Ezt a levelet tegnap kaptam egy orosz kollégámtól.

Vaszilij Verescsagin: A háború  apoteózisa

Kedves Kollégáim!

Az elmúlt napokban sokáig kerestem a szavakat, de azt hiszem még így is a feltóduló érzelmektől csak akadozva tudom kifejezni magam. Előre szeretnék elnézést kérni, hogy a körlevelet választottam, ugyanakkor jelen pillanatban ezt a formát vélem a legmegfelelőbbnek és helyénvalóbbnak. Néhányukkal már sok éves barátság köt össze, vannak olyanok, akikhez szoros szakmai kapcsolat fűz, de vannak olyanok is, akiket személyesen nem ismerek, csak a munkából kifolyólag levelezünk. Más-más országból jöttünk, más népet és kultúrát képviselünk, de mindannyian egy nyelvet beszélünk: a tudomány nyelvét. Lehetnek különböző politikai meggyőződéseink, különböző elképzeléseink a világrendről, de biztos vagyok benne, hogy a közös humanista értékek összekötnek minket.

Az utolsó pillanatig hittem, hogy nem fog kitörni a háború. Ami történt, először megütközést váltott ki belőlem, később ez átcsapott a saját tehetetlenségemből fakadó dühbe. Határozottan elutasítom ezt az értelmetlen, senkinek nem kellő háborút, melyet azonnal meg kell állítani. Ez nem az én háborúm, nem az én nevemben folyik! Nem kell se nekem, se a hozzátartozóimnak.

Az 1940-es években a nagyszüleim a frontvonalat követve eljutottak Sztálingrádból Königsbergig és Prágáig. Szinte soha semmit nem meséltek a háborúról, melynek emléke - mai fejjel már tudom – évtizedek múltán is kísérte őket. Így is épp tőlük tanultam a legfontosabb leckét: minden háború borzalom, mocsok és halál, a béke pedig a legnagyobb szentség, melyet minden erőnkkel őrizni és védeni kell.

A háború kirobbantása a gyenge és szánalmas emberek osztályrésze. Az erősek minden, még a legkilátástalanabbnak tűnő problémát is megoldanak, békés úton.

Számomra még azért is különösen fájdalmas ez a történet, mert akármilyen kimenetele lesz ennek a háborúnak, talán a legnagyobb vesztese éppen Oroszország lesz, mely ország gazdag kultúrát, tudományt, irodalmat jelent, és nem bombákat és lövedékeket, melyek most Harkovra vagy Kijevre esnek. A háború feléleszti a ruszofóbia kísértetét, és várhatóan véglegesen szembefordítja egymással az ukránokat és oroszokat, ami még nagyobb félelemmel tölt el.

Nem vagyok se liberális, se konzervatív, se bal, se jobb, se ukránbarát, se ukrángyűlölő, egyszerűen ember vagyok, akinek van lelkiismerete és becsülete. Történész vagyok, aki pontosan tudja, mi az ára bármilyen háborúnak, és épp ezért egész lényemmel elutasítom, ami most történik. Szeretném biztosítani Önöket, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal.