Áttörést remélt a január 26-án, Moszkvában tartott hármas külügyminiszteri találkozótól Hegyi-Karabah helyzetét illetően?

Őszintén szólva, várakozásaim meglehetősen borúlátóak voltak, már a találkozó bejelentése előtt is. Különösen azonban az EBESZ legutóbbi, Asztanában tartott ülése illetve az örmény elnök görögországi látogatása során tett kijelentései lehetnek károsak a békefolyamat egészére. Szerzs Szarkiszjan ellenséges hangvételű és destruktív nyilatkozatai teljességgel összeegyeztethetetlenek a nemzetközi kapcsolatok etikettjével és azok szellemével. Nyilvánvaló, hogy a békéltetési tárgyalássorozat sikere nagyban függ az orosz politikai kezdeményezésektől, Moszkva közvetítésétől valamint a Kreml igazi szándékától. 

Azerbajdzsán gazdasági eredményei elősegíthetik a konfliktus mielőbbi megnyugtató lezárását?

A Kaszpi-térség legújabb feltárt földgázmezőinek hála, Azerbajdzsán sikerrel erősíti meg helyét a nagy energiahordozó exportőrök között, nem csupán a Kaukázusban, hanem a régió vonzáskörzetében is. Baku egyre inkább helyet követel magának a legfontosabb földgázkitermelő államok társaságában. Jelenleg öt országba szállítunk földgázt, de utóbbiak száma hamarosan bővülni fog. Egy év alatt a duplájára, egymilliárdról kétmilliárd köbméterre növeltük az Oroszországnak eladott mennyiséget. Feltehetőleg az energiafaktor hozzájárul a tárgyalások előrehaladásához.

Korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt találta mondani, hogy a közeledési folyamatot nem hátráltathatja semmilyen, a nemzetközi szervezetek berkeiben dúló vita. Azaz az ENSZ és az EBESZ trónusairól nem lehet ítéletet mondani Hegyi-Karabah sorsa felett. Miért is haragudott meg Moszkva akkor Azerbajdzsánra?

Ha visszatekintünk 2008-ra, jól láthatjuk, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa, ahogy az EBESZ társelnökei együttesen az azeri béketerv ellen szavaztak. Ezért sem hiszem, hogy célravezető lenne az egész tárgyalássorozat átcsoportosítása az ENSZ szervezeti keretei közé. Így aztán az egyetlen reményünk az orosz fél békefenntartó tevékenysége, és a Moszkvával egyre szorosabbra fűzött együttműködés az energetikai szektorban.

Értelmetlennek tartja az EU fellépéséhez fűzött reményeket?

Igen, senki sem hihet többet ennek a szervezetnek, különösen az Európa Bizottság Elnökének legutóbbi kijelentései után.  José Manuel Barroso elvetette a területi integritás elvének védelmét, és a vonatkozó dokumentumok alig valamivel később le is kerültek az EU hivatalos oldalairól. Brüsszel híján van a Karabahhal kapcsolatos szilárd állásfoglalásoknak. Pozíciói felettébb ingatagok a régióban. E külső feltételek mellett kizárólag az Oroszországgal való energetikai együttműködés elmélyítésében bízhatunk illetve az orosz-azeri katonai és technikai kapcsolatok szintén átfogó bővítésében.

Ön már elvesztette a konfliktus békés rendezésébe vetett reményét?

Még mindig az ellenségeskedés politikai és katonai megoldásának híve vagyok. Úgy gondolom, hogy egyes zónákban terrorellenes erőket kellene bevetnünk, illetve vissza kellene térnünk néhány megszállt körzetbe. Az örmény fél csakis ezután hagyna fel az örökös látszatkeltéssel, és ülne végre asztalhoz egy valódi egyeztetéshez.

(News.Az)