Mecsnyikov orosz immunológus, gerontológus és nem utolsó sorban gyógyíthatatlan romantikus. Élete, személyisége és munkássága regénybe illő, kutatási eredményei pedig nem évültek el, a ma emberének életét is megkönnyítik.

Ebből csak baj lehet…

Ilja Iljics Mecsnyikov élettörténete úgy kezdődik, mintha egy orosz realista regény volna. A gazdag szentpétervári tiszt csődbe megy, hátat fordít a csillogó, ám sok pénzt felemésztő városi életnek, és leköltözik szerény, vidéki birtokára. Így történt ez Mecsnyikov édesapjával is, így született meg Ilja egy világvégi falucskában a mai Ukrajna területén, a Harkovi Járásban, Panaszovkában. A ház, melyben Ilja és fiatalabb testvérei születettek és felnőttek, pontosan olyan volt, mint az orosz birodalom területén abban a korban a legtöbb földesúr háza: emeletes faépület két főbejárattal és kerttel. A ház a falutól távol egy domboldalon állt, mely egy kis tó partján emelkedett. Ami mégis izgalmassá tette az életet ott a világvégén, az maga a család volt. Ilja Mecsnyikov testvérei bátyjukhoz hasonlóan karakteres személyiségek voltak, testvére Ivan Iljics felnőttként a Tulai kormányzóságban lett államügyész, Lev Tolsztoj róla mintázta az Ivan Iljics halála című regényének főhősét. Bátyja, Lev Iljics pedig részt vett Olaszország egyesítésében Garibaldi oldalán, a szláv légióban.

De a család többi része is meghatározója volt a cári Oroszország kulturális és tudományos életének: anyai nagyapja ismert zsidó író (Lev Nyevahovics; Löb ben Noach), anyai nagybátyjai pedig tehetséges karikaturisták, illetve színműírók voltak. Nagybátyja, Mihail Nyevahovics volt az első orosz képregény újság, a Jeralas megalapítója. Ilyen háttérrel milyen gyerek is lehetett volna Ilja? Élénk, érdeklődő, minden lében kanál kisfiú. Édesanyja gyakran mondogatta is, ebből csak baj lehet….

„Nincs isten”, Higany úr és Csodagyerek

A kis Ilja ideje nagy részét a természetben töltötte, minden élőlényt megfogott, megvizsgált, gyakran tartott előadásokat megfigyeléseiről testvéreinek és barátainak. Anyja Higany úrnak hívta őt, mert egy percig sem tudott megülni nyugodtan, ebből egyszer majdnem tragédia is lett. A családi feljegyzések szerint 1856. június 20-án történt, hogy a közeli tó partján állva próbálta „megszerezni” következő előadásának az alanyát, egy különleges halat. Nyújtózkodott, hogy ki tudja emelni a vízből, de megcsúszott, fejét beverte, elvesztette eszméletét, és süllyedni kezdett az iszapos vízben. Épp csak sikerült kimenteni, testvérei és apja percekig próbálták újraéleszteni őt. Még aznap este, miután nyugovóra tértek, befűtöttek a helyiségben, ahol a gyerekek aludtak, mert − vélhetően agyrázkódása miatt − Ilja didergett. Azonban már nyár volt, a ház fából készült teteje lángra kapott, így onnan is ki kellett menteni. Népmesei fordulat, hogy egyetlen nap alatt a tűztől és a víztől is megmenekült a kisfiú.
További anyai aggodalomra adott okot, hogy Ilja az átlagnál sokkal értelmesebb volt, és soha nem rejtette véka alá a véleményét. Iskolai osztályzatai kiemelkedően jók voltak, valószínűleg ez mentette meg őt attól, hogy kirúgják a harkovi fiúgimnáziumból. Egy alkalommal házi dolgozatára a következő megjegyzéseket írta Zahar Parfjonov professzor, Ilja tanára: „Hölgyeim és Uraim! Csodálatos érvelés, kristálytiszta logika. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen korú fiú így érveljen, csak az a probléma, hogy ebben az írásban tagadja Isten létezését. Ennek a dolgozatnak tartalma maradjon közöttünk, szeretném, ha nem akadna több ilyen kis gazfickó az osztályomban”. Hogy a dolgozat tartalma mennyire maradt titok, azt nem tudni, de tény, hogy a továbbiakban a fiú ragadványneve az iskolában Boganet (Бога нет – nincs Isten) lett.

A Csodagyerek becenevet a kor neves tudósától, Ivan Szecsenov idegtudóstól kapta, 15 évesen, miután megjelent az első tanulmánya, élettan témában. Mecsnyikovnak egyenes útja volt az egyetemre, a Harkovi Egyetem természettudományi szakát négy év helyett kettő alatt végezte el, kitűnő eredménnyel.

Miután megszerezte a diplomáját, Németországba utazott tanulni, ahonnan 1867-ben tért vissza. Ekkor alapozta meg hírnevét, és németországi, majd nápolyi tartózkodása alatt írta le a később Nobel-díjat érdemlő felfedezésének alapját. A Göttingeni Egyetemen a sejten belüli emésztés folyamatát jegyezte le, de tanult Münchenben és a Giessen-i egyetemen is.

Mecsnyikov, a gyógyíthatatlan romantikus

Visszatérte után először Odesszában kapott egyetemi kinevezést, gyorsan haladt előre a ranglétrán. A következő évben már Szentpéterváron oktatott, de anyagi helyzetével nem volt elégedett. Mikrobiológiai kutatásokat folytatott az egyetemen, ahol fűtésre nem volt pénz, kénytelen volt kabátban dolgozni, ez pedig gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy megfelelő védőfelszerelést viseljen. Azonban mégis maradt, szíve odakötötte. Szentpéterváron megismerkedett ugyanis Ljudmila Vasziljevna Fjodorovával, akivel hamarosan összeházasodtak. Felesége azonban tébécés volt, erre a betegségre a korban nem volt még gyógyszer. A tehetősek tengerpartra utaztak kúráltatni magukat, ezzel némileg meghosszabbítva életüket. Felesége állapota egyre csak romlott, végül Mecsnyikov előteremtette a pénzt arra, hogy tengerpartra tudja küldeni, azonban mire odaértek, már túl késő volt. 1873-ban Ljudmila meghalt Madeira szigetén. Mecsnyikov súlyosan depressziós lett, ezt csak tetézte egészségi állapotának romlása, melyet vélhetően rossz munkakörülményei okoztak. Öngyilkosságot kísérelt meg, ópiummal, azonban annyira biztosra akart menni, hogy túl nagy adagot vett be, így az anyag nem is kezdhetett el hatni, mert azonnal kiöklendezte. Túlélte az esetet. Ezután úgy döntött, hogy a tuberkulózis elleni harcnak szenteli életét.
Nem sokkal később ismét szerelmes lett, egy 17 éves diáklány, Olga Belokopitova volt szíve választottja, akit 1875-ben, harmincéves korában el is vett. De micsoda sors! Pár év múlva,1880-ban Olga tífuszban súlyosan megbetegedett, mely akkoriban szintén gyógyíthatatlan betegség volt. Ekkor Mecsnyikov ismét öngyilkosságot kísérelt meg, szándékosan megfertőzte magát a visszatérő láz kórokozójával, hogy együtt haljanak meg szerelmével (nem mellesleg azért, mert épp azt kutatta, hogy a visszatérő láz, amely a lyme-kórhoz hasonlóan kullancsról vagy tetvekről kerül emberre és ugyanúgy egyfajta Borrelia baktérium okozza, átadható-e vérrel. Ezek után biztosan állíthatta: átadható). Azonban ezúttal boldog véget ért a történet, mindketten meggyógyultak, ráadásul Mecsnyikov bebizonyította azt, amit máshogy nem tudott volna, saját magát használva kísérleti alanyként.

A próféta és a hazája

1882-ben Mecsnyikov feleségével Messinába költözött, így tiltakozva a II. Sándor cár meggyilkolását követően kibontakozó rendszer ellen. 1886-ban az orosz állam hívására visszatért Odesszába, hogy a világon másodikként Oroszországban létrehozott Bakteriológiai Intézetet vezesse. Ekkor kutatásai nyomán ki akarta terjeszteni, minden gyereknek beadni az általa kidolgozott veszettség elleni oltást, mivel szép eredményeket ért el az oltással a gyógyításban is.

Azonban rágalomhadjáratot indítottak ellene, felhánytorgatták, hogy nincs orvosi végzettsége.
1887-ben ismét elhagyta Oroszországot és Párizsba költözött, ott élte le élete hátralévő részét. A franciák tárt karokkal várták: Pasteur az általa alapított intézetben rendelkezésére bocsátott egy laboratóriumot. A következő 28 évben itt dolgozott, 1905-től a Pasteur Intézet igazgatóhelyettese volt. Még egyszer visszatért Oroszországba, hogy a pestisjárvány terjedését tanulmányozza, de hajlandóságot a visszaköltözésre nem mutatott. Ennek ellenére Mecsnyikov élete végéig orosz állampolgár maradt: szívében orosz, fejében pedig racionális nyugati volt.

Többet ésszel, mint erővel

A professzor közel 30 évet élt Párizsban, sok írás született arról, hogyan próbált beilleszkedni az orosz tudós a francia legfelső körökbe, ez nem ment zökkenők nélkül. Történt egyszer, hogy valamivel megsértett egy francia arisztokratát, aki semmiféle bocsánatkérést nem volt hajlandó elfogadni. Hogy megleckéztesse a szemtelen oroszt, kihívta párbajra. Mecsnyikov éppen laboratóriumában dolgozott, amikor egy fiatal fiú – akit az arisztokrata párbajsegédjének jelölt – felkereste a professzort, hogy közölje vele: kihívták párbajra, jelölje meg a helyszínt és az időpontot, valamint válasszon fegyvernemet. Mecsnyikov erre megrántotta a vállát és elővett két poharat, mindkét pohárban áttetsző folyadék volt. „A fegyvernem biológiai fegyver” mondta. „Itt van ez a két pohár. Az egyikben sima víz van, a másikban víz és Bacillus anthracis, azaz a lépfene okozója. A gróf, amikor óhajtja, fáradjon ide. Megissza az egyik pohár tartalmát, én megiszom a másikat”. A segéd csendben eloldalgott, a feljegyzések szerint a párbajtól a kihívó fél állt el.

Különc tudós

Valószínűleg Szentpétervárról – ahol az év bármely napján, a nap bármelyik percében teljesen váratlanul is elkezdhet esni az eső − maradhatott meg a reflex Mecsnyikovban, hogy időjárástól függetlenül mindig kalucsniban járt, és esernyőt hordott magával, elég nagy feltűnést keltve ezzel az elegáns párizsiak között. De nem csak öltözködésével és humorával különbözött mindenkitől, tudományos módszerei is meglehetősen egyediek voltak. Mikor a kolera terjedését és tüneteit tanulmányozta, saját magát fertőzte meg vele, hogy egészen pontosan le tudja írni a lappangási időt és a kezdeti tüneteket is. Párizsban végre lehetősége nyílt bebizonyítani az elméletét a falósejtekkel kapcsolatban, melyért Nobel-díjat kapott 1908-ban, Paul Ehrlichhel megosztva. Ilja Mecsnyikov életének utolsó tíz évét a tejsavbaktérium tanulmányozásával töltötte. 1916 júniusában szívinfarktus következtében hunyt el, hamvai Párizsban, a Pasteur Intézetben nyugszanak.

 

Ilja Iljics Mecsnyikov nevét viseli

 

A szentpétervári Északnyugati Állami Orvosi Egyetem

Az Odesszai Nemzeti Egyetem

A moszkvai Oltóanyag- és Szérumkutató Intézet

A dnyepropetrovszki területi kórház

A harkovi Mikrobiológiai és Immunológiai Kutatóintézet

Három falu Oroszországban és egy Ukrajnában…

valamint egy becsapódási kráter a Holdon

 

Forrás:

Анекдоты про Мечников. vysoky.ru

Илья Мечников ставил опыты на себе. fishki.net

Мечников, Илья Ильич. ru.wikipedia.org

Жизнь Ильи Ильича Мечникова. https://otkudarodom.ua/ru/

 

Cimkék: Ilja Mecsnyikov, Ivan Iljics halála, Ivan Szecsenov, Pasteur Intézet,lépfene, Paul Ehrlich

Országok: