OROSZVALOSAG.HU
Észtország etnikai képének változása
Észtország etnikai képének változása
1945 után jelentősen megnőtt az orosz népesség száma
Az 1917-es februári forradalom után áprilisban jött létre az észt területek adminisztratív egysége az Orosz Birodalom Esztland kormányzóságából és Lívföld kormányzóság északi, észtek lakta területeiből. Az októberi fordulat után 1918. február 24-én az észt Zemszkij Szovjet kikiáltotta Észtország függetlenségét. Még februárban az észt területek német megszállás alá kerültek (novemberig), ezt követően a szovjethatalom kísérletet tett Észtország szovjetizálására. 1919-ben angol, finn és ellenforradalmi orosz erők segítségével kiszorították a vörösöket Észtországból. 1920. február 2-án a tartui békében az OSZSZK elismerte Észtország függetlenségét, úgy, hogy Tallin megszerezte az észt hadsereg által megszállva tartott, orosz többségű, korábban Pszkov megyéhez tartozó Pecsory járást is.
Az 1922-ben tartott első észt népszámlálás szerint Észtország kis híján homogén nemzetállam volt. Egy kivételével az ország összes megyéje észt többségű volt. Egyedül a már említett orosz többségű Pecsory (Petsori) megyében voltak kisebbségben az észtek. Az oroszok alkották az ország legnagyobb kisebbségét, rajtuk kívül a középkori eredetű németség száma volt említésre méltó.
Észtország, 1922 |
Etnikum száma |
aránya |
észt |
969 976 |
87,61 % |
orosz |
91 109 |
8,22 % |
német |
18 319 |
1,65 % |
egyéb |
27 655 |
2,5 % |
összesen |
1 107 059 |
100 % |
Az 1922-es észt népszámlálás során nemcsak az etnikai, hanem a vallási hovatartozást is figyelembe vették. Eszerint Észtország minden megyéje – kivéve az orosz többségű, pravoszláv Pecsoryt – lutheránus többségű volt. Mégis, vallási értelemben Észtország sokkal inkább heterogén volt, mint etnikai tekintetben. A 19. században több tízezer észt áttért a pravoszláviára, s különösen a délnyugati Pärnu megyében (31 %) és Saare szigetén (40 %) volt nagy a pravoszláv (észt) népesség aránya, jóval az országos átlag fölött. Azaz az észtek mintegy 10 % pravoszláv vallású volt.
Észtország, 1922 |
Felekezet száma |
aránya |
lutheránus |
854 361 |
77,17 % |
pravoszláv |
206 150 |
18,62 % |
egyéb |
46 548 |
4,2 % |
összesen |
1 107 059 |
100 % |
Észtország az 1939-ben kötött Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió érdekszférájába került. 1940-ben szovjet katonai támaszpontok létesültek az országban, majd kommunista puccs után Észtország csatlakozását kérte a Szovjetunióhoz. 1941-ben a köztársaság német megszállás alá került, 1944-ben felszabadult. 1945 után a Szovjetunió egyik tagköztársasága. 1945-ben elcsatolták Észtországtól az orosz többségű Pecsoryt, és Viru megye keleti sávját.
Az 1959-ben tartott, első háború utáni szovjet népszámlás azt mutatta, a háború óta jelentősen megváltozott Észtország etnikai képe. Az észtek száma jelentősen csökkent (10 %-al), egyrészt a háborús veszteségből, másrészt az emigrációból adódóan. Ezzel együtt is, 1959-ben még Észtország lakóinak háromnegyede észt nemzetiségű volt. Eközben jelentősen megnőtt (több mint két és félszeresére) a háború után betelepült észtországi oroszok száma. A háború következményeként lényegében teljesen eltűntek Észtországból a németek.
Észtország, 1959 |
Etnikum száma |
aránya |
észt |
892 653 |
74,58 % |
orosz |
240 227 |
20 % |
finn |
16 699 |
1,4 % |
ukrán |
15 769 |
1,3 % |
egyéb |
31 443 |
2,62 % |
összesen |
1 196 791 |
100 % |
A brezsnyevi korszakban jelentős nőtt Észtország népessége, meghaladva a másfélmillió főt. Az összes etnikum száma nőtt, ám az oroszoké megkétszereződött 1959 és 1989 között. Így az utolsó szovjet népszámlás szerint már Észtország lakosságának 30 %-a orosz nemzetiségű, miközben az észtek aránya 62 %-ra csökkent.
Észtország, 1989 |
Etnikum száma |
aránya |
észt |
963 281 |
61,5 % |
orosz |
474 834 |
30,32 % |
ukrán |
48 271 |
3 % |
belorusz |
27 711 |
1,76 % |
finn |
16 622 |
1 % |
egyéb |
34 943 |
2,23 % |
összesen |
1 565 662 |
100 % |
1991-ben Észtország visszanyerte függetlenségét. Az észt állam diszkriminatív állampolgársági törvénnyel korlátozta az oroszajkú lakosság jogait, megtagadva az állampolgárság automatikus elnyerését az 1945 után az országba költözött (zömmel orosz) népességtől és utódaiktól.
1991 után jelentősen csökkent Észtország népessége. A ’90-es években Észtország 200 ezer embert veszített népességéből (az összlakosság majdnem 15 %-át!), amely így 1,37 millió főre csökkent (ez nagyjából megfelel az 1970-es lakosságszámnak). Az összes Észtországban lakó etnikum száma csökkent, beleértve az észtekét is, bár a legnagyobb arányú csökkenés az oroszok esetében tapasztalható. A ’90-es évek demográfiai változásainak következtében az észtek aránya valamelyest nőtt, ám az oroszok aránya még mindig meghaladja Észtország lakosságának negyedét.
Észtország, 2000 |
Etnikum száma |
aránya |
észt |
930 219 |
67,9 % |
orosz |
351 178 |
25,63 % |
ukrán |
29 012 |
2,11 % |
belorusz |
17 241 |
1,25 % |
egyéb |
42 402 |
3 % |
összesen |
1 370 052 |
100 % |