág, amely Szaúd-Arábiából terjrdt el. Az iszlám egyik irányzata. A vahabbita mozgalom az iszlám szigorú hanbalita jogi irányzatából (madzhab) nőtt ki a 18. században. Fő gondolata az iszlám eszméinek megtisztítása a vallásra rárakódott idegen elemektől, és ezzel a Korán eredeti tanainak feltétlen és következetes érvényesítése.[58]

A Kaukázus térség északi részében az iszlám fundamentalizmus központja Dagesztán. A fundamentalizmus tanainak elterjedése az 1980-as évekre tehető a következő tanítók munkái alapján: Hasszan al-Banna, Seida Kutba, Abu al-Alia Mawdudi, illetve elődeik Ibn Teimiya, Muhammad ibn Abd al-Wahhab.[59]

 A Kaukázus térségben a zsidó vallás is megtalálható. A Szovjetunió felbomlását követően számos zsidó hagyta el a térséget, és csak diaszpórák maradtak meg a korábbi nagy zsidó közösségekből.

3.7. BESZÉLT NYELVEK

A Kaukázus térségben három egyetlen más nyelvvel sem rokon, különálló nyelvcsalád képviselteti magát itt:

1. dél-kaukázusi, ebbe tartozik a grúz;
2. északnyugat-kaukázusi, ebbe tartozik a cserkesz, az abház nyelv;
3. északkelet-kaukázusi, ebbe tartozik a csecsen.

1.  

1. [60]

A térségben az etnikai tarkasághoz hasonlóan a beszélt nyelvek is nagy eltéréseket mutatnak. A Szovjetunió fennállása során az orosz volt a hivatalos nyelv. A Kaukázus térség északi részében az orosz maradt a hivatalos nyelv, míg a Transzkaukázusban az orosz a második hivatalos és közvetítő nyelvként funkcionál. A nyelveknek számos dialektusa alakult ki, ami a sokszínűséget tovább növeli.[61] Napjainkban több, mint ötven nyelvet különböztetnek meg a Kaukázus térségben.

 

[62]          

3.8. OKTATÁS

            A Kaukázus tésrégben az oktatást két részre kell bontani: a hagyományos keretek között végzett oktatásra és a menekültek számára nyújtott oktatási lehetőségekre.

 

A hagyományos keretek között végzett oktatás során a Kaukázus térség állami átlagosan a GDP-jük 3%-át költik oktatásra, és az oktatás mindegyik szintje jelen van. Az államokban az írástudatlanság alacsony szinten van a hivatalos statisztikák alapján: Grúziában nincs, Oroszországban és Örményországban 0,6% körül értéket mutat, míg Azerbajdzsánban a lakosság 1,2%-a írástudatlan (a nők aránya 1,8%).

[63] Ez a társadalmi szokásokból adódik. Oroszország kaukázusi köztársaságaiban valószínűleg a nők között az írástudatlanság magasabb szintet ér el, mivel döntően iszlám közösségekről van szó. 

 

Az oktatás másik csoportja a menekült gyermekek részére nyújtott oktatás. A Kaukázus térségben megközelítőleg 250 000 gyermek él menekültként, döntően Grúziában és Azerbajdzsánban. Ingusföldön az ott élő gyermekek 37,5%-a, Csecsenföldön 22%-a él menekültként.[64] Nemzetközi szervezetek számos kezdeményezést indítottak, amelyben az iskoláskorú gyermekeknek oktatási lehetőségeket teremtettek. A kezdeményezések központjai: Krasznojarszk, Qajidis (Azerbajdzsán), Zobujug (Azerbajdzsán), Gubadly kerület (Hegyi-Karabah), Észak-Oszétia, Sida Kartli kerület (Grúzia), Csecsenföld.

[65] 

 

A kezdeményezések célja, hogy nem csak a menekült gyerekek oktatásában segítsenek, hanem az interkulturális kapcsolatokban is segítenek, ugyanis az oktatások során együttműködésre tanítják a gyerekeket.

 

A Kaukázus térségben jelen van az iszlám vallási oktatás, sok esetben szélsőséges nézetek kerülnek átadásra a tanulók számára. Az oktatás medreszékben zajlik. A Szovjetunió felbomlását követően vallási reneszánsz ment végbe a Kaukázus térségben. A folyamat során templomok, imaházak, medreszék épültek.

 

Az oktatás és a menekült státusz a kaukázusi hagyományok pusztulását okozza, hiszen a fiatalok csak a modern nézeteket kapják, sok esetben szélsőségesek befolyása alá kerülnek, akik a saríát terjesztik a hagyományokon alapuló adat-tal szemben. Ezzel a Kaukázus térségbeli társadalmak negatív változáson mennek keresztül.

  

A Kaukázus térségét egyedül az oroszok tudták elfoglalni teljes egészében. Az orosz hatalom megrősödése után, az orosz lett a hivatalos nyelv. Az iskolákban az orosz nyelv kötelező tananyag lett.

 

3.9. TELEPÜLÉSSZERKEZET

A Kaukázus térségének településszerkezetében a tanyáktól a milliós nagyvárosokig minden településforma előfordul. Az Észak-Kaukázus sajátos település típusa az akár 3-5 000 fős óriás falvak (Csecsenföldön auloknak nevezik őket).[66] Általában hegyvidéki területeken aprófalvas, a síkságokon és a tengerparton közép- és nagyfalvas települések a jellemzők. A Kaukázus térség északi részében nem jöttek létre óriás városok. A nagyobb települések a hegység peremén helyezkednek el. 25-30 ezres óriásfakvak is találhatók a síkságokon, míg a hegyekben az aprófalvak a jellemzők.[67]

A térség lakosságának 57%-a él városokban. A Kaukázus térség északi részében kevesebb város található, a lakosság nagyobb aránya él falvakban. A szovjet időszakban a városokba özönlés volt a jellemző, a vidéki lakosság aránya jelentősen csökkent. A Szovjetunió felbomlását követően az ipari üzemek bezárása, a megmaradt ipari üzemek méretének csökkenése miatt a vidékre költözés lett a jellemző, a városi lakosság aránya csökkent.

 

A Kaukázus térség északi részében Csecsenföld a legvárosodottabb állam, ugyanis a Szovjetunió felbomlása után a városokban lakó oroszok helyére vidékről sok csecsen települt be. Ezzel vidéken alakult ki krízis, ugyanis nem volt, aki elegendő élelmiszert termeljen.

[68]

 

3.10. EGÉSZSÉGÜGYI HELYZET

A Szovjetunió felbomlását követően a térség egészségügyi helyzete a hatvanas évek szintjére esett vissza. A térségben a szovjet időszakban az egészségügyi helyzet sokkal jobb volt, mint napjainkban. A Szovjetunió felbomlását követő gazdasági krízis a térség egészségügy helyzetét is jelentősen rontotta. Az utóbbi időben vidéken olyan betegségek ütötték fel a fejüket, amelyek a nyugati társadalmakban szinte ismeretlenek (pl. tuberkulózis). Vizet fogyasztani fertőtlenítés nélkül egyátalán nem szabad. Azerbajdzsán mocsaras vidékein a malária is előfordul, ezért az odautazóknak a védőoltás ajánlott.

 

[69]   

A Kaukázus térségében a 90-es években újra felbukkantak azok a fertőző betegségek, amelyeket a szovjet időkben sikerült megszüntetni: malária, tífusz, kolera, tuberkulózis, hepatitisz.[70] 1996-ban a Kaukázus térségében a maláriás megbetegedések száma újra jelentősen megnőtt. Csak Azerbajdzsánban 1996-ban 13 ezer esetet jelentettek. Olyan fertőző betegségek ütötték fel újra fejüket, mint a krími vérzéses láz és az akut bélfertőzés.

 

[71]

            A Kaukázus térségben az egészségügyi helyzet rosszabb, mint például az európai. Az egész térségben a magasabb szinten Azerbajdzsánban van az egészségügy, amely a jobb gazdasági háttérnek köszönhető. A városokban az ellátás jobb, mint vidéken.

 

[72] A külföldi gyógyszer segélyszállítmányok nagyon sokat segítettek az 1988-as nagy földrengés és a karabahi háború embargójának idején.

A Kaukázus térség lakosságának megközelítőleg 0,1%-a HIV fertőzött. A térségben 1 000 főre átlagosan 4 kórházi férőhely jut. A lakosság megközelítőleg 86%-a jut egészséges ivóvízhez. A városokban ez az arány 90%, vidéken 82% körül van.[73] 1 000 lakosra 4 orvos és 6 kórházi ágy jut átlagosan. Oroszországban 10 kórházi ágy jut 1 000 lakosra, a Transzkaukázusban Azerbajdzsánban 8, Grúziában csak 3 kórházi ágy jut 1 000 lakosra. Összehasonlításképpen Európában 7 kórházi ágy jut 1 000 lakosra.[74]

A katonai műveletek tervezése során a kórházakra, gyógyszer utánpótlásokra jelentős figyelmet kell fordítani. A Kaukázus térségben jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a kapacitások, amelyek szükségesek lennének az ellátáshoz. A gazdaság rossz állapota nem teszi lehetővé, hogy többet költsenek az egészségügyre. Azerbajdzsánban jobb a helyzet az átlagosnál, mivel a növekvő olajbevételek megteremtik az alapját. A fizetések elmaradása miatt az egészségügyben dolgozók száma is lecsökkent.

KÖVETKEZTETÉSEK

A Kaukázus térség északi részében Oroszország föderatív köztársaság, a Transzkaukázus három állama elnöki köztársaság. A transzkaukázusi államoknak a jelenlegi államforma kedvező, mivel ki tudják fejezni vele függetlenségüket, és kedvezőtlen Moszkvának, mivel befolyásának csökkenése konfliktusok forrásává válhat. A Transzkaukázusban vannak autonóm köztársaságok, autonóm terület, ami kifejezi az egyes köztársaságok társadalmi tagoltságát.

A Kaukázus térség északi része országai az Észak-Kaukázusi Szövetségi Körzet és a Volga-menti Szövetségi Körzet szervezetén belül illeszkednek az Oroszországi Föderáció közigazgatása rendszerébe. A Transzkaukázus független köztársaságai ugyan önálló közigazgatási rendszert építettek ki, de sok a hasonlóság és ezer szállal kötődik az egykori Szovjetunió utódállamához. Csecsenföld számára vonzó a három transzkaukázusi köztársaság államformája, mivel ő is szeretné a saját államának irányítását magánál tudni. Ez az orosz vezetésnek elfogadhatatlan. A függetlenségi kérdés nem zárult le és válságokat okozhat. Mind a mai napig katonai közigazgatás van a köztársaság területén a Szovjezunió felbomlását követő fegyveres konfliktusok miatt, amelyből az 1999-ben kiújult összecsapások a mai napig nem zárultak le.

A térség lakossága közel 31 millió, az átlagos népsűrűség a legnagyobb Oroszország területén. A Kaukázus térségben ma élő lakosság az évezredek során, számtalan népvándorlási hullámban érkezett, elüldözött, kiirtott, kitelepített, asszimilálódott közösségek keveredése során alakult ki. A térség lakosságának eloszlása nem egyenletes, a síkságokon és hegylábi térszíneken él a lakosság zöme, a közép- és magas-hegységekben élő lakosság száma alacsony. A létszámában nem, de hagyományaiban és az önállóság megtartásáért mindenre képes, a Magas-Kaukázus magasabb térszínei kisebb településein élő közösségek, akiknek szállásterületét egyetlen hódító birodalom sem tudta elfoglalni, sok konfliktus okozója volt a történelem során és ma is az.

A Kaukázus térségben az oroszországi átlagot meghaladó, de az európai átlag alatti népsűrűség a jellemző.

A domborzati viszonyokon kívül a különböző etnikai és vallási szokások is befolyásolják a népsűrűséget, a mozlim vallást gyakorló országokban a népsűrűség magas, míg a keresztény országokban alacsonyabb. A lakosság nagyobb része él városokban, a legjobban a városiasodott köztársaság Csecsenföld. Az itt élő nagyszámú etnikum, az eltérő kultúrájú népek eltérő szokásai a közösségek életének színesítése helyett, visszatérő konfliktusok forrását jelenti. Az etnikumok szűkebb-tágabb közösségei által az évezredek során elszenvedett sérelmek kohéziós erőt jelentenek a megszálló hatalmak, más kultúrák, nemzetiségek, vallási felekezetek ellen.

A konfliktusok nem csak országok, nemzetiségi, vallási közösségek, hanem az egyes nemzetiségi és vallási közösségen belül is a szélsőséges csoportok és a többség között is kirobbannak és a térségen kívül elkövetett merényletek további konfliktusok forrása. Ezek a merényletek sem a térségen belül, de kívül sem élvezik a társadalom szimpátiáját, a hatóság, a békés lakosság bizalmatlanságát, ellenszenvét, ellenintézkedéseit váltja ki. A térségben zajló etnikai, vallási és fegyveres konfliktusok a térség minden országában belső és külső migráció okozója volt. Az anyaországból távozó értelmiség, fiatal férfiak hiánya feszültséget jelent a közigazgatásban, oktatásban, az egészségügyi ellátásban és az ujjá épülő gazdaság beindításában. A célországban a romló életszínvonal, a magas munkanélküliség mellett a menekültek elhelyezése, ellátása, részükre munka biztosítása jelenti a gondot. Más nemzetiségű, nagy létszámú menekült esetén további feszültségek forrása az adott nemzetiség nagyobb jogainak, vagy autonómiájának követelése, különösen, ha ezt a kibocsátó, vagy harmadik ország erkölcsileg és anyagilag támogatja. A vallási törésvonal mozaikosan osztja meg a térség területét, gondolkodás és viselkedés módját. A vallási felekezetekben nem csak egymással szemben, hanem felekezeten belül is konfliktusok forrása az ortodox és szélsőséges megnyilvánulások, a rendszeresen kiújuló fegyveres harc, az ellenség brutális megsemmisítése. A térségben élő mozlim felekezetek a terroristák kiképzésére, terrorakciók végrehajtására jelentős személyi, anyagi, pénzügyi támogatást kapnak más, hasonló vallású országok állami szerveitől, alapítványoktól, gyülekezetektől és magánszemélyektől. A vallási szokások sok esetben keverednek a kulturális gyökerekkel, egyes vallások, vallási irányzatok esetén a nemzeti öntudat helyett a vallással azonosul a közösség és annak sajátos előírásai szerint élik mindennapi életüket.

Az oktatás jelentős konfliktusforrássá lépett elő a Szovjetunió felbomlását követően. Számos iszlám hátterű iskola (medresze) létesült, amelyek sok esetben szélsőséges nézeteket terjesztenek a hallgatók között. A hagyományokra épülő adat és az iszlám saría közötti ellentétek számos feszültség forrásai voltak. A menekültek és a vallási iskolák a saría erősödését hozták magukkal.

A térség magasabb térszíneken lévő településeiben nem, az alacsonyabb térszíneken lévő nagyobb települések soknemzetiségű lakossága között az eltérő kultúra ismétlődő konfliktusok forrása volt.

A térség lakosságának egészségügyi helyzete romlott a Szovjetunió felbomlása óta, újra megjelentek már felszámoltnak hitt járványos megbetegedések. A legrosszabb a közegészségügyi helyzet a fegyveres harcok által legjobban sújtott Csecsenföldön. Azerbajdzsánban viszont javult a lakosság egészségügyi állapota, az ellátó rendszer a nemzeti jövedelem növekedési ütemének arányában nőtt, bár ez még nem mindenhol érzékelhető, különösen a vidéki lakosság körében. Az orvosok és egészségügyi szakállomány létszáma lassan nő, a gyógyszerek jelentős része külföldről, segély formájában érkezik. A kórházi ágyak száma az európai átlaghoz hasonló. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kaukázus térség nemzetiségi összetétele

 

[75]

 

 

Keresztény				Mozlim			Zsidó	Egyéb
Közép-ázsiai cigány	Grúz	Komi	Dolgan	Csecsen	Kirgiz	Bagulal	Zsidó	Altáj	Csuvas
Ukrán	Adzsár	Izsem	Ruszin	akkins	Tadzsik	Kvarsi	Hegyi zsidó	Vietnámi	Csukcs
Cseh	Ingiloj	Permiak	Rutul	Abazin	Türk	Dido	Grúz zsidó	Manysi	Csakhur
Cigány	Laz	Olasz	Észt	Kurd	Mesketi török	Kumadin	Közép-ázsiai zsidó	Eszkimó	Koriak
Abház	Megrel	Tyereki kozák	Dargav	Arab	Türkmén	Kiszt	Krimcsak	Japán	Nanaj
Kozák	Svan	Jász	Udi	Közép-ázsiai arab	Üzbég			Kínai	Karata
Avar	Amerikai	Csuvas		Agul	Kazah			Hindiül beszéló indiai	Niuk
Andidzs	Angol	Jakut		Adyge	Kalmük			Koreai	Szelkup
Arcsin	Örmény	Francia		Azeri	Karacsáj			Mongol	Tofalar
Akvak	Baskír	Szlovák		Dargin	Vod			Jezid	Tuvinian
Bagulal	Belorusz	Szerb		Kajtag	Asszír			Izsór	Udmurt
Beztin	Bolgár	Oszét		Dungan	Tat			Beszermania	Udege
Ginuk	Magyar	Digor		Nogaj	Karakalpak			Burját	Csulim
Godoberin	Gagauz	Iron		Kabard	Talis			Kubacsin	Evenk
Gunzib	Mordvin	Lengyel		Balkár	Iráni			Maridzs	Even
Didodzs	moksa	Román		Cserkesz	Pastu			Hegyi maridzs	Jukagir
Karatin	erza	Orosz		Lezg	Pustun			Keleti maridzs	Nganaszan
Tindal	Lett	Kazah		Tatár	Tabaszaran			Ujgur	Orocsi
Kvarsin	Latgalian	Pomor		Asztraháni tatár	Sapszug			Kamcsadal	Szaam
Csamalal	Litván	Német		Kriasen	Sor			Kareliai	Ulcsi
Görög	Moldáv	Finn		Szibériai tatár	Jagnobi			Ket	Tarki szamalet
Görög-urum	Spanyol	Finn-ingermanland		Krími tatár	Akvan			Nyenyec
Aleut	Kubai	Vep		Ingus	Godoberi			Pamír
Karaim	Kant	Kakasz		Botlik	Hinuk			Szarmata