Öt évvel ezelőtt, 2009. február 1-jén iktatták be tisztségébe Kirill pátriárkát. Az elmúlt öt évben jelentős szervezeti változások zajlottak az Orosz Pravoszláv Egyházban (RPC), de a lakosság is érzékelhette az egyház a korábbinál sokkal aktívabb közéleti szerepvállalását. Az utóbbi években azonban botrányok is kirobbantak az egyház háza táján.

A Nyezaviszimaja Gazeta egyházi személyiségeket és szakértőket kérdezett meg, ők hogyan látják az utolsó öt év változásainak lényegét.

Vszevolod Csaplin, az egyház és a társadalom közötti kapcsolatok koordinálásáért felelős vezető szerint az RPC „a világ egyik legbefolyásosabb egyházává” akar válni, ennek jegyében zajlik a pátriárka munkája. 

Alekszej Makarkin politológus szerint az egyház a korábbinál jóval aktívabban lép fel a konzervatív értékek védelmében. Ennek során az egyház lényegében elhatárolódott az értelmiségi elittől, aminek következtében egy „igen komoly szakadás következett be.”

Az előző pátriárka, II. Alekszij jó kapcsolatokat tartott fenn az állammal, de „nem azonosította magát a hatalommal.” Kirill éppenséggel a reformátor imidzsével lett pátriárka, az értelmiségiek azt várták, hogy az egyház változni fog, és modernebbé válik. „A valóságban pontosan az ellenkezője történt.”

Az RPC híveinek túlnyomó többsége nem vevő a modernitásra, ők éppen a konzervativizmusa miatt tisztelik az egyházat.

Kirill pátriárka sokkal inkább azonosítja magát a hatalommal, mint tette ezt elődje. 2011-2012-ben az ellenzéki megmozdulások idején az egyház a hatalom mellé állt, ami kiváltotta a liberális értelmiség nemtetszését. Korábban az értelmiség és az egyház kapcsolata semleges-jóindulatú volt, ami mára ellenségessé vált.

A botrányok – pl. Kirill pátriárka luxusórájának ügye – nem rengették meg az egyházba vetett bizalmat.

Ami a szélesebb értelemben vett társadalmat illeti, ez patrióta, identitásképző erőt lát az egyházban, ami különösen fontos a kommunizmus bukását követő ideológiai vákuum idején.

Amikor a hatalom nyíltan is a konzervativizmus felé fordult, Kirill pátriárka aktívan bekapcsolódott az ideológiai munkába. Az egyház azért is fordult el a modernitástól és az értelmiséggel való párbeszédtől, mert a katolikus és protestáns országokban rossz tapasztalatok vannak ezzel kapcsolatban. Az egyház hiába próbál nyitni a társadalom felé, a hívők száma egyre csökken. A modernitás az identitás feladásához és a befolyás csökkenéséhez vezet, gondolhatják az RPC vezetői. Az RPC ehelyett maximális mértékben támogatja a világi hatalom és maga az egyház konzervativizmusát (erre utal Kirill pátriárka egyik nemrégiben tett nyilatkozata, miszerint bűnt követ el az, aki kételkedik a napkeleti bölcsek ajándékainak hitelességében).

Alekszej Malasenko politológus szerint Kirillhez megválasztása előtt sok reményt fűztek, melyek nem igazolódtak. Kirilltől sokan azt várták, növeli az egyház államtól való függetlenségét, és II. Alekszijhez hasonlóan elsősorban egyházi vezető lesz. Valójában azonban Kirill pátriárka inkább hasonlít egy politikai vezetőre.

Politikai ambíciói miatt a pátriárkának nem sikerült megőriznie az egyház belső egységét. Malasenko szerint az egyházon belül szakadások észlelhetők, „de egyelőre ezek csak kevéssé láthatók.”

Viktor Jerofejev író úgy véli, Kirill pátriárka megválasztásához sok reményt fűzött a társadalom „progresszív” része. Jerofejev szerint Oroszországnak nagy szüksége lenne egy „21. századi pravoszláv egyházra”, amely „progresszív, nyugatos”. A valóságban azonban minden másként alakult.

Az egyház egybekelt a hatalommal, és szörnyű sebességgel terjedni kezdett valami középkori sötétség. Az egyház represszív intézménnyé vált, amit mutat a Pussy Riot ügye is. 

Ljudmila Ulickaja író szerint ha az RPC ezeréves történelmét nézzük, szinte semmi nem változott az elmúlt öt évben. Az egyház történetében voltak szégyenteljes időszakok – most viszont az óhitűeket nem küldik máglyára és már a katolikus papokat sem tartják latin eretnekeknek. Ehhez képest az, hogy három ugráló lányt, akik eltévesztették a helyszínt, börtöne küldtek, semmiség.

Amúgy, úgy tűnik, az egyházban minden rendben van, templomok épülnek és sikeresen zajlik Oroszország krisztianizációja.

(Udarnaja pjatyiletka patriarcha Kirilla, Nyezaviszimaja Gazeta, 2014. 02. 05.)