Molnár Brigitta: Sztereotípiák az oroszokról

A sztereotípia felszínesen általánosító vélemény, negatív elképzelések és előítéletek együttese, melynek lényege a kategorizáció. Ennek a kategorizációnak három fő funkciója van: a környezet leegyszerűsítése, elvárások alkotása és a nagyobb információ mennyiség feldolgozása. Ezt az állítást kibontva megállapíthatjuk, hogy a sztereotípia maga is egy racionális kategória, amely egyfajta intuitív absztrakciós modell, mentális reprezentáció. Ezekkel a társadalmilag elfogadott hiedelemrendszerekkel egyszerűsítjük le magunk számára a világot, mert könnyebb úgy gondolni egy emberre, ha azt feltételezzük, csak azáltal, hogy egy adott csoporthoz tartozik, rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, így már az első percektől kezdve úgy tudunk rá tekinteni, hogy nem teljesen ismeretlen, van valami, amire már a beszélgetés előtt fel tudunk készülni.

Ebben a néhány oldalban azt kívánom megvizsgálni, hogy az oroszokkal kapcsolatban milyen sztereotípiák terjedtek el, illetve élnek szűk környezetemben. Az orosz nép képviselőivel nem igazán volt szerencsém találkozni, de azok, akiket ismerek kivételt képeznek azok alól a sztereotípiák alól, melyek az oroszokkal szemben élnek a magyarokban. Mivel a magyarok a történelem folyamán az oroszokkal úgy kerültek kapcsolatba, mint egy agresszor, vagy elnyomó hatalom képviselői, ezért nem csoda, hogy még a rendszerváltás után sem látszik megenyhülni a társadalom nagy része, így az egyik legtöbb negatív előítélet és sztereotípia az oroszokkal szemben él bennük.

Feltehetően a hozzájuk fűződő politikai kapcsolatunkból fakad az a feltevés, hogy minden orosz kommunista, de a hozzájuk kötődő sztereotípiák között megtalálhatjuk azt is, hogy civilizálatlanok, maffiózók vagy kizsákmányoló oligarchák (esetleg mindkettő egyszerre). Mindezek mellett léteznek még azok az előítéletek, melyek annyira automatikusan kapcsolódnak hozzájuk, hogy ha egy óvodáskorú gyermeket kérdezünk felől, hogy milyen egy orosz ember, ő is belefoglalja ezeket válaszába: sokat isznak és mindig részegek, sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint mi (ezt is úgy kifejezhetik, hogy ők csak kunyhóban laknak, nincsenek rendes mellékhelyiségeik stb), és ami a legáltalánosabb: azt hiszik, hogy náluk mindig nagy hó van, medvéket tartanak az utcáikon, prémekben járnak a nagy hideg miatt.    Azon, hogy ilyen kép él bennünk az oroszokkal kapcsolatban nagy mértékben közrejátszik az is, hogy maguk az orosz írók és költők is ilyen képeket tárnak elénk műveikben – gondoljunk csak a nagy orosz klasszikusra, Tolsztoj Háború és Békéjére melyben részletes leírást ad arról, hogyan mulattak a 19. század orosz nemesei: részegeskedtek és láncravert medvéket hurcolásztak.  

Az orosz államberendezkedés despotikus módját az ország hatalmas méreteivel lehetne elsősorban megmagyarázni, de a sztereotípia visszavezethető a környezeti adottságokra is, melyek az embereket összetartásra ösztönzi, így mentalitásuk sokkal alkalmasabbá válik arra, hogy egy személynek alárendeljék magukat, főleg, ha az egy szerető hatalom, amely vigyáz rá. A civilizáltság területén mutatkozó elmaradottságát indokolhatjuk azzal, hogy a hatalmas orosz erdők és a bővizű folyók lehetőséget biztosítottak arra, hogy a föld lakosai megmaradjanak a halászó-vadászó életmódnál, hisz így is meg tudtak élni, vagyis nem volt számukra ösztönzés a termelés fejlesztésére sem a mezőgazdaság, sem pedig az ipar területén.

Az oroszokkal szemben tanúsított előítéleteink nagy része megtalálható más európai népeknél is, így feltételezhetjük, hogy ezek a sztereotípiák táplálkozhatnak abból is, hogy Oroszország egyfajta hidat képez Európa és Ázsia között, így az elszigeteltségével valamiféle félelmet és negatív képzeteket generált az európaiakban.

 

Szabolcs István Gergely: Mai orosz-kép – Magyarországon

A kérdés adott: mi a magyarok véleménye (lehetőleg előítéleteikre, sztereotípiákra építve) az oroszokról? Némi gondolkodás, és pár ismerős megkérdezése után ekképpen összegezném, mire jutottam.

Haladjunk – jobb ötletem nincs – talán a feltörő gondolatok sorrendjében. Lehet, hogy korosztályos ártalom, első gondolatom a vodka volt. Pedig ez nem kifejezetten orosz, inkább északi ital. Sebaj, a lényeg, hogy az oroszok is termelik, sokat, és ilyen mértékben is fogyasztják. És itt két kép is megjelenik: hogy részegesek, de az is, hogy jól bírják az alkoholt. Nem is tudom, melyik lehet az erősebb, de az „biztos”, hogy az orosz emberek, főleg talán az orosz munkások és katonák (ez utóbbi szerintem a korábbi rendszer emléke) majdnem minden helyzetben isznak: munkában, hidegben, szórakozás alkalmával, de egyáltalán, mindennapi élelmiszerként szerepel az étlapon a gabonaszesz.

És ha már itt említettük a bizonyos helyzetekben megjelenő laza munkamorált, ki kell térnünk egy másik fontos témára, a korrupcióra. Az oroszok lefizethetőek (az alsóbb rétegek legalábbis), pénzért bármi megkapható. És hogy ismét ugorjunk, javakhoz nem csak a lefizetés által juthatunk, hanem egyéb illegális utakon is, és máris elérkeztünk az orosz maffiához, mely nemcsak magyar, de valószínűleg világméretű mítosz is, megjelenvén a filmek krimi, dráma, de még vígjáték műfajában is, és roppant népszerű az orosz akcentus, nem csak ebben a témában. Továbbá – folytatva a gondolati sort – azt hiszem létező sztereotípia az erőszakosság is. (E téren egy kis személyes kitérőt tennék: orosz-ügyvitel szakos vagyok, és gyakran viccelődünk azzal, hogy ezt orosz ügyvitelként mondjuk, és már jellemezzük is leendő munkámat: „Bárisz, vedd kezelésbe!” – mint jövőbeli intézési mód.)

Nem tartva a fontossági, vagy legalábbis népszerűségi sorrendet, most beszélnék a talán legjellemzőbb vonásukról, mely lassan kezd kikopni, átalakulni, vagyis, hogy a ruszkik kommunisták. Hűek az államhoz, a fennálló hatalomhoz, patrióták, és hatnak rájuk a szép szavak, a demagógia. (Újabb kitérő: John Steinbeck Orosz Naplója szerint az oroszok annyiban különböznek a nyugati népektől, hogy őket arra nevelik, hogy szeressék a kormányzatot, míg máshol pont ellenkezőleg, a hatalmát vissza kell szorítani.) Épp ezért a kommunizmus bukása után új hős, ikon Putyin. Putyin, az erős politikus, a „terminátor”, a vezér, aki rendet tesz, az emberek pedig félistenként tekintenek rá. Ehhez a körhöz kapcsolódhat még az is, hogy Oroszország katonai nagyhatalom, Amerika ősi ellensége, mikor nyíltabb (hidegháború), mikor háttérben működő (mainapság, NATO-Oroszország) konfliktusukkal. Egy vélemény, amit hallottam: „Mint egy bomba, ami egyszer felrobban, és mindent letarol”.

Következő, ami eszembe jutott, hogy a gazdag oroszok nagyon gazdagok, és kissé ízléstelenek is. Nem sajnálják a pénzt semmire, ami státuszszimbólum, vagy divat, vagy akármire, amit meg kell venni, pusztán azért, mert az drága. Így – az ízlésre utalva – megvesznek nagyon csicsás ékszereket is, és sok aranyat, mert azt szintén nagyon szeretik.

És még hadd következzen egy felsorolás, a teljesség minimális igényével, kiegészítendő a korábbiakat. Balett, sakk, kaviár, Kalasnyikov, Molotov, Puskin és Tolsztoj és barátaik, Szibéria, szibériai hideg, orosz medve, az orosz ipar minősége (gyenge), Marx, Lenin, Sztálin, alkoholista politikusok (erről már volt szó), és persze, hogy sokan vannak (mint az oroszok – ami azt illeti, pont annyian). Ezek azok, amiket különösebben kifejteni nem érdemes, de mindenképp megemlítendők.

Hogy hogyan alakulnak ki ezek a sztereotípiák? Azt tudom elképzelni, hogy az ember, amikor felállítja világképét, a benne lévő elemeket leginkább egy-egy jellemzőjük alapján helyezi el, ragadja meg. Mert így könnyebb átlátni környezetünket. Hogy mi ez az egy-egy jellemző? Valami, amiben az(ok) más(ok), mint „én”. Persze, ez nem feltétlenül jelent valós különbséget, csupán amiben mi eltérőnek látjuk magunkat. Így például a románokat, valószínűleg főleg az ellentétek miatt, műveletlennek tartjuk, míg a németeket, akiknek jobban megy a dolog, erős munkamorálúnak. És az oroszokat miért pont úgy, ahogy fentebb taglalom? Abban, azt hiszem, azért megegyezhetünk, hogy minden ilyen mítosznak van igazság alapja. Tudtommal tény, hogy Kelet-európában nagyobb gondot okoz a korrupció, és hogy az oroszoknál komoly probléma az alkoholisták nagy száma. Oroszország valóban komoly katonai tényező, csakúgy, mint az USA, így elkerülhetetlen, hogy vetélytársként tekintenek magukra. Tehát véleményem szerint ezek a „karikatúrák” nem mások, mint valóban karikatúrák. A létező dolgok felnagyítása. Az viszont már más kérdés, hogy ezek a létező dolgok milyen számban vannak jelen.

Fontos megjegyeznünk, hogy az előző rendszerhez köthető, oroszokról szóló mítoszok nagy része, meglátásom szerint, nem is a szocializmus korából származik, hanem az arról csak közvetett emlékekkel rendelkező fiatalok „kreálmánya”. Nem teljes kitalációra célzok, inkább túlzásokra, és nem is egyes mítoszokra, hanem a teljes (mint azt egészében jellemző) képre. Ez a kép ugyanis a régi viccekből, anekdotákból merít, melyek valóban élt és élő sztereotípiák, de pusztán ezekből, és így egy túlzásokból álló ábrázolást kapunk, mint alap. Mivel pedig minden jelenséget le kell egyszerűsítenünk, hogy könnyebben elhelyezzük világképünkben, és ez az egyszerűsítés – mint említettem -, a különbözőség, annak túlzásainak megragadásával történik, így nem csoda, hogy egy alapjaiban túlzásokból épülő kép ezen módon történő megragadása nem lehet más, mint a „túlzás túlzása”. És ez mellesleg – véleményem szerint – igaz az egész szocializmus ma élő képére.

Ezzel zárnám gondolataimat az oroszokról élő kép kapcsán. Amibe érdemes lehetne mélyebben elmerülni, hogy ez más országokban milyen, mert véleményem szerint csak így lehet közelebb kerülni az okokat megadó válaszhoz. Vajon a mítoszok léte csak a „célnemzettől” függ? Esetleg egy adott, kívülről szemlélődő nemzet is szerepet játszik azok kialakulásában, tehát a világon más és más? És ha igen, mekkorát, továbbá, hogy ezt a külső nép jelleme, vagy történelme, kapcsolata a másik ország lakóival határozza-e meg? Úgy érzem, addig nem kaphatunk kielégítő magyarázatot, míg ezeket a tényezőket meg nem vizsgáljuk. Addig pedig tovább gyűjthetjük a „legendákat”, és eldönthetjük, hitelt adunk-e nekik, vagy sem.

 

 

 

 

 

 

Cimkék:

Országok: Oroszország