OROSZVALOSAG.HU
Jakovlev francia ászai
Jakovlev francia ászai
A "Normandia-Nyeman" légiszázad története. Elit alakulatok a keleti fronton III.
Szabad franciák vörös szárnyakon
Szóba kerültek a háború hősi napjai, a „Normandia” repülőinek érdekes harci epizódjai. Emlékezetemben több mint egy évtized távlatából olyan frissen jelentek meg az események képei, mintha csak tegnap történtek volna…
A Normandia-Nyeman (Нормандия-Неман) francia repülőszázad az egyetlen nyugat-európai alakulatként a Vörös Hadsereg kötelékében harcolta végig a második világháborút. A ma is létező egység kalandos történte Franciaország kapitulációjával kezdődött 1940 nyarán, és de Gaulle szándékából a keleti fronton íródott tovább. A Szovjetunió oldalán indulva bevetésre egészen Kelet-Németországig jutottak mindvégig az 1. légihadsereg jelvényét viselve. A háború után számos alkotás állított örök emléket teljesítményüknek, azoknak a gall ászoknak, akik sosem hódoltak meg Hitler, a Luftwaffe és a Harmadik Birodalom előtt. Győzelmeikkel hozzájárultak a Nagy Honvédő Háború sikeréhez és a nácizmus feletti győzelemhez. Pierre Pouyade, Marcel Albert, Louis Delfino, Roland de
Fekete színű egyenruhát viseltek; zubbonyuk jobb karszélén, közvetlenül a váll-lap alatt hímzett „f” betű díszlett. Jókötésű, nyílt és bátor arcú legények voltak, egymás szavába vágva dicsérték a JAK-okat. Egyikük levette melléről és zubbonyomra tűzte a „Normandia” jelvényét, amely két oroszlánt ábrázolt piros mezőben.
A Normandie születése
A repülőszázad magja 1943 késő tavaszán jött létre egy tucatnyi elszánt francia pilótából, akiket Charles de Gaulle küldött a keleti frontra erősítvén a francia-szovjet katonai szövetséget. Az ellenállást vezető tábornok szimbolikus gesztusával kívánta kifejezésre juttatni szándékát, hogy minden lehetséges fronton harcoljanak szabad francia katonák is a nácik és csatlósaik ellen. Ráadásul 1943-ban, már a sztálingrádi csata után, de még Kurszk előtt nem dőlt el a légifölény sem a Lutftwaffe sem a vörös légierő javára. A tapasztalt nyugati pilóták érkezése sokat segített a szovjet erőknek, amelyek már a legújabb, Jakovlev tervezte vadászokkal szálltak szembe a Messerschmittekkel. Az egység eredeti neve GC3 (Groupe de Chasse 3, harmadik harci raj) volt a Szabad Francia Légierő szervezetében, kapitányként kezdetben Jean Tulasne teljesített szolgálatot. A légiszázad a keleti fronton 1943. március 22 és 1945. május 9. között három nagy hadműveletben vett részt. Összesen 273 ellenséges gépet semmisítettek meg, kitüntetések egész sorát nyerve el ezzel mind Franciaország, mind pedig a Szovjetunió részéről. Párizsban kiérdemelték a Légion d’Honneur címet, míg Moszkvában a Vörös Zászló Érdemrendet tűzhették fekete uniformisukra. 1944-ben, Sztálin gesztusa okán felvették a Nyeman nevet, „Normandie-Niemen”-ra változtatva hívószavukat, utalva az azévi Nyeman folyó melletti ütközetre, mely során döntő légi támogatást nyújtottak a földi csapatoknak.
Szovjet és francia pilóták
Véget ért a háború. Elkövetkezett a válás perce, az orosz pilóták búcsút vettek francia barátainktól, fegyvertársainktól. Az ünnepélyes búcsúztatás a kelet-poroszországi Elbing repülőterén zajlott le. A startvonalnál 40 JAK-3 vadászgép sorakozott fel. A francia és a szovjet repülők még egyszer felidézték a nehéz harcok emlékét. Most már tolmácsok nélkül is megértették egymást, mert időközbe a franciák megtanultak kicsit oroszul, az oroszok meg franciául.
Francia sasok, szovjet hősök
Alig hat hónappal a Barbarossa terv megindulása után tárgyalások kezdődtek a de Gaulle vezette szabad franciák és Szovjetunió között egy szorosabb katonai együttműködésről. Ekkor merült fel lehetőségként egy francia pilótákból álló légiszázad felállítása és a keleti frontra küldése segítve a vörös légierő harcait. Az egység magját tizenkét veterán pilóta alkotta, akik hivatalosan, de Gaulle rendelete után, 1942. szeptember 1-én alakították meg a Groupe de Chasse GC 3 Normandie-t Pouliquen parancsnok irányításával. A szerelők, a pilóták és a felszerelések (szerszámok, egyenruhák) hosszú kerülőúton, levegőben és szárazföldön, vasúton utazva jutottak el Teherán érintésével Bakuba. A szovjet vasmadarakhoz Jak-7-es vadászokon végzett gyakorlórepüléseken szokhattak hozzá. Ez idő tájt, 1943 januárjában vette át a század irányítását Jean Tulasne, akivel végül 1943. március 22-én a front felé repültek. Az első hadjárat, melyben részt vettek egészen 1943. október 5-ig húzódott, és Jak-1-es gépeikkel számos ellenséges pilótával végzetek. Első légicsatájukban egy Focke-Wulf Fw 19-esekből álló német rajjal találták szembe magukat, és győztesként repülhettek vissza a bázisra. Az ütközet híre bejárta a szovjet sajtót, és a francia ászok a hadiújságok címlapjaira kerültek. Részben növekvő népszerűségük miatt Wilhelm Keitel minden elfogott gall pilótára halálos ítéletet hirdetett. A német marsall kivégző parancsa ellenére a Szloboda környéki harcokban sikert sikerre halmoztak a Normandie ászai. A tragédia mégsem kerülhette el a századot, mivel 1943. július 17-én Tulasne egy összecsapásban életét vesztette. Helyére Pouyade lépett. Adott év október 11-én de Gaulle a Compagnon de
.jpg)
Pierre Pouyade Roland de La Poype
1944-ben légiszázadból (groupe) ezreddé (régiment) szervezték át soraikat, miután egy negyedik raj (escadrille, hat repülőgépből álló csoport) is csatlakozott hozzájuk. Átesve a sokkal modernebb Jak-9-eseken végzett berepülő órákon, a feltöltött Normandie visszatért az első vonalba. Második hadjáratuk szintén hosszúnak bizonyult, Dubrovka és a kelet-poroszországi Gross-Kalweitchen között adtak légitámogatást és verték vissza a Luftwaffe egyre erőtlenebb ellentámadásait. Ekkor vették fel a Nyeman nevet is. 1944. október 16-án a Bagratyion-hadművelet keretében egyetlen nap leforgása alatt 29 ellenséges gépet lőttek le mindennemű saját veszteség nélkül. Novemberben már német földön alakították ki bázisukat, és Franciaország felszabadulása után, 1944 végén, a parancsnoki tisztség alól felmentett Pouyade az alakulat korelnökeivel hazatérhetett szülőhazájába, hogy a nyugati fronton folytassa harcát a tengelyhatalmak ellen.
Az utolsó díszszemle! Louis Delfino, a „Normandia” akkori parancsnoka megígérte a szovjet bajtársaknak: „Franciaország és a Szovjetunió megbonthatatlan barátságának élharcosai leszünk!” A franciáknál hagyomány, hogy a győztes azzal a fegyverrel tér haza, amellyel megverte az ellenséget. A szovjet kormány is tisztelni kívánta ezt a nemzeti hagyományt, ezért a francia pilótáknak ajándékozta azokat a gépeket, amelyeken harcoltak és győztek. Meghatározott időközökben levegőbe emelkedett egy-egy csoport JAK-3, s hamarosan mind a negyven Párizs felé tartott.
Jakovlev (középen) és a Normandie veteránjai
A többiek 1945. január 14-én a Normandie harmadik és egyben utolsó hadműveletére készültek továbbra is a Vörös Hadsereg kötelékében. A keleti német területek fölött, Dopenen és Heilingenbeil között mértek végső csapást a hazájukat lerohanó Harmadik Birodalomra. Hivatalosan 1945. május 9-én, a Győzelem Napján engedték haza őket. A Szovjetunió hálája jeléül 37 darab Jak-3-ast ajándékozott francia pilótáinak, akik ezeken repülve tértek vissza Párizsba. A francia fővárosban hősként fogadták a Normandia-Nyeman pilótáit 1945. június 20-án. A század számos francia kitüntetése közül a legfontosabbak: Légion d'honneur, Croix de la Libération , Médaille Militaire illetve a hat pálmalevéllel ékesített Croix de guerre. Szovjet részről kollektíven elnyerték a Vörös Zászló illetve az Alekszandr Nyevszkij Érdemrendet. Marcel Albert, Marcel Lefèvre, Jacques André és Roland de La Poype a Szovjetunió hősévé vált.
Az utolsó Jak-3-as vadászgép ma Le Bourget aviatikai múzeumában tekinthető meg. A Normandie-Niemen század 1949 és 1951 között harcolt az indokínai háborúban és napjainkban is létezik. Delfinóék kései utódai manapság Dassault Mirage F1-es vadászokon repülnek. A század testvéralakulata (Нормандия - Неман) a távol-keleti Usszurijszk mellett, a 11. légihadsereg kötelékében vigyázza az Orosz Föderáció határait.
(Az idézetek forrása: Jakovlev: Szárnyak, emberek)
