Zajlanak az események az orosz futballban: a Szpartak a nemzetközben százszázalékos, otthon viszont botlott, a BL-kiesés óta a Zenit töretlenül menetel minden fronton, miközben a Nalcsik lassan biztossá teszi EL-indulását, a Szibir és a Szamara az utolsókat rúgkapálja a bentmaradás érdekében (utóbbi kifejezett sikerrel), s továbbra is Gaál Miklós a legstabilabb (vagy inkább az egyetlen stabil) magyar a ligában.

A Szpartak Moszkva két BL-találkozó között, a marseille-i diadal után, s a Zilina elleni meccs előtt az Amkart fogadta a Luzsnyikiben 15 ezer néző előtt, s a kilátogatók elhűlve tapasztalhatták kevesebb, mint fél óra elteltével, hogy a 29. szülinapját ünneplő montenegrói Mitar Novakovics bődületes erővel bombáz a bal felsőbe. A tavalyi gólkirályi címének megvédésére készülő brazil Welliton idénybeli 16. góljával (melyeket 17 meccsen ért el) ugyan egyenlített (erősen lesgyanús körülmények között), de a második félidő elején Cserencsikov megint a permieknek szerzett vezetést. Balszerencséjükre Uszminszkij kapus hatalmas hibája után a remek vételnek bizonyuló McGeady egyenlített, így az egy pont meglett – más kérdés, hogy ezzel együtt a BL-selejtezőt érő harmadik hely is nagyon távol áll a moszkvaiaktól. Gaál Miklós zsinórban harmadszor játszotta végig a találkozót, hovatovább elgondolkodtathatná az örökös szélsőhátvédgondokkal küszködő Egervári Sándort…

A koppenhágai BL-kudarccal a lábában, a kötelező győzelem nyomásával a lelkében vágott neki az Alanyija elleni találkozójának a Rubin, mely hagyományosan jól megszórja a vlagyikavkaziakat, most azonban mindössze a frissen igazolt olasz védő, Bochetti földre rúgott labdájával okozott szomorú pillanatokat Homics kapusnak – más kérdés, rossz lövésből született gólért is három pontot mérnek, ha az ellen nem talál a kapuba. (1-0)

A Szaturn bravúrgyőzelemmel a tarsolyában érkezett az egészen félelmetes mérleggel rendelkező Zenit otthonába, ahonnan aztán alaposan kitömve távozott: Kerzsakov az Anderlecht után a moszkvaiakat is megsorozta egy trojkával, ezzel beállt a már említett Welliton mögé az „egy hét alatt kétszer is triplázók” statisztikai rubrikájába. A Szaturn balszerencséjére nem csupán a szezon elején még kórosan gólképtelen csatárnál szakadt ki az a bizonyos zsák: Danny büntetőből, Lazovics sakk-mattra kijátszott ziccerből, Rosina a végig borzalmasan működő lestaktika hibájából jutott gólig. Mivel a túloldalon csupán a mindig megbízhatóan termelő Kiricsenko talált be Hubocan kapitális bakijából, a szezon legnagyobb különbséget hozó eredménye született meg. Azt sajnos lassan már mondani sem kell, hogy Huszti Szabolcs pillanatnyi játéklehetőséget sem kapott, a magunk részéről csodával határosnak tartanánk, ha a jelenleginél jóval többre taksált balszélső nem váltana klubot a szezon végeztével. (6-1)    

A CSZKA tomszki vendégjátéka már az első percben szép jubileumot hozott: Vágner Love remek emeléssel szerezte meg századik gólját a CSZKA színeiben – ennek ellenére nem ez, hanem a győztes UEFA-kupa-döntőben szerzett gólja vezeti nála saját toplistáját. A meccs lehetett volna a Premjer Liga japán rangadója is, a tomszki Macui és a moszkvai Honda (mindketten tagjai a legfrissebb válogatott keretnek) csatája ugyanakkor olyannyira egyoldalú volt, hogy erős túlzás egyáltalán a csata szó is rá – a szibériai házigazdák helyzetig se jutottak, a vendégek viszont a villogó Vágner Love vezérletével, Doumbia és Necid további góljaival simán nyertek. (0-3)

A Dinamo és a Nalcsik összecsapásán a furcsa gólok és a Rubintól kölcsönkapott Gyagyun játszották a főszerepet: Kuranyiéknak semmi sem jött össze, a túloldalon viszont a fiatal orosz támadóról kis túlzással minden bepattant: a találkozó szép szimbóluma volt a Dinamo elfuserált és a Nalcsik csodálatos szezonjának. (0-3)

A doni Rosztov és a Szibir összecsapásán egyértelműek voltak az esélyek: a hazaiaknak mindenképp kellett a három pont az EL-esélyek életben tartásáért, s finoman szólva sem voltak esélytelenek a bentmaradásért alighanem hiába kalimpáló szibériaiak ellen. Most mégis borult a papírforma: a lengyel válogatottban és a legváltozatosabb európai bajnokságokban (a portugáltól a románig) megfordult világvándor Grzelak befejelt egy élesen érkező szabadrúgást, a Fradi által is tesztelt Vasek kapus pedig remekül védett – az eredmény három vendégpont, és hazai keservek. (0-1)

 A Lokomotiv azzal a reménnyel várta a Tyerek elleni meccset, hogy győzelmével az EL-helyek közelébe kerülhet (bár tudjuk jól, ennek idén sok haszna nem volt…), s egyben megelőzheti a főképp hazai pályán eredményes csecseneket. Tervük eredménnyel járt: bár az Aszildarov kezezése után járó Alijev-büntetőt Maurício kiegyenlítette, egy másik brazil, Maicón fejese, ha aranyat nem is, de hetedik helyet ért – a huszonnyolcadik percre beálló eredmény azt jelenti, hogy a csapatok helyet cseréltek a tabellán. (2-1)

A forduló hétfői zárómeccsén Szamarában az életéért küzdött a helyi Krilija a középmezőnybe szürkülő, igen hektikus Anzsi ellen, s meglátszott, kinek megy tétre a meccs: Szamszonov már a 3. percben vezetést szerzett, majd Tagirbekovot szórták ki az első negyedóra végén, a hazaiak pedig így hengereltek: előbb Ivanov, majd büntetőből Szavin is betalált, így egy félidő alatt olyan előnyre tett szert a házigazda, mint amilyenre soha ebben a bajnokságban. A hátralevőkben az eredmény már nem változott, így a hazaiak két pontot faragtak a Permmel szembeni hátrányukból.  (3-0)

A hétközi nemzetközi kupatalálkozókon nem csupán az orosz, de az egész posztszovjet futball tündökölt, elég csak a nemrég még holland bajnok AZ Alkmaart kiütő (4-1) belarusz BATE Boriszovra, vagy a Dinamo Kijevet verő moldáv Sheriffre gondolni (utóbbi 2-0-s győzelme, mint megírtuk, edzőt buktatott). Előbbivel kapcsolatban nem árt, ha megjegyezzük: nem egyedül teljesít jól hazájából, Belarusz a selejtezők végéig a legeredményesebb ország volt Európában, csapatai 12 győzelem mellett ötször remiztek a nemzetközi kupákban, UEFA-koefficiensük így 4,375 (összehasonlításképp: a Győr és a Debrecen szereplése révén az utóbbi évek egyik legjobb európai kupaszezonját záró Magyarországé 2,250), válogatottjuk pedig ragyogóan kezdte a selejtezőket, idegenben verték Franciaországot és remiztek a románok ellen, érdemes rájuk (is) figyelni. No de mit szóljunk akkor az oroszokhoz?

A betliző válogatottal ellentétben ugyanis a kupacsapatok a Zenit BL- és a Lokomotiv EL-szereplése óta igencsak megemberelték magukat. A BL-ben a Rubin Kazanyt nem épp szokványos módon egy ecuadori játékos, Noboa vezette ki kapitányi karszalagban az év tán leginkább várt meccsére a Barca ellen, melynek kezdőjéből hiányzott Messi. Ahogy azt már megszokhattuk, Bergyijev mester ezúttal is rengeteget mozgó, gyorsan tolódó kettős betonfalat vont kapuja elé, előrefelé pedig a gyorspasszos orosz kontrákra, és a mozgékony Kornyilenkóra bízta magát. Nem is hiába: bár az első ziccer Pedro előtt adódott (a fiatal csatár a lécre emelt), az első gólt mégis a Rubin rúgta. A végig sokat melózó Kalesint Dani Alves vágta föl, a megítélt büntetőt pedig a biztos lábú Noboa Valdés keze segítségével a léc alá vágta. A szünetben tehát vezetett a kazanyi gárda, Guardiolában pedig felötölhetett a tavalyi párosmeccs, mert csapata a pauza után egyenlített: David Villa értékesített egy szintén jogos büntetőt – Rizsikov pedig majdnem keresztbe lenyelte a kapufát, mert még hozzá is ért a labdához. 1-1 után mindenki Pepje tovább kockáztatott, Mascherano helyére beküldte Messit, a katalán helyzetek sokasodtak, az eredmény azonban nem változott, hiába fejelt kapufát Martins és hiába hibázott ziccert Iniesta. (1-1)

Moszkvában annak ellenére igyekeztek komolyan venni a vendégségbe érkező Zilinát, hogy a szlovák kiscsapat (mely az első selejtezőjén még kikapott a máltai Birkirkarától!) alapos verést kapott otthonában a Chelsea-től, a válogatott kudarc (0-1) ugyanis kötelez. Karpin mester legényei ugyanakkor tudatosították a zsolnaiakban, a válogatott és a nemzetközi kupa egészen más, s nem csupán azért, mert a regnáló szlovák bajnok keretéből senki sincs benne Vladimír Weiss oroszverő keretében. A Szpartak braziljai ugyanis hármat számoltak szomszédunk BL-reprezentánsaira: Ari fejjel és lábbal is betalált, majd a játékidő végén Ibson állította be a végeredményt.

Az EL-ben a CSZKA a Zilina által búcsúztatott Sparta Prahával akadt össze (az élet már csak ilyen: az előző fordulóban a Lokomotivot búcsúztató Lausanne-t oktatta…) s Karpinékhoz hasonlóan szépen ki is tömte a cseheket. Pedig a 72. percben még 0-0 állt az eredményjelzőn, aztán azonban jött Doumbia, és duplájával eldöntötte a meccset – a két találat közt pedig Mark González vert be egy büntetőt. A Himki 15 ezer nézője azzal együtt is örülhetett, hogy csapatuk az első félidőben kifejezetten gyengén játszott.

A megállíthatatlan Zenit az AEK Athén ellen szállt harcba, mégpedig a pihentetett gólzsák, Kerzsakov nélkül – ennek ellenére nem volt olyan perce a mérkőzésnek, melyben ne vezetett volna. A szlovák Hubocan ugyanis rögtön az első minutában betalált távolról, s miután a 22 millióért szerződtetett Bruno Alves „megfejelte” mindezt az első negyedóra végén, elmondható volt: a péterváriak védői hamar eldöntötték a meccset. Már e gólnál is a Kerzsakovot helyettesítő Lazovics asszisztált, de később a gólszerzést illetően is felzárkózott duplájával. A túloldalon az örökifjú Liberopulosz 2-0, Kafesz 4-1 után próbált izgalmat csempészni a találkozóba – hasztalan.

 Az EL-meccsek zárultával már kezdetét is vette a következő forduló, ahol kiderült: hihetetlenül éles küzdelem dúl még majd a bentmaradásért. Míg ugyanis az előző fordulóban bravúrpontot szerző, Gaál Miklóst 90 percig foglalkoztató Perm Kuranyi hosszabbításban lőtt góljával otthon maradt alul a Dinamo ellen (0-1), addig a Szamara 75 perc alatt olyan előnyt épített ki az Alanyija otthonában Szamszonov, Csallagov és Jakovlev révén, amit hiába rúgkapált, legjobb szándéka ellenére sem tudott elveszíteni (2-3) – ez azt jelenti, hogy jelenleg a Perm áll a kieső, 15. helyen, a Szamara vele azonos ponttal állva már bentmaradó, a kulcsmeccset veszítő Alanyija pedig csak egy ponttal előzi meg őket.

A középmezőnyben tanyázó Tyerek Aszildarov büntetőjével életben tartotta EL-reményeit (bár az ötpontos különbség sok jót nem ígér) a Tomszk ellen, de mivel a Lokomotiv Loszkov hajrágóljával  megverte idegenben a Szaturnt, előzni nem tudott. Utóbbi meccs pikantériáját adta, hogy épp a Szaturn tette szabadlistára a veterán középpályást nemrégiben… (0-1)

A Lokomotiv győzelmével pontszámban beérte a Rosztovot, melyet a CSZKA ütött ki különösebb megerőltetés nélkül: Vágner Love hét Premjer Liga-meccsén 5 gól 4 gólpassznál jár, egyértelműen jót tett neki a brazíliai kiruccanás, ezúttal távolról és büntetőből volt eredményes. (2-0) Az EL-aspiránsok mellett a várható EL-indulók is játszottak, méghozzá nem is akármilyen meccseket. A Szpartak az Anzsi otthonából hozott el három nagyon fontos pontot védője, Sesukov szezonbeli első góljával (0-1), míg a Nalcsik a Zenittel játszotta a forduló rangadóját. A hazaiak szempontjából nagy kár, hogy a péterváriak átmentették EL-formájukat a bajnokságra, bár romlott a statisztikájuk: ezúttal nem az első, hanem a második percben szereztek vezetést… A visszatérő Kerzsakov aztán megduplázta a saját maga által kialakított előnyt (ezzel a bajnokságban már kilencgólos, holott a 14. fordulónak még egytalálatosként vágott neki!), s hiába szépített Golics egy fejessel, Sirokov megint a biztonságos kétgólost állította vissza a második félidő elején. Vaszin a véghajrában szerzett szabadrúgása már csak szépségtapasz volt. (2-3)

A forduló meglepetését a gyakorlatilag már kiesett Szibir okozta, mely a Barca után fáradt Rubintól rabolt otthon pontot. A remek vételnek bizonyuló Reinette vezető gólja után Noboa és Bochetti fordított, Beljajev azonban gyorsan egyenlített, a katalánok ellen remeklő Kalesint ráadásul a hosszabbításban kiállították. A Rubin idén nem védi meg címét, az bizonyosnak tetszik. (2-2)

Pénteken a válogatott Dublinban lép pályára az idei vébéről csak Henry emlékezetes kezezős góljának köszönhetően lemaradó házigazda Írország ellen. Dick Advocaat mester dolgát a rá nehezedő, szlovákok elleni vereséggel csak növekvő nyomás mellett, hogy az ellenfél mestere a veterán stratéga, Giovanni Trapattoni, ráadásul nélkülöznie kell az Aston Villa ellen megsérülő támadóját, Roman Pavljucsenkót. A holland mester problémáit mindazonáltal csak irigyelhetjük: akinek Arsavin mellett Pogrebnyakból és a sokadvirágzását élő Kerzsakovból kell válogatnia, az olyan nagy bajban nem lehet…