Mint az széles körben köztudott, Oroszország és Japán között mai napig nem tisztázott a Kuril-szigetek négy legdélebbi tagjának hovatartozása. A hajdani Szovjetunió a második világháború csendes-óceáni befejezésének utolsó napjaiban katonai erővel szállta meg Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, az annexiót pedig orosz vélekedés szerint az 1951-ben, San Franciscoban aláírt japán-amerikai különbéke-szerződés törvényesítette, melyben Japán kötelezte magát arra, hogy lemond mindenféle igényéről a Kuril-szigetekkel kapcsolatban. A Szovjetunió összeomlása után azonban a felkelő nap országa tagadta a négy sziget (Kunashir, Iturup, Shikotan és Khabomai) Oroszországhoz tartozását, ez azonban egészen a közelmúltig nem okozott jelentősebb problémát.

A konfliktus a két állam között akkor kezdett eszkalálódni, amikor Dimitrij Medvegyev (akkor még orosz elnökként) elsőként a szovjet és orosz vezetők között, 2010 novemberében látogatást tett a jelenleg Oroszországhoz tartozó szigeteken, melyet Japán sértésnek és fenyegetésnek fogott fel, s ennek megfelelően magyarázatot követelt. A fent leírtakat csak árnyalja, hogy Japán és Oroszország között mind a mai napig nincs érvényes békeszerződés, csak fegyverszünet, illetve a távol-keleti országot a négy sziget hovatartozását illetően az Amerikai Egyesült Államok támogatja.

Mindezek után felmerülhet a kérdés: miért olyan fontos e négy parányi sziget a két ország számára? A világ legnagyobb országa számára azért, mert a szigeteken keresztül kijárata van az Ohotszki-öbölből a Csendes-óceánra, ha tehát Japánhoz tartoznának blokkolnák a közvetlen összeköttetést az óceánnal. Ezzel szemben a nyersanyagokban tudvalevőleg szegény Japán számára azért bírnak kiemelt jelentőséggel e szigetek, mert nem csak 1867 tonna arany és 9284 tonna ezüst lapul felszínük alatt, de egyik közülük a világ második legnagyobb rénium-lelőhelyét is magában foglalja, mely fémről tudni kell, hogy a földkéreg egyik legritkább eleme, viszont elengedhetetlen a sugárhajtóművek gyártásához. Világpiaci ára is ennek megfelelően alakult: 2008-ban még 11.000 dollár volt kilogrammja, s bár ez az utóbbi években csökkent, még ma is alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki tiszta, iparilag felhasználható réniumot szeretne vásárolni nagy tételben.

Bár az orosz lakosság a felmérések szerint megértéssel, részvéttel és segítőkészen fordult Japán felé a fukusimai atomkatasztrófa miatt, a közvélemény-kutatások azt is világossá tették, hogy az orosz emberek mintegy 75%-a ellenzi a szigetek békés és önkéntes átadását a távol-keleti szomszédnak. Ennek megfelelően a kérdést az orosz kormány napirendre sem kívánja venni, hisz ezzel orosz vélemény szerint lavina indulhatna el Oroszország és szomszédai (Kína, Finnország) között, mivel más esetekben is vannak vitatott hovatartozású területek. Orosz álláspont szerint tehát jobb a kérdést nem bolygatni! Ennek megfelelően a szigetek ügyével kapcsolatos orosz kommunikáció abszolút figyelmen kívül hagyja a japán érzékenységet és azt hangsúlyozza, hogy amikor Medvegyev, most már mint orosz miniszterelnök leszáll a mendeleyevoi repülőtéren, a japán által vitatott hovatartozású Kunashir szigetén, akkor éppen úgy nem ítélhető el, mintha Moszkvából Kalinyingrádba repült volna.

Ezzel szemben Japánban számtalan tüntetésen beszélnek a szigetek „visszaszerzéséről”, sőt 2011. február 7-én megünnepelték az „Északi területek napját”, s ugyanebben az évben levélborítékba zárt pisztolygolyót is kapott a tokiói orosz nagykövetség.

A konfliktus tehát adott, kérdés mit lehet tenni annak rendezése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a két államnak valamiféle kompromisszumra kellene törekednie a kérdésben, ezért első lépcsőben mindenképp a már meglévő gazdasági kapcsolatokat kellene továbbfejleszteni a térségben. Mivel Oroszország befektetőkre éhezik, rendkívül produktív lehetne a japán tőke bevonása a szigetek ásványkincseinek feltárásában és kiaknázásában, mellyel kapcsolatban már meg is született orosz részről egy ún. „nyílt gazdasági terület” terve. Hasonló kezdeményezések és együttműködések korábban már sikeresek voltak, elég ha csak a szibériai uránmezők közös feltárását, vagy a szahalini szénhidrogén-mezők együttes kiaknázását említjük az orosz Gazprom és a japán Far East Gas részéről.

Az együttműködés tapasztalata tehát megvan, ideje immár ebben a kérdésben is a tettek mezejére lépni, hiszen bár Oroszország felajánlotta együttműködését Japánnak, az üzletért mások is sorban állnak (Malajzia, Kína, Egyesült Államok). Japánnak tehát lépnie kell, ha nem akarja, hogy lemaradjon a gazdasági versenyben.

Mivel Oroszország nem hajlandó és minden valószínűség szerint a jövőben sem lesz hajlandó a kérdésben bárminemű tárgyalást folytatni, Japán viszont bizonyos szempontból mindenképp profitálhatna a szigeteken található ásványkincsek ésszerű kiaknázásából, érdemes lenne megfontolnia az együttműködés lehetőségét.

Forrás: http://english.pravda.ru/russia/