OROSZVALOSAG.HU


Belarusz etnikai képének változása

  |  2010-07-08 13:38:08  |  
Gyóni Gábor

Belarusz etnikai képének változása

Változatlan belorusz többség, változó kisebbségek

Belarusz etnikai képének változása

A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot az 1919-ben szervezték meg először Szmolenszk, majd Minszk központtal. Területe ekkor még – hasonlóan Ukrajnához – lényegesen kisebb volt, mint manapság. Breszt és Grodno ekkor Lengyelországhoz tartozott, s a lengyel-szovjet határ nem messze Minszktől nyugatra húzódott.   

Ezen kis területű Belarusz népessége 1926-ban, az első szovjet népszámlálás idején még az ötmillió főt sem érte el (4, 982 millió lakos). A lakosság több mint 80 %-a belarusz nemzetiségű, a köztársaság legnagyobb kisebbsége a 400 ezres zsidóság volt. Az oroszok ekkor valamivel kevesebben voltak, mint a zsidók. 1926-ban Belarusz lakóinak 2 %-a volt lengyel nemzetiségű.


Belorusz SZSZK, 1926

Etnikum száma

Aránya

orosz

383 806

7,7 %

belorusz

4 017 301

80,6 %

lengyel

97 498

2 %

zsidó

407 059

8,1 %

összesen

4 982 623

100 %

 

 

A fenti, etnikai képre vonatkozó adatok a Belorusz SZSZK lakóinak identitását tükrözik elsősorban, ha azonban az anyanyelvi adatokat vesszük figyelembe, ettől jelentősen eltérő képet kapunk. Az anyanyelvi adatok arra mutatnak rá, hogy a magukat lengyel nemzetiségűnek vallók jelentős része nem lengyel anyanyelvű volt, hanem belorusz. Következésképpen, a magukat lengyeleknek vallók jelentős része valójában katolikus belorusz volt, akik esetében a prenacionális vallási identitás dominált még a ’20-as években is, és nem a modern nemzettudat.

A nyelvi adatok másik fontos tanulsága, hogy a magukat belorusznak vallók jelentős része (mintegy 17 %-a) is orosz anyanyelvű volt. Ennek következtében a nyelvi adatokat figyelembe véve lényegesen nagyobb volt az oroszok aránya a köztársaságban, mint az az etnikai adatokból kitetszik.

A belorussziai zsidók többsége a ’20-as években még zsidó (jiddis) anyanyelvű volt.

 

Belorusz SZSZK, 1926

Anyanyelvűek száma

Aránya

belorusz

3 350 627

67,24 %

orosz

1 165 723

23,47 %

zsidó

369 252

7,41 %

egyéb

93 021

1,86 %

összesen

4 982 623

100 %

 

1939-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Belorusz SZSZK jelentős területeket szerzett Lengyelországtól: Grodnót, Bresztet, amelyek ma is Belarusz részei; továbbá Byalistokot, amelyet 1945-ben visszakerült Lengyelországhoz. Így alakult ki Belarusz ma is ismert területe.

1959-ben a megnövekedett területű köztársaság népessége már több mint 8 millió fő. A két legfontosabb változás az ország etnikai szerkezetében, egyrészt, hogy a zsidók száma a náci népirtás következményeként kevesebb mint felére csökkent; másrészt, hogy a keleti területekkel sok lengyel került Belaruszhoz, így a belorussziai lengyelek száma több mint ötszörösére nőtt, félmillió fölé. 1959-ben már az oroszok alkották a legnagyobb létszámú kisebbséget Belaruszban, és nem a zsidók (és nem is a lengyelek). A több mint 80 %-os belorusz többség azonban így is megmaradt.


Belorusz SZSZK, 1959

Etnikum száma

Aránya

belorusz

6 532 035

81 %

orosz

659 053

8,1 %

lengyel

538 881

6,7 %

zsidó

150 084

1,8 %

ukrán

133 061

1,65 %

összesen

8 054 648

100 %

   

A háború után is megmaradt az a kettősség, ami a Belorusz SZSZK etnikai és nyelvi képének különbözőségét jellemezte. Egyrészt, maguk a beloruszok egy része (igaz, már csak 7 %-a, szemben a háború előtti 17 %-al) orosz anyanyelvű volt; másrészt a belorussziai „lengyeleknek” csak mintegy a fele volt lengyel anyanyelvű (261 ezer fő), másik fele viszont belorusz ajkú volt (azaz itt megintcsak katolikus beloruszokról van szó, akik „lengyelnek” vallották magukat); harmadszor, a holokausztot túlélő belorussziai zsidók asszimilációja az ’50-es évek végére nagyjából befejeződött (ekkor már csak 33 ezren beszéltek jiddisül, de a túlnyomó többség orosz anyanyelvű volt, s mindössze 2815-en voltak közülük belorusz nyelvűek).

Ezen adatokat figyelembe véve tehát az etnikai adatokhoz képest a Belorusz SZSZK nyelvi képe annyiban módosul, hogy jelentősen megnő benne az oroszajkúak száma.

 

Belorusz SZSZK, 1959

Anyanyelvűek száma

Aránya

belorusz

6 362 026

79 %

orosz

1 309 644

16,25 %

lengyel

263 008

3,26 %

egyéb

119 970

1,48 %

összesen

8 054 648

100 %

 

A szovjet időkben jelentősen gyarapodott a Belorusz SZSZK népessége, 1989-re meghaladva a 10 millió lakost. A gyarapodás főként az oroszok beáramlásának köszönhető: az oroszok létszáma több mint a duplájára nőtt 1959 óta, s arányuk is 10 % fölé emelkedett a köztársaság népességén belül. Az ukránok száma is érezhetően nőtt, s bár a beloruszok száma is emelkedett, arányuk mégis 78 %-ra csökkent. A lengyelek és zsidók létszáma viszont ténylegesen is csökkent ezekben az évtizedekben.


Belorusz SZSZK, 1989

Etnikum száma

Aránya

belorusz

7 904 623

77,86 %

orosz

1 342 099

13,22 %

lengyel

417 220

4,1 %

ukrán

291 008

2,86 %

zsidó

111 883

1,1 %

összesen

10 151 806

100 %

 

 

Az etnikai adatok mögé tekintve a nyelvi hovatartozásra vonatkozó eredmények jobb betekintést adnak a mélyben zajló folyamatokra. Ezekből például kiderül, hogy a szovjet korszak második felében ismét felgyorsult a beloruszok ruszifikációja. 1989-ben már a beloruszok 20 %-volt orosz anyanyelvű! 1989-ben több orosz anyanyelvű belorusz élt a Belorusz SZSZK-ban, mint orosz (1,55 millió szemben 1,34 millióval)! De orosz anyanyelvű volt a lengyelek ötöde (94 ezer fő), az ukránok fele, a zsidók 90 %-a. Ennek következtében az oroszajkúak aránya 1989-ben meghaladta a 30 %-ot, míg a belorusz nyelvűek aránya kétharmadra zsugorodott (a harminc évvel korábbi csaknem 80 %-ról). Az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a lengyelek túlnyomó többsége ekkorra asszimilálódott: 1989-ben mindössze 55 ezer lengyel anyanyelvű személy élt a Belorusz SZSZK-ban, túlnyomó többségük belorusz anyanyelvű volt.

 

Belorusz SZSZK, 1989

Anyanyelvűek száma

Aránya

belorusz

6 657 483

65,57 %

orosz

3 207 563

31,6 %

ukrán

132 110

1,3 %

egyéb

156 644

1,52 %

összesen

6 657 489

100 %

 

Az 1999-ben tartott népszámlálás adatai szerint a függetlenné vált Belarusz népessége 100 ezerrel csökkent 1989-hez képest. A csökkenés mindenekelőtt az oroszokat érintette: az országban 200 ezerrel kevesebb oroszt vettek számba 1999-ben, mint tíz évvel korábban, ugyanakkor a beloruszok száma még emelkedett is, 8 millió fölé. Valószínűnek tűnik, hogy a korábban magukat orosznak valló orosz anyanyelvűek egy része 1999-ben inkább jobbnak látta belorusznak vallani magát. Ezzel együtt is, jelentős változás nem következett be a köztársaság etnikai szerkezetében. Az oroszok aránya továbbra is 10 % fölött maradt, a beloruszoké 81 %. A lengyelek száma is csökkent, de nem jelentősen. A ’90-es évek hozadéka, hogy a zsidók úgyszólván teljesen eltűntek Belaruszból, számuk 27 ezer főre apadt, s ezzel statisztikailag lényegében észrevehetetlenné vált Kelet-Európa valaha egyik legnépesebb zsidó közössége.


Belarusz, 1999

Etnikum száma

Aránya

belorusz

8 158 800

81,22 %

orosz

1 141 700

11,37 %

lengyel

395 700

3,94 %

ukrán

237 000

2,36 %

egyéb

111 800

1,11 %

összesen

10 045 000

100 %

 

 

 

 

 

 

Cimkék: Belarusz etnikai képe
Országok: Belarusz
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat