Az „Oroszországi Föderáció északi, szibériai és távol-keleti kis létszámú népei” (oroszul: Коренные малочисленные народы Севера, Сибири и Дальнего Востока Российской Федерации - korennije malacsiszlennije narodi Szevera, Szibiri i Dalnyevo Vosztoka Rosszijszkoj Fegyeracii) egy nevesített jogi kategória az orosz jogrendszerben, azaz hivatalos törvényi besorolás. Gyakran rövidítik az elnevezést „északi őslakos népkekként”.^1]

 Oroszországban napjainkban is több, mint 100 népcsoport létezik, ezek közül 41 hivatalosan is elismert, mint kis létszámú északi őslakos nép.² Ezeket a csoportokat a törvény „őshonos népek” címen hivatalosan is jogi védelemben részesíti. Ahhoz azonban, hogy ebbe a kategóriába soroljanak egy etnikumot, speciális követelményeknek kell megfelelnie: a népcsoporthoz tartozók összlétszáma nem haladhatja meg az ötvenezer főt, többségében tradicionális életmódot kell, hogy folytassanak, távoleső területeken kell élniük, és önálló népcsoportként kell azonosulniuk.[3] Ebből adódóan vannak népcsoportok, amelyek nem tartoznak bele ebbe a jogi kategóriába, azon oknál fogva, hogy a fenti kritériumok esetükben nem érvényesülnek maradéktalanul. Ilyenek például az ismertebbnek számító jakutok, burjátok, komik vagy a hakaszok, amelyek viszonylag nagylétszámú népcsoportok, és sokkal több tagot számlálnak a törvényben előírtnál, míg mások jelenleg is ezért a hivatalos besorolásért küzdenek. Továbbá 24 olyan etnikum is él az Orosz Föderáció területén, amelyeket csupán „nemzeti identitásként” tartanak számon.

Ezek a népek Oroszország különböző adminisztratív szubjektumaiban, azaz többnyire különböző köztársaságokban, vagy más autonóm területeken élnek, de a törvény számukra nem határoz meg egyéb speciális jogokat vagy különleges jogi védelmet.[4]

 Az ilyen északi kis népek közül pillanatnyilag a legkisebbek az encek, megközelítőleg 200-300 emberrel, a tazok kb. 300 fővel, valamint az orokok, a közel 450 főt számláló csoportjukkal.

A legnagyobbak ezzel szemben a nyenyecek, a több, mint negyvenötezer főt számláló közösségükkel, az evenkik, akiknek népessége mára már meghaladja a harminchétezret is, vagy a hantik a maguk harmincezres csoportjával.

 Megemlítendő továbbá, hogy 10 népcsoport összlétszáma az ezret sem éri el, 11 pedig az északi sarkkörön túl él.[5] Habár az ilyen kis létszámú északi népek Oroszország össznépességnek csupán a 0,2%-át adják, vagyis mintegy 250.000 embert, de Oroszország összterületének csaknem 2/3-át lakják.[6]

 

Etnikai térkép Oroszországról, 1989

 

Etnikai térkép Oroszországról, 2010- jól látható, hogy újabb régiókban kerültek többségbe az etnikai kisebbségek

 

 Habár az oroszországi kis népek egymástól nagymértékben eltérhetnek mind a kulturális, mind a nyelvi sajátosságaikat tekintve, ennek ellenére bizonyos hasonlóságok felfedezhetőek közötük, amivel általánosságban jellemezhetjük őket.

Ezen etnikumok képviselői közül például a mai napig sokan nomád vagy félnomád körülmények között élnek. Emellett sokan animisták és az életmódjuk ma is elsősorban a vadászó-gyűjtögető, halászó vagy éppen rénszarvastenyésztő tevékenységen alapul. Körükben a hagyományos életmódhoz való ragaszkodás a Szovjetunió összeomlását követően fontosabbá vált, másokban az ezen életmódhoz való visszatérés vágya erősödött fel.

 Ugyanakkor nem csak ebben hasonlítanak az orosz északi őslakos népek, sokszor egységesen ugyanazokkal a problémákkal is kell szembenézniük, így például azzal, hogy Oroszország nem ratifikálta az ILO Convention 169-et (őslakos és törzsi népek 1989-es konvencióját)[7], és habár az orosz alkotmány értelmében az ilyen népek védelmet élveznek, de a kiegészítő törvény betartatása nem kellőképpen biztosított. Más esetekben a hasonló törvények érvényre juttatását nehezítik a kormány természetes nyersanyag kitermelésére és használatára vonatkozó döntései. Ennek okán csak a 2014-es évben összesen mintegy hetven konfliktus tört ki helyi őslakosok különböző csoportjai és a kitermelést végző cégek dolgozói között. Az egyik ilyen jellemző kiváltó ok, hogy a nikkel bányászat infrastruktúrája többször is behatolt a hagyományos rénszarvas tenyésztéssel foglakozó népek legelőinek területére.[8] 2001-ben elfogadták ugyan a „Tradicionális természethasználat területei” jogszabályt, amely az egyetlen érdemi próbálkozás volt az őslakos népek megélhetéséhez elengedhetetlenül fontos földhasználati jogok biztosítására, ennek ellenére, amióta a fentnevezett törvény hatályba lépett, egyetlen ilyen speciális jogállású zóna sem jött létre.

Számos nép szenved a nem megfelelő halászati szabályozásból eredő problémák miatt is. 2008-ban ugyanis a szövetségi törvény törölte az olyan jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették az őslakos népek számára az őslakos területeken történő kereskedelmi célú halászatot, és megszabta, hogy csak a személyes szükségleteik fedezésére végezhetnek ilyen tevékenységet. Ez sok esetben kizárta az úgynevezett obscsinák működését, vagyis a kis helyi érdekeltségű gazdasági közösségeket, amik rengeteg helyen biztosították az őslakosok megélhetését. Jelenleg is megközelítőleg 2300 ilyen obscsina található még Oroszországban. Tovább nehezíti a halászok dolgát, hogy ez a tevékenység még számukra is engedélyköteles, de az engedélyt sokan nem tudják megszerezni, az engedély nélküli halászat viszont igen komoly büntetésekkel jár.

 A helyzetet csak tovább rontotta, hogy 2011 novemberében feloszlatásra került a Föderális Tanács „Északi kapcsolatokért, valamint az északi kis népek kapcsolataiért felelős" Bizottsága, amely az egyetlen ilyen célra létrehozott föderális szintű állami hivatal volt. Ezek a rendszerszintű hiányosságok pedig csak súlyosbítják az egyébként is nagymértékű munkanélküliséget, ami kétszer akkora, mint az államalkotó orosz etnikum esetében, és a szegénységet is, aminek mértéke a kis népek körében még magasabb.[9] Az őslakos népek emellett sokszor hiányt szenvednek tiszta ivóvízben és megfelelő minőségű táplálékban is.

Ezek a gondok együttesen számos egészségügyi probléma kialakulásához vezetnek, úgymint a TBC, a vírusos hepatitisz, a felső légúti fertőzések, vagy éppenséggel az alkoholizmus.[10] A tuberkulózis, amely a fejlett lakosság körében például ma már gyakorlatilag nem létezik, az ilyen északi népek körében a nemzeti átlaghoz képest manapság is háromszor gyakrabban fordul elő. Ennek fényében nem csoda, hogy az átlagéletkor 50 év a férfiaknál és 60 év a nőknél (2014), ami jelentősen elmarad a nemzetközi összehasonlításban amúgy sem túl magas orosz átlagéletkorhoz képest.  

 Ezek a népek mintegy 90%-a az elmúlt néhány évszázad alatt vándorolt a mostani szálláshelyére, és a 17-19 századi orosz hódítások, a szovjet kor népvándorlásai, valamint az orosz nyelv és kultúra erőszakos terjesztése miatt mára már sajnos rengeteg kisebb népcsoport eltűnt. A televízió, az újságok, a rádió, valamint az iskolák orosz nyelvűsége miatt pedig a kisebb törzsek és népek nyelvei többnyire mind veszélyeztetettekké váltak.   

 Az oroszországi  kis létszámú északi népekhez fűződően megjegyzendő még, hogy feltételezések szerint a mai észak-amerikai őslakosok (köznapi szóhasználatban: indiánok) elődjei Szibériából vándoroltak az Újvilágba, az akkor még létező Bering-földhídon át, feltehetőleg valamikor 40.000 és 13.000 évvel ezelőtt.[11] A genetikai markerek analízise is rámutatott, hogy valóban létezik kapcsolat a két kontinens őslakosai között. Azt a „q” haplocsoportot, ami az amerikai őslakosokra igen jellemző, számos szibériai nép tagjaiban is felfedezték, így például a „ket” nép tagjaiban 93,8%-ban, illetve a szibériai szölkupokban 66,4%-ban.  A kutatás hasonlóságot vél felfedezni továbbá egyes amerikai indián törzsek, úgymint az odzsibvék és a cheyennek, valamint egyes közép-szibériai népek között, tehát a ketek, a jakutok, a szölkupok vagy az altájok között.[12]

 Ahogy láthatjuk, az oroszországi északi népek igen változatos, sokszínű csoportokat alkotnak, nagy területen szétszóródva, olyannyira, hogy képesek voltak még más kontinenseket is meghódítani. Mára azonban sajnos rendkívül megfogyatkozott a létszámuk, több ilyen nép már ki is halt, vagy jelenleg a kihalás szélén áll. Az egyéb, fent nevesített fenyegető problémák ellenére szerencsére vannak, akik stabilan tartják magukat, sőt, olyanok is, akik még gyarapodni is tudtak létszámban, bár ez kivételnek számít.

 

Forrásjegyzék: 

- РОССИЙСКАЯ ФЕДЕРАЦИЯ ФЕДЕРАЛЬНЫЙ ЗАКОН, Об общих принципах организации общин коренных малочисленных народов Севера, Сибири и Дальнего Востока Российской Федерации, (с изменениями на 27 июня 2018 года), 2018, továbbiakban: РФ. ЗАКОН

https://docs.cntd.ru/document/901765288

 - Culturalsurvival- Who are the indigenous peoples of Russia?, 2014

https://www.culturalsurvival.org/news/who-are-indigenous-peoples-russia

 - C169 - Indigenous and Tribal Peoples Convention, 1989 (No. 169)

https://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:12100:0::NO::P12100_INSTRUMENT_ID:312314

 -Development of educational systems for Northern Peoples in Russia http://ankn.uaf.edu/Curriculum/Articles/Rouslan/index.html

 Carl Zimmer- Who Were the Ancestors of Native Americans? A Lost People in Siberia

https://www.nytimes.com/2019/06/05/science/native-americans-genetics-siberia.html

 - Y-Chromosome Evidence for Differing Ancient Demographic Histories in the Americas, 2003

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1180678/

 

Cimkék:

Országok: