OROSZVALOSAG.HU


Egy magyar katonai hírszerző beszámolója

  |  2023-05-01 08:35:22  |  
Hammerstein Judit

Egy magyar katonai hírszerző beszámolója

Taróczy Nándor a bolsevikok földjén 

Egy magyar katonai hírszerző beszámolója

A két világháború között a Szovjetunióba látogató magyarok között sajátos helyet foglal el Taróczy Nándor (1874–1973) altábornagy[2], akinek 1925-ös moszkvai utazása elsődlegesen a magyar katonai hírszerzés, a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok története szempontjából érdemel komoly figyelmet. A látogatásról szóló beszámoló ugyanakkor a korabeli útirajzok sorába is beilleszthető.

Taróczy Jungerth-Arnóthy Mihály[3] mellett nem egyszerűen csak a korszak legjobb Oroszország-szakértőjének számított, felkészültsége, tájékozottsága és képességei révén messze kiemelkedett a korabeli diplomata közegből. Hat idegennyelven - németül, franciául, oroszul, és olaszul tökéletesen, míg angolul és észtül jól - beszélt, széles műveltséggel és nem utolsó sorban kiváló megfigyelőkészséggel rendelkezett. Nyelvtudásának és szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetően információit széles körből merítette: a saját megfigyelések mellett a kiterjedt diplomáciai kapcsolatain keresztül szerzett értesülésekre, a szovjet sajtó híradásaira és az idegen nyelvű szakirodalomra egyaránt támaszkodhatott. Ugyanakkor más szempontból sem volt szokványos diplomata. A minisztériumi, külképviseleti hierarchikus viszonyok megkívánta közlekedési szabályokat nem minden esetben tartotta be, megfigyeléseit, véleményét markánsan, kertelés nélkül fogalmazta meg, feletteseit kéretlenül is javaslatokkal látta el, ami elöljárói nemtetszését, ellenszenvét, vélhetően irigységét is kiváltotta. Az avatott Oroszország-szakértő kiutazásakor (katonai rangja szerint akkor még ezredes, hazatértekor már tábornok) a tallinni (revali) magyar követség diplomatafedésben dolgozó katonai szakelőadója volt.

Taróczy 1925-ös útibeszámolóján[4] kívül 1925 és 1928 között további öt nagyobb lélegzetvételű „összefoglaló helyzetképet” készített Oroszországról, valamint A Kelet emancipációja Európa gyámsága alól. Különös tekintettel Moszkva szerepére címmel további két elemzést írt a gyarmati országok felszabadítási törekvései és a szovjet külpolitika összefüggéseiről.[5] Ezek az írások voltaképpen nem is jelentések, sokkal inkább nagyobb lélegzetvételű, igényes tanulmányoknak tekinthetők, amelyek Taróczy rendkívüli felkészültségéről, éleslátásról és műveltségéről egyaránt árulkodnak. Érdekes megfigyeléseket tett a szerző többek között az új gazdaságpolitikáról, a NEP-ről, a Vörös Hadseregben végbemenő nemzeti fordulatról, az orosz despotizmusról és karakterről, vagy Leninről, a polgárháború kommunista vezetőiről, a „géplelkű”, „drótidegű”, „vasbaöntött szörnyetegekről”,[6] a belső pártviszályról, vagy a Szovjetunió keleti politikájának jellegzetességeiről. Szellemesen fogalmaz, megállapításai merészek és lényeglátóak, még akkor is, ha némelyik jóslatát, prognózisát – például arról, hogy a Szovjetunió kapitalista állam lesz – később a valóság nem, vagy nem úgy igazolta, ahogy megfogalmazta. Merre tart a Szovjetunió? Milyen irányban fejlődik társadalmi, gazdasági, politikai és nem utolsó sorban katonai szempontból? Hogyan, milyen érdekek, megfontolások mentén alakulnak külkapcsolatai? Mindebből pedig milyen következtetések, gyakorlati teendők vonhatók le Magyarország számára? Ezek azok a kérdések, amelyek Taróczyt szenvedélyesen foglalkoztatták.

Kéziratban fennmaradt, Szovjetuniói utazásom. 1925 április–május című útijelentése[7] műfaji szempontból nehezen definiálható. Olyan beszámolóról van szó ugyanis, amely a hivatalos találkozók ismertetése mellett valóságos útirajzi elemeket is tartalmaz. Az ezredes látogatása a magán- és a „hivatalos” utazás sajátos egyvelegének tekinthető: miközben magasrangú szovjet hivatalnokokkal folytatott informális megbeszéléseket, szovjet kíséret nélkül arisztokrata származású orosz felesége társaságában vidékre is ellátogathatott, bepillantást nyerve a szovjet falu, kisváros életébe is. Kiváló orosz nyelvtudásának köszönhetően könnyedén szóba tudott elegyedni a szovjet társadalom legkülönbözőbb reprezentánsaival. A két vidéki út, valamint a moszkvai élmények taglalása adja a beszámoló útirajz-karakterét, ráadásul ez teszi ki a szöveg nagyobbik részét. Mivel azonban ezek rögzítésére mégiscsak egy nem publikus, külügyi jelentés részeként kerül sor, az (a különösen irodalmi) útirajzokra jellemző kellékek, úgymint az irodalmi élményekre történő utalások, tájleírások, néprajzi megfigyelések stb. láthatólag hiányoznak a beszámolóból. Taróczy tájékozottsága vitán felül áll, ugyanakkor nem tűnik humán értelmiséginek. Katonaemberként diplomáciai és hírszerzési feladatokat látott el, így érdeklődése homlokterében a belső politikai erőviszonyok, a külpolitikai, háborús szándékok, a gazdasági tendenciák stb. álltak. Figyelme nem terjedt ki a tájra, a művészetekre vagy a szovjet humán értelmiség helyzetére, nem volt feltétlenül kíváncsi olyan dolgokra, amelyek például majd Illyés Gyulát és más kiutazó intellektuelleket, leginkább az írókat különösen foglalkoztatták.

Az útijelentés egyik nagy erénye a szovjetekkel folytatott tárgyalások részletes, helyenként szó szerinti ismertetése, amely nemcsak a magyar és a szovjet fél diplomáciai szándékaiba nyújt betekintést, de ízelítőt ad a korabeli szovjet tárgyalási attitűdről, mentalitásról is. Taróczy több figyelemreméltó, a kétoldalú kapcsolatokat érintő informális találkozónak lehetett részese – meglehetősen magas rangú, fontos beosztásban lévő személyek  - Borisz Kantorovics, a Külügyi Népbiztosság főtitkára; Szemjon Aralov, a Külügyi Népbiztosság kollégiumának egyik tagja, a szovjet katonai hírszerzés létrehozója és egykori vezetője; Fjodor Aronovics Rottstein, a Külügyi Népbiztosság osztályfőnöke, a kollektív külügyi vezetés sajtóért és külügyi információért felelős tagja; Mojszej Triliszer, a GPU külföldi osztályának igazgatója - is fogadta. Másfelől azok az élmények is figyelemre méltóak, amelyekre Taróczy a vidéki (és moszkvai tartózkodása alatt „civilként” tehetett szert. A tárgyalásokat követően engedélyt kapott arra, hogy vidékre utazzon, így a Moszkvától mintegy 100 km távolságra található Szerpuhovban felkereshette felesége rokonait. A házaspár külön engedéllyel a Tulától délre található Szergievszkoje Szeloba, a feleség szülőfalujába is ellátogathatott.

Taróczy mind útibeszámolójában, mind a friss útitapasztalatokra is támaszkodó 1925-ös helyzetjelentésében[8] összességében derűlátó képet festett a Szovjetunióról az 1924-ben útra kelő Popper József[9] tapasztalataival, de későbbi jelentéseinek bizonyos megállapításaival való összevetésben is. Feltűnően tartózkodott az egyértelműen negatív megjegyzésektől, éles megfogalmazásoktól - kritikai észrevételeket csak elvétve olvashatunk - sőt helyenként szinte idilli állapotokat rögzített. Csak egy sokat eláruló példa: míg Poppert (amivel egyébiránt egyáltalán nem volt egyedül az országba látogatók között) Moszkva utcáit járva lépten-nyomon prostituáltak szólítják le (nem is beszélve a mérnök által meglátogatott bordélyokról), Taróczy útibeszámolójában arra a megállapításra jut, hogy a Szovjetunióban megszűnt a prostitúció. Azok az utazók, akik a tárgyilagosságra nemcsak szavakban törekedtek, szinte kivétel nélkül panaszkodtak a rendetlenségre, a mérhetetlen piszokra, a káoszra, a késlekedő vonatokra, az emberek egymással szembeni kíméletlenségére. Taróczy két írásában ilyenről nem, sőt épp az ellenkezőjéről, rendezettségről és tisztaságról olvashatunk. Az új gazdaságpolitika (NEP) bevezetése kapcsán Taróczy azt a következtetést vonja le, hogy a szovjet állam egyre kevésbé tekinthető szocialista országnak. A „klasszikus” kommunizmus vereséget szenvedett, amihez már nem vezet visszaút, így a nemzeti, jobboldali fordulat megállíthatatlan. Az útibeszámolóban egy egyre gyarapodó, társadalmilag és gazdaságilag is konszolidált, kiszámítható ország képét rajzolta meg. Egy olyan államét, amelynek társadalmi támogatottsága erős, összeomlására számítani ezért a helyzet teljes félreértéséből, illetve nem ismeréséből fakad. A beszámoló alapján az országban mindenki bizakodik, beleértve a parasztokat is, a boltokban minden kapható, a cárizmus idején lezüllesztett természetes erkölcsök (család, gyermekek szeretete) pedig látnivalóan megerősödőben vannak. Taróczy úgy ítéli meg, hogy a bolsevikok egy sokkal élhetőbb, életképesebb és egészségesebb országot hoztak létre, mint az elzüllött cári rendszer, amelyet több helyütt is éles kritikával illet.  A GPU kegyetlenkedéseiről, a szabadsághiányról – jellemző módon – nem ejt szót. Ahogy az útibeszámolóban, az 1925-ös helyzetjelentésében is méltatja a családbarát politikát, a gyermekkultuszt, a kicsik iránt tanúsított szeretetet és gyengédséget, a prostitúció és a lelencházak felszámolását, a „tiszta népi erkölcsök” megerősítését. Az orosz emberekről is vonzó képet rajzol: nemcsak kedélyesnek, közvetlennek, de udvariasnak és előzékenynek találja őket. Azt tapasztalja, hogy a Budapesten megszokottaktól eltérően a villamosokon az emberek egyáltalán nem lökdösődnek, nem durváskodnak egymással. „Ez az udvariasság, mint valami bolseviki különlegesség mindenkinek második természetévé vált.”[10] Taróczy beszámolójában nyoma sincs annak a mindennapokban megnyilvánuló szovjet (orosz, illetve ázsiai) barbarizmusnak, az oroszok (szovjetek) egymással szemben tanúsított primitív és durva viselkedésének, amelyről egy másik utazó Popper József útirajzában visszatérő jelleggel olvashatunk. Ahogy arról a kíméletlenségről, kegyetlenségről sem, amiről kilenc évvel később Illyés Gyula nem kis megdöbbenéssel (igaz, tapasztalata szerint a villamoson szerinte is udvariasak egymáshoz a moszkvaiak), Nagy Lajos pedig keserű rezignáltsággal számol be.[11]

Taróczy helyenként már-már „társutas-ízű” beszámolóját olvasva, az a benyomásunk lehet, mintha egy színjátékot folytató hírszerzővel lenne dolgunk. Ez a nyilvánvaló részrehajlás, amelyet sem feleségének arisztokrata háttere, sem Taróczy felkészültsége, éleslátása nem indokol, magyarázatra szorul.

Az ok nyilvánvalóan abban keresendő, hogy a szerző feletteseit arról akarta meggyőzni, hogy Magyarország minél hamarabb vegye fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. Ennek szükségessége mellett szólt szerinte a józan ész, a magyar érdek: nemcsak a gazdasági, kereskedelmi előnyök, hanem az a döntő szempont is, hogy Magyarország revíziós törekvéseinek megvalósításához nem Nyugaton, hanem a Versailles-i békerendszer fenntartásában éppúgy ellenérdekelt szovjetekben találhat szövetségesre. Taróczy a Szovjetunióval szemben eleve gyanakvó magyar döntéshozók számára nem a már úgyis negatív Szovjetunió-képet akarta megerősíteni, ellenkezőleg, azt kívánta kidomborítani a szovjet valóság már-már propagandaízű tálalása útján, hogy a bolsevik államtól nem kell tartani, hiszen olyan kiszámítható és egyre erősebb birodalommá fejlődő országról van szó, amellyel lehet és érdemes is tárgyalni. Taróczy javaslatának végül nem lett foganatja. Miután a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló 1924-es titkos berlini egyezményt nem ratifikálta a magyar nemzetgyűlés, a kérdés évekre lekerült a napirendről.

 



[1] Jelen írás az Egy magyar katonai hírszerző a bolsevikok országában – Taróczy Nándor ezredes szokatlan látogatása a Szovjetunióban címmel közzétett cikk (VERITAS Évkönyv 2021., Budapest, Magyar Napló, 2022. 268-288.) rövidített változata.

[2] Taróczy 1874-ben született Debrecenben, Szmazsenka Ferdinánd Ernő néven. A császári és királyi hadapródiskola és a hadiiskola elvégzésével katonai pályára lépett. 1923 áprilisától katonai szakelőadói feladatkör ellátásával bízták meg az észtországi magyar királyi követségen. Feladata a szovjet gazdaság, valamint a szovjet–balti és a szovjet–német katonai, politikai kapcsolatok figyelemmel kísérése, illetve jelentések készítése mellett kiterjedt a sajtófigyelésre, a kulturális ügyekre is. (Magyarország csak 1934-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.) 1929. május 1-én nyugállományba helyezték. 1973-ban, 99 éves korában halt meg Budapesten. Taróczy Nándor életéről bővebben ld. Varga E. László: Őfelsége katonája, Kádár alattvalója. Taróczy Nándor magyar királyi altábornagy életútja. Aetas, 2011/4. 61–81. Ld. továbbá Taróczy Nándor – Varga E. László: Taróczy Nándor magyar királyi altábornagy visszaemlékezése. Aetas, 2012/3. 96–113. – Kun Miklós: Hogyan került egy magyar katonai hírszerző 1925-ben a Szovjetunióba? Polgári Szemle, 2014/3–6. sz. 291–301., https://polgariszemle.hu/images/content/pdf/psz_2014._3-6.szam_22.pdf (A továbbiakban: Kun, 2014.) – SZAKÁLY Sándor: A 2. vkf. osztály. Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás történetéből 1918-1945. Magyar Napló Kiadó Kft. – VERITAS Történetkutató Intézet, Budapest, 2015. 232–233.

[3] A diplomata Jungerth-Arnóthy Mihály az első világháborút követően meghatározó szerepet játszott az orosz fogságba esett magyar hadifoglyok hazahozatalában. 1924-ben ő állt annak a magyar küldöttségnek az élén, amely Berlinben tárgyalásokat folytatott a szovjet–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ankarai kiküldetése után 1935 és 1939 között Moszkvában, később pedig Szófiában magyar követként teljesített szolgálatot. 1944. április 6. és október 15. között a külügyminiszter állandó helyetteseként tevékenykedett.

[4] Taróczy Nándor, Szovjetuniói utazásom. 1925. április–május, Tallinni (Revali) Magyar Követség 135./98. k. sz., 1925, Kézirat. (Itt szeretnék hálás köszönetet mondani Kun Miklósnak, amiért magánarchívumából a még kiadatlan Taróczy-kéziratokat önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta.)

[5] Összefoglaló helyzetkép Szovjetoroszországról. M. K. Követség, Tallinn/Reval 137/100. k.sz. szám. 1925. szeptember. – Második összefoglaló helyzetkép Oroszországról. 1926. április. 9/9. k.sz. szám. – Harmadik összefoglaló helyzetkép Oroszországról. 1926. október. –– Negyedik összefoglaló helyzetkép Oroszországról. 1927. augusztus. – Ötödik összefoglaló helyzetkép Oroszországról. 1928. január. – A Kelet emancipációja Európa gyámsága alól, különös tekintettel Moszkva szerepére. I. rész: A kínai bonyodalmak a Csendes-óceán hegemóniájáért való harc. 1927. január, II. rész: A közép-ázsiai és a közel-keleti népek szabadságmozgalma. 1927. május.

[6] Második összefoglaló helyzetkép Szovjetoroszországról. 48.

[7] Taróczy Nándor, Szovjetuniói utazásom. 1925. április–május, Tallinni (Revali) Magyar Követség 135./98. k. sz., 1925, Kézirat.

[8] Taróczy Nándor, Összefoglaló helyzetkép Szovjetoroszországról 1925. év szeptember havában, kézirat. Ebben az esetben már egy klasszikus, számos további adatot felvonultató, akkurátus elemzésről van szó, amiből minden személyes mozzanat hiányzik.

[9] A mérnök Popper József 1924-ben járt a Szovjetunióban abból a célból, hogy tanulmányozza a helyi közlekedési viszonyokat. Ez alkalmat teremtett arra, hogy kisebb körutazást tegyen, így nemcsak Moszkvába és Leningrádba, nemcsak Nyizsnyij Novgorodba, Tulába látogatott el, hanem a Volga vidékét beutazva Kazanyon és Szimbirszken keresztül eljutott egészen Szamaráig, még baskír és kirgiz falvak életébe is bepillantást nyerve. Útiélményeiről beszámolót tett közzé. Ld. Popper József: A mai Szovjetoroszország. Egy tanulmányút élményei. Budapest, Világirodalom Kiadás, 1926.– Az útleírásról bővebben ld. Hammerstein Judit: Előre a múltba. Egy mérnök útibeszámolója a bolsevikok földjéről. Kommentár közéleti és kulturális folyóirat, 2021/2. 27–37.

 [10] Szovjetuniói utazásom. 32.

[11] Érdekes, hogy a szovjetek mindennapos, egymással szembeni kíméletlensége az 1920-ban a Szovjet-Oroszországba látogató, ideológiailag erősen elkötelezett magyar hátterű Arthur Holitscher számára is feltűnik, nem is beszélve a kommunista hívő Sinkó Ervinről, aki a nagy terror idején tartózkodott Moszkvában.

 

Cimkék: Taróczy Nándor, Jungerth-Arnóthy Mihály
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat