A győzelem óriási, a számok önmagukért beszélnek, de mintha minden túlságosan gyorsan történne. A bajnokságot utcahosszal elhódító Zenit mestere már az itáliai visszatérést fontolgatja. A csábítás nagyon is valódi, és a Zenit Szentpétervárból nyerő csapatot építő tar mester edzői pályafutása egyik legnehezebb döntéséhez érkezett.

Miután Spalletti fiai két fordulóval a Premjer Liga zárása előtt a magasba emelhették az elsőnek járó kupát, rögtön szárnya kaptak a találgatások az újra „piacképessé” váló olasz tréner jövőjével kapcsolatban. A szerény ellenállást tanúsító Rosztov 5:0-ás kiütése és a legfőbb rivális CSZKA Moszkva nyolc pontos leszakítása kiválóan példázta Spalletti játékfilozófiájának igazát, a kreatív támadófoci generációkon és országokon átívelő diadalmenetét.

A Zenit ezen naptári évben mindent megnyert, amit egy orosz csapat megnyerhet – hazai pályáján, a föderáció stadionjaiban. Még idén májusban elhódították a nemzeti kupát, majd ezt követte a klub fennállásának harmadik első osztályú bajnoki címe. 1984-ben Zenit Leningrád néven történelmi sikerként a szovjet pontvadászat élén végzett az egyesület, majd bő két ínséges évtized után, 2007-ben, immár Oroszországban, ismét a tabella élén teleltek.

Az egykori Leningrádban a toszkán Spalletti így alig egy év leforgása alatt a csúcsra ért. Talán túl gyorsan. Innen már aligha lehet feljebb lépni a Premjer Ligában, csakis Európában, különösképpen a Bajnokok Ligájában. Kérdés, hogy az északi Velence legjobb tizenegye képes lesz-e egyáltalán erre bravúrra? A megoldás kulcsa a kombinatív futball folytatása lehet. Azaz a valaha volt, gyors kontrákra építő szovjet iskola és a hagyományosan stabilan védekező olasz stílus kombinációja.

Spalletti pont egy évvel ezelőtt, 2009 decemberében érkezett Oroszország második fővárosába. Előtte négy évet töltött az AS Románál, mely kezei alatt a legszebben játszó talján csapattá érett, „olvasta” a taktikát. Az Örök Városban két Olasz Kupát és egy Szuperkupát nyert, de a bajnoki címért járó Scudettót egyszer sem varrhatták fel a farkasok tradicionális bordó-sárga mezére. A tavalyi idény rajtján beragadt Roma vezetősége két egymást követő vereség után lemondásra kényszerítette. Valami láthatóan elromlott, nem működött sem az öltözőben sem pedig a klubvezetőséggel való párbeszédben. A négy emlékezetes szezont követő csúnya bukás után nem is volt más választása, mint újrakezdeni valahol messze, egy „idegen” bajnokságban.

Spalletti több ajánlat közül végül a Zenitet választotta, mely garantálta évi négymillió eurós – győzelmi prémiumok nélküli - alapfizetését. Döntésében szerepet játszott a dúsgazdag klub stabil háttere, a mezszponzor Gazprom által bőkezűen folyósított támogatások tömkelege. A világ legnagyobb földgáz-kitermelője szabad kezet adott a keret megerősítéséhez. A Torinóból elvágyódó szélső, Alessandro Rosina mellett a Portótól sikerült megszerezni a luzitán válogatott védő, Bruno Alves játékjogát is, 22 millió euró fejében. A frissen kinevezett olasz tréner Pétervárra csábította két korábbi segítőjét, Mario Domenichinit és Daniele Baldinit valamint a pszichológiai felkészítésben jeleskedő Alberto Bartalit. Két hónapos alapozás után, az orosz első osztály márciusi nyitányán repülőrajtot vett, 11 győzelem mellé négy döntetlent gyűjtött. Ezzel lényegében féltávon megnyerte a Premjer Ligát. A nagyszerű 2010-es év egyetlen szépséghibája a francia Auxerre elleni augusztusi Bajnokok Ligája kudarc, a legrangosabb európai klubtorna utolsó selejtezőkörében. A Zenit a pofon után gyorsan magára talált, és visszatért a nagy sikerek útjára.

Maga Spalletti is érezte a bajnoki szereplés súlyát, tudta: otthon már nem veszíthetnek. Ugyanakkor az első olasz szakemberként orosz elsőséget ünneplő edző a saját itáliai visszatéréséért is dolgozott. Nem titok, hogy a BL-címvédő Internazionale ambiciózus elnöke, Massimo Moratti elégedetlen Rafa Benitezzel. Az Inter Mourinho távozása óta csak árnyéka önmagának, és a Liverpooltól érkezett spanyol edző sem találja a helyét a Serie A-ban. A terv nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen, hiszen Spalletti szerződésének egy záradéka szerint a kontraktus minden szezon végén felbontható.

Moratti nem ismer lehetetlent, de a pétervári maradás mellett szólhat a játék taktikai szabadsága, a támadófoci szépsége. Utóbbi nem is meglepő, hiszen Olaszországban a stratégia mindent felülír, és az egykor szebb napokat látott Serie A egyre inkább veszít népszerűségéből. A tőkeerős Premjer Liga pedig magabiztosan terjeszkedik, ráadásul a 2018-as világbajnokság házigazdája is az Orosz Föderáció lesz. Mégis, a jelen erőviszonyai a milánói Inter mellett szólnak. Kérdés, hogy a frissen koronázott cár lelép-e a trónról?