OROSZVALOSAG.HU


Egy szemtanú a Gyatlov-tragédiáról

  |  2018-07-08 02:30:18  |  
Oroszvilag.hu

Egy szemtanú a Gyatlov-tragédiáról

Rakétakísérlet a kriminalisztika egyik legnagyobb rejtélye mögött?

Egy szemtanú a Gyatlov-tragédiáról

 

2019 februárban lesz 60 éve a Gyatlov túracsoport tragédiájának. A szverdlovszki (Jekatyerinburg) Uráli Politechnikai Intézet (UPI) diákjai, összesen kilenc fő Igor Gyatlov vezetésével észak-uráli túrájukon utoljára 1959. február 1-jén állították fel sátrukat a Holatcsahl hágón (Halott tető, manysiul).

Rejtély, hogy miért hagyták el éjjel a sátrat félmeztelenül a fagyban, és mentek a közeli erdő szélére, ahonnan már nem tudtak visszatérni és megfagytak. A nyomozást a szverdlovszki ügyészség folytatta, és a mai napig titkosnak minősül. A legelterjedtebb verziók a tragédiáról: lavina késztette őket menekülésre, manysik támadtak rájuk, vagy szökött fegyencek, esetleg egy kágébés alakulat, vagy egy titkos rakétakísérlet vétlen áldozatai lettek.

A jekatyerinburgi Znak.com interjút készített az UPI egykori hallgatójával, Szergej Szogrinnel, aki Permben mutatta be családtörténeti könyvét. Szogrin 1959-ben a Gyatlovék felkutatására indított mentőexpedíció egyik szervezője volt, és az elsők között láthatta a tragédia helyszínét. Azok között volt, akik az első holttesteket felfedezték, és egészen májusig részt vett feltárási munkálatokban, amikor a hó olvadását követően az utolsó testek is megkerültek. Állítása szerint ő tudja, mi történt a turistákkal.

Mint mondta, 1959 januárban két turista csoport indult az Észak-Urálba. Az ő általa vezetett 25 napos túra a Sarkköri-Urálba indult és 25 napos volt, Gyatlovéké Ivdel környékére az Észak-Urálba, 15 napra. Zina Kolmogorova és Szemjon Zolotarjov eredetileg a sarkköri túrán vettek volna részt, de az utolsó pillanatban átjelentkeztek a rövidebb útra. A Gyatlov-csapat egyik tagja, Jurij Jugyin útközben megbetegedett és visszafordult, így ő életben maradt.

Szogrinék expedíciója február 20-án ért vissza Szverdlovszkba, Gyatlovéknak nyomuk sem volt, pedig február 15-én meg kellett volna érkezniük. Másnap megindult a keresőexpedíció szervezése. Az Otorten-hegyet február 26-án érték el helikopterrel. A csapatban három ember volt. Kiderült, hogy magát a hegyet nem érték el Gyatlovék. Másnap egy másik csapat rábukkant a tragédia helyszínére. A helyszínre siettek Szogrinék is, mindjárt aznap előkerült az első holttest, majd a többi.

Mindjárt az elején világos volt, hogy a túrázók éjjel, pánikszerűen hagyták el a sátrat, és lefelé haladtak futásban. A nyomok világosan erről árulkodtak. Valami nagyon rendkívüli eseménynek kellett történnie, hogy éjjel félmeztelenül kifussanak a fagyra. A Gyatlov-csoport tagjain kívül más nyomok nem voltak.

A fiatalok küzdöttek az életükért, próbáltak tüzet gyújtani, de ruha nélkül a fagyban legfeljebb egy-két órát lehet kibírni még a legerősebb, legtapasztaltabb embereknek is. A hely, ahol lefutottak, egy köves, nehezen járható terület volt, ráfagyott vízzel. Miközben pánikszerűen futottak le a éjfekete sötétségben, többen súlyosan összetörték magukat. Amikor másfél kilométeres vágta után elértek az erdő szélére, az épek sebesült, fagyott társaikat egy szélvédett mélyedésbe helyezték, ami adott helyzetben az egyetlen jó megoldás volt. Később ezt a helyet négyméteres hó lepte be, az ottani hullák kerültek elő a legkésőbb.

Szogrin szerint a nyomozást vezető szverdlovszki Lev Ivanov azonnal megértette és tudta, mi történt. Ám őt még a nyomozás idején elhívták Moszkvába, ahol instrukciókat kapott, hogy mit kell csinálnia.

1959, a hidegháború, a fegyverkezés, a rakétakísérletek kora. A legvalószínűbb, hogy Gyatlovék csoportja is véletlen szemtanúja lett egy rakétakísérletnek. Szogrin szerint erről fényképfelvételek is vannak, amiket Ivanov nyomozó évtizedeken át magánál rejtegetett, majd halála előtt átadta ezeket a Gyatlov-rejtélyt kutató alapítványnak.

Szogrin azt állítja, 1959. március 31-én ő maga is szemtanúja volt egy szokatlan égi jelenségnek, ami rakétakísérlettől származhatott. Gyatlovéknak az lehetett a vesztük, hogy egy rakéta éppen ott robbant fel, ahol a sátruk volt. 

Vagyis a fiatalok egy sikertelen rakétakísérlet következtében haltak meg. Az esetet azonnal jelentették Hruscsovnak. De a hír kijutott Nyugatra is, a BBC beszámolt róla. 1958-ban az USA és a Szovjetunió megállapodást kötöttek, hogy nem hajtanak végre nukleáris kísérleteket. A megállapodás 1961-ig volt érvényben. Ezért Moszkvában arra utasították Ivanov nyomozót, gyorsan zárja le az ügyet, és a csapat tagjainak felkészületlenségére kenje az esetet.

Ivanov nyomozó azonban becsületes ember volt, és jelentésében úgy fogalmazott, homályosan, hogy egy „hirtelen fellépő, kivédhetetlen erő” okozta a csapat tagjainak halálát.

Szogrin szerint semmi meglepő nincs abban, hogy a csapat tagjainak bőrszíne elváltozott, sötétebbé vált, ez a Nap és a fagy hatása. Ám lehet, hogy a felrobbanó rakéta is hatással volt rájuk, légúti nehézségeik, égési sérüléseik lehettek. Teljes képtelenség, hogy a manysik, vagy valami más csoport ütött volna rajtuk, és a lavinaverzió sem támogatható.

 

Cimkék: UPI, 1959, Gyatlovék, február, Szogrin, rakétakísérlet, Ivanov, Moszkva, manysik,
Országok: Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat