OROSZVALOSAG.HU


Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

  |  2022-07-11 08:42:44  |  
Szvák Gyula

Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

Az orosz történet periodizációi

 Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

Minden nagy összefoglaló országtörténet elengedhetetlen része a periodizáció. Az adja meg a sarokpontokat, amelyeken belül a história értelmeződik. Ezzel egyszersmind kijelöli az adott ország történetének kulcs- vagy fordulópontjait, mielőtt még a narratívára sor kerülne. Nyilvánvaló, hogy itt nem egyszerűen évszámokról, eseményekről van szó. A dátumok szerinti sorbarendezés az értelmezési kereteket is meghatározza. Ily módon a periodizáció már önmagában is leképezi egy-egy történetíró vagy történeti irányzat történelemfelfogását. Másrészt markánsan kijelöli egy-egy korszak, történés vagy akár személyiség helyét, jelentőségét, fontosságát a történelemben.

Az alábbiakban kiválasztottuk az orosz és a nemzetközi historiográfia 10 széles körben ismert szintézisét – természetesen, a teljesség igénye nélkül, ám a reprezentativitás szándékával -, hogy képet adhassunk a korszakolás lehetőségeiről, ellentmondásairól és determinációiról.

Elsőként minden idők talán legnagyobb orosz történészének, Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkijnek nemzedékek történetszemléletét befolyásoló „Előadásait” hozzuk például. Ennek egy késői kiadását idézzük[1], bár az „Előadások” már a 19. század közepén összeálltak. Kljucsevszkij szerint az orosz történelem a következő szakaszokból áll:

1. A „dnyeperi, városi-kereskedő Oroszország szakasza” a 8.-13. század között.

2. A 13. századtól a 15. század közepéig tart a „felső-volgai, részfejedelmi, szabad-földművelő” Oroszország, míg

3. a „nagy, moszkvai, cári-bojári, katonai-földesúri Oroszország” a 15. század felétől a 17. század második évtizedéig.

4. Az addigi utolsó, a negyedik szakasz az innentől kezdve a 19. század közepéig az „összoroszországi, császári-nemesi, a jobbágyi, földművelő és gyári-üzemi gazdaság” kora.

Kljucsevszkij szintézisét megelőzően az orosz történetírás két nagy összefoglaló műve számított a legtekintélyesebbnek, Nyikolaj Karamzin és Szergej Szolovjov Oroszország története.[2] S bár mindkettő saját korának csúcsteljesítménye volt, periodizációjuk meglehetősen egyszerű séma szerint történt. Előbbi a fejedelmek szerint korszakolt, utóbbi pedig szinte évkönyvszerűen. Ehhez képest Kljucsevszkij, híven társadalomtörténeti érdeklődéséhez, az orosz történelmet folyamatában, a maga folytonosságában igyekezett megragadni – már a periodizáció szintjén is. Ezért nem korszakhatár nála például az első Romanov trónralépte (1613), de még I. Péter uralkodása sem, amely pedig minden orosz történeti munkában vízválasztóként szerepel.

Érdekes megfigyelni, hogy ezzel szemben a kor reprezentatív enciklopédiája[3] gyakorlatilag századok szerint tagol, s a pétervári birodalom időszakát élesen elválasztja „Moszkóvia” történetétől:

1. A Dnyeper-melléki Oroszország. 9. – 12. szd.

2. Az Észak-Keleti Oroszország. 13. – 15. szd.

3. A Moszkvai Állam. 16. és 17. szd.

4. A Birodalom a 18. században

5. A Birodalom a 19. században

Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

A szovjet történetírás ennél jóval tagoltabb megközelítést javasolt az 19. század előtti orosz történelemnek szentelt kilenc kötetes szintézisében.[4]

1.      kötet: Ősközösségi társadalom és az ősi államok a Szovjetunió területén (1956)

2.      kötet: III.-IX. század. A rabszolgatartó rendszer válsága és a feudalizmus kialakulása a Szovjetunió területén (1958)

3.      kötet: A feudalizmus időszaka. IX-XV. század. Első rész. A régi Rusz. A feudális széttagoltság. (1953)

4.      kötet: A feudalizmus időszaka. XIV-XV. század. Második rész. Az orosz földek egyesítése Moszkva körül és az orosz központosított állam kialakulása. XIV-XV. század (1953)

5.      kötet: XV. század vége-XVII. század eleje. Az orosz központosított állam megerősödése (XV. század vége-XVI. század). A parasztháború és az orosz nép harca a külföldi intervenció ellen a XVII. század elején (1955)

6.      kötet: A feudalizmus időszaka. XVII. század (1955)

7.      kötet: Oroszország a XVIII. század első negyedében. I. Péter reformjai (1954)

8.      kötet: A feudalizmus időszaka. Oroszország a XVIII. század második negyedében. A Szovjetunió népei a XVIII. század első felében (1957)

9.      kötet: A feudalizmus időszaka. Oroszország a XVIII. század második felében (1956)

Az összefoglalás lényegében még a sztálini történelemfelfogást tükrözi, hiszen első kötete 1953-ban jelent meg, s a hosszú átfutási időnek köszönhetően a többi kötetre sem hathatott még az SzKP XX. kongresszusával kezdődő szellemi átrendeződés. Sok mindent elárul például a mű címe, „A Szovjetunió történetének alapvonásai”, miközben csak a 17. század végéig tárgyalja az orosz történetet. Ám, ha eltekintünk ettől a ma már abszurdnak tűnő szóhasználattól, akkor is marad számos kuriózumszerű meghatározás. Mereven ragaszkodva a marxi formációelmélethez, a történetbe beiktatja az ősközösségi és rabszolgatartó periódusokat, s a feudalizmus kialakulását a 9. század elé teszi, majd az egész korszakra érvényesnek tartja. Két-két kötetben tárgyalja a 9.-15. századi, illetve a 15. századtól a 17. század végéig tartó időszakot, a 18. századra viszont három kötetet is szán. A „nyugati” sémának, az egyetemestörténti törvényszerűségeknek való megfeleltetés igénye magyarázza, hogy a 14.-17. századra alkalmazza a „központosított állam” terminust, az organikus fejlődés elvének leegyszerűsítő felfogása pedig a tatár hódítás kimaradását a korszakolásból.

A sztálinizmus utáni korszak rövid, kétkötetes összefoglaló műve

[5] (amely magyarul is megjelent[6]) szintén a Szovjetunió történetét ígéri címében, s ez esetben a második kötet – körülbelül dupla terjedelemben – azt is tartalmazza. Az ősközösségi és rabszolgatartó periódus itt már kimarad, a „centralizáció”, majd „abszolutizmus” korszak meghatározó terminológiája viszont szintén a „nyugati” fejlődést idézi. Érdekes, hogy külön periódusként szerepel a 17. század, s a 18. század csupán két fejezetet kap. A kötetet az 1917-es februári forradalom zárja, a második kötetet pedig az októberi forradalom nyitja, s ily módon a periodizáció eszközével is hangsúlyozzák az 1917-es októberi forradalom jelentőségét az orosz történelemben. A szovjet történelemről szóló kötet jelentős részét a szocializmus építésének, majd felépítésének és a kommunizmusba való átmenete témájának szánták az összeállítói, amivel már saját korukban erősen diszkreditálták művüket, miközben az összefoglaló első kötete jórészt függetlenítette magát a sztálini történetszemlélet szélsőséges megnyilvánulásaitól.

I. kötet:

1. Az óorosz állam

2. A függetlenségért vívott harc, a feudális széttagolódás és az orosz földek összegyűjtése a 14.-15. században

3.Az orosz központosított állam fejlődése. Az orosz állam a 15. század második felében és a 16. században

4. A feudális Oroszország a 17. században

5. Az abszolút monarchia kialakulása Oroszországban a 18. század első felében

6. A jobbágytartó Oroszország a 18. század második felében

7. Oroszország a jobbágyrendszer felbomlásának időszakában. A 19. század első fele

8. Oroszország a reformot követően – a 19. század második fele

9. Oroszország az imperializmus korában

10. Oroszország az első világháborúban. A februári burzsoá-demokratikus forradalom

II. kötet:

1. NOSZF (1917-18)

2. Külső intervenció és belső ellenforradalom (1918-20)

3. A népgazdaság helyreállítása. A Szovjetunió létrejötte és fejlődése (1921-25)

4. A szocializmus építése és további erősödése, fejlődése (1926-41)

5. Nagy Honvédő Háború (1941-45)

6. A népgazdaság helyreállítása és fejlődése. A szocializmus felépítése (1946-58)

7. A szocializmus további megerősödése és a kommunizmusba való fokozatos átmenet (1959-1977)

A rendszerváltás után 1997-ben készült el egy ugyancsak „rövid történetnek” felfogható háromkötetes akadémiai mű[7], amely szakítani óhajtott a korábbi, marxistának mondott történelemszemlélettel. Az újraértékelés szándéka már a korszakolásban szembeötlő. Az addigi hagyományokkal ellentétben a 20. század ebben a szintézisben csak a terjedelem kb. egyharmadát kapja, és az adott kötet sem az októberi forradalommal kezdődik, amely így elveszti korszakhatár szerepét. Nem számít külön főkorszaknak a 17. század és a 19. század egésze alkot egy korszakolási egységet. A 20. század szintén igen tagolatlan maradt, még a honvédő háborúnak sem szenteltek külön fejezetetet, valamint az 1953-1991 közötti időszakot egy egységes korszaknak tételezi.

Első kötet: Az ősidőktől a 17. század végéig.

1. A régi Rusz (a tatár invázióig)

2. Észak-Kelet-Rusz  (a 15. század közepéig)

3. Az oroszországi központosított állam kialakulása

Második kötet: A 18. század elejétől a 19. század végéig

1. Oroszország I. Péter idején

2. Oroszország I. Péter utódai alatt és II. Katalin uralkodása

3. Oroszország a 19. században (kb. 1905-ig)

Harmadik kötet: A huszadik század

1. Oroszország válaszúton (1904-1917)

2. A kompromisszumtól az új megrohanásig

3. A háború és az azt követő megpróbáltatások (1941-1952)

4. A szovjet rendszer krízise és bukása (1953-1991)

2013-ban Putyin elnök utasítást adott egy új iskolai történelem tankönyvcsalád koncepciójának kidolgozására. Jelentős szakmai és társadalmi vita eredményeként az un. „Standard” el is készült[8], az anyagot a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozata kétszer is megtárgyalta, s összességében az ún. „nyugatos” történelemfelfogás jegyében írott, bár erősen birodalom-centrikus, hazafias jellegű koncepciónak minősítette.[9] A periodizáció ez esetben is kevéssé tagolt: nem tárgyalják külön korszakként a tatár hódítás korát, itt is egy egységet jelent a „hosszú” 19. század és az 1945-1991 közötti időszak. 1917-et szintén nem tartják korszakhatárnak, még a forradalom szót sem használja a periodizáció, helyette a „nagy megrázkódtatások” éveinek mondja az 1914-1921 közötti időszakot.

1. A régi Rusztól az orosz államig

2. Oroszország a XVI. – XVII. században: a nagyfejedelemségtől a cárságig

3. Oroszország a XVII. végén és a XVIII. században. A cárságtól a birodalomig

4. Az orosz birodalom a XIX. században és a XX. század elején

5. Oroszország a „nagy megrázkódtatások” éveiben. 1914–1921

6. A Szovjetunió az 1920–1930-as években

7. A nagy honvédő háború. 1941–1945.

8. A szovjet rendszer csúcspontja és válsága. 1945–1991

9. Az Oroszországi föderáció 1991–2012 között

A „mainstream” orosz történetírás mai állapotát a legjobban a régóta tervezett[10] új, húszkötetes Oroszoroszág történet tükrözi majd. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor még egyetlen kötete sem jelent meg, az első, I. Péter korával foglalkozó, kötet jövőre lát napvilágot, nem függetlenül a cár születésének 350. évfordulójától.  V. N. Zaharovnak, a sorozat szerkesztőbizottsági tagjának jóvoltából[11], azonban bepillantást nyerhetünk a nagy szintézis szerkezetébe.

Az új, 20 kötetes akadémiai Oroszország történet tervezett periodizációja:

1.      kötet: Legrégebbi történet. Ősközösségi kor. Az első ember megjelenésétől Oroszország területén – VI. század.

2.      kötet: Államok és népek Oroszország területén a VI. századtól a XIII. század közepéig. Rusz létrejötte és fejlődése a VI. századtól Batu hadjáratáig (1237)

3.      kötet: Orosz földek a XIII. század közepétől a XV. század végéig. Batu hadjáratától az Oroszországi (Moszkvai) állam megalakulásáig a XV. század végén (1505-ig)

4.      kötet: Oroszország a XVI. században (1505-1598)

5.      kötet: Oroszország a XVII. században két könyvben:

1.      A zavaros időszak és Mihail Fjodorovics uralkodása (1598-1645)

2.      A XVII. század közepe és második fele (1645-1689)

6.      kötet: Oroszország I. Péter reformjainak korában (1689-1725)

7.      kötet: Oroszország a XVIII. században I. Péter reformjai után (1725-1801) (két könyvben)

8.      kötet: Oroszország a XIX. század első felében (1801-1855/1861)

9.      kötet: Oroszország a XIX. század második felében (1855/1861-1894)

10.  kötet: Oroszország a XIX-XX. század fordulóján (1894-1914)

11.  kötet: Oroszország a nagy megrázkódtatások idején (1914-1918 eleje)

1.      könyv: Oroszország az I. világháború éveiben (1914-1917 február)

2.      könyv: A birodalom összeomlásától a polgárháborúig

12.  kötet: Polgárháború Oroszországban (1917 vége – 1922) (Két tematikus könyvből áll)

13.  kötet: A Szovjetunió az 1920-as-1930-as években

1.      könyv: A Szovjetunió az 1920-as években (1921-1929)

2.      könyv: A Szovjetunió az 1930-as években (1929/1930 - 1941. június 22.)

14.  A Szovjetunió a II. világháborúban és a Nagy Honvédő Háborúban (1941. június 22. – 1945. szeptember 2.)

15.  kötet: A Szovjetunió a háború utáni években (1945-1953)

16.  A Szovjetunió az 1950-es évek közepétől az 1960-as évek közepéig

17.  A Szovjetunió az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek elejéig (közepéig)

18.  A Szovjetunió az 1980-as évek közepétől 1991. decemberig

19.  Oroszország az 1990-es években (1991-2000)

20.  A mai Oroszország 2000-től

Látható tehát, hogy a 20 kötetes mű valójában 25 könyvből áll majd: dupla kötet foglalkozik a 17. századdal, az 1725-1801 közötti időszakkal, míg az 1914-1922 közöttivel valójában négy kötet, s az 1920-1930-as kötet is két könyvre lesz osztva. Ezzel megint jelentősen eltolódik a 20. századi orosz történelem javára az összefoglaló. Az eddigi gyakorlat ellenére azonban ismét kiemelten foglalkozik a 17. századdal és külön korszakként a 16. századdal, bár az ebben a korszakolásban megszűnt „hosszú” lenni, sőt, inkább a „rövid” jelzőt érdemelné ki, hiszen csak az 1505-1598-as időszakot tartalmazza. Ebben az interpretációban az az érdekes, hogy III. Iván uralkodása nem annyira megkezd, mint inkább lezár egy korszakot. A meglepően nagy terjedelem ellenére, többszörös átfedés tapasztalható és némi tisztázatlanság a 11.-12. kötet négy könyvének periodizációjában: 1917 októbere ugyanakkor egyik könyvben sem korszakhatár, szemben például a februári forradalommal. A 11. kötet elkölcsönözve a „Standard” névhasználatát, sikeresen kerüli ki a „forradalom” szó használatát, helyette lép be a „nagy megrázkódtatások” megfogalmazás. A szintézis a II. világháború utáni történetet gyakorlatilag az ország élén álló vezetők szerint korszakolja és ismét kiemelt helyet kap a periodizációban Sztálin halála. A mai Oroszországnak szentelt kötet 2000-től veszi kezdetét, ám még nem határozták meg végpontját.

Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

Az angolszász történetírás egyik legmeghatározóbb Oroszország története Nicholas V. Riasanovsky nevéhez fűződik, akinek egykötetes tankönyvét

[12] egyetemisták generációi forgatták/forgatják. A Berkeley Egyetem professzora természetesen nem tudta (de nem is kívánta) figyelmen kívül hagyni az orosz történetírói tradíciókat, inkább ötvözni próbálta az orosz és szovjet hagyományt a nyugati történetírás szempontjaival. Nála az orosz történet öt, egymástól valóban jól elkülöníthető nagy korszakból áll. Érdekes azonban, hogy a „Moszkvai Oroszország” kezdetét nem III. Iván uralkodására (vagy akár annak végére) teszi, hanem IV. Iván uralkodásának kezdetére. A „hosszú” 19. századot gyakorlatilag uralkodók szerint periodizálja, kivéve az 1881 utána időszakot, és korszakhatárként tárgyalja az 1917-es forradalmakat. Érdekes továbbá, hogy a szovjet korszakban nem külön fejezetben ír a Hruscsov-időszakról.

I. Kievan Russia  (till the Tartars)                       

II. Appanage Russia  (till 1533)                         

III. Muscovite Russia                                          

  1. 1533-1598

  2. 1598-1613

  3. 1613-1682

IV. Imperial Russia                                              

  1. 1682-1725

  2. 1725-1762

  3. 1762-1801

  4. 1801-1825

  5. 1825-1855

  6. 1855-1881

  7. 1881-1905

  8. 1905-1917

  9. Revolutions of 1917

V. Soviet Russia                                                 

      1.  1917-1928

      2.  1928-1941

      3.  1941-1945

      4.  1945-1953

      5.  1953-1985

      6.  1985-1992

A 2000-es évek meghatározó szintézise a háromkötetes „The Cambridge History of Russia” lett.[13] Az első kötet fő korszakai nagyjából a korábbi historiográfiai konszenzuson nyugszanak, bár a tatár hódítás itt nem korszakhatár és például a „zavaros időszak” kezdete sem szokványos, bár indokolható. A második kötet azonban teljesen nélkülözi a periodizációt, olyannyira, hogy még az sem teljesen világos, hogy hol a 19., illetve 20. századi kötet közötti korszakhatár. Nagyok tehát a kronológiai átfedések, ami jól látszik az 1914-1922 közötti időszakot tárgyaló fejezetek esetében. Periodizáció és kronológia szempontjából a „korszerű” Cambridge Oroszország történet meglehetősen vegyes képet mutat, még a szerkesztési alapelvek sem tisztázottak, esetében nem lehet egységes összefoglalóról beszélni, talán nem is volt ilyen törekvés a 2000-es évek elejének posztmodern érintette angolszász historiográfiájában, ez azonban nem vált előnyére a szintézisnek.

Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

Vol I. From Early Rus’ to 1689 (ed. M. Perrie), 2006          

I.                    c. 900-1462. Early Rus’ and the Rise of Muscovy

  1. c. 900-1015 (The Origins of Rus’)

  2. 1015-1125 (Kievan Rus’)

  3. 1125-1246 (The Rus’ Principalities)

  4. 1246-1359 (North-eastern Russia and the Golden Horde)

II.                 1462-1613 ( The Expansion, Consolidation and Crisis of Muscovy)

  1. 1462-1533 (The Growth of Muscovy)

  2. 1533-1584 (Ivan IV)

  3. 1584-1605 (Fedor Ivanovich and Boris Godunov)

  4. 1603-1613 (The Time of Troubles)

III.              1613-1689 (Russia under the First Romanovs)

Vol II. Imperial Russia. 1689-1917 (ed. D. Lieven)                   

Vol III. The Twentieth Century (ed. R. Suny)                            

  1. 1900-1914 (Russia’s fin de siécle)

  2. 1914-1918 (The First World War)

  3. 1917-1918 (The Revolutions)

  4. 1917-1922 (The Russian Civil War)

  5. 1921-1928 (Building a new state and society: NEP)

  6. 1928-1940 (Stalinism)

  7. 1941-1945 (Patriotic War)

  8. 1945-1953 (Stalin and his Circle)

  9. 1953-1964 (The Khrushchev period)

  10. The Brezhnev era

  11. The Gorbachev era

  12. The Russian Federation

1997-ben mi is létrehoztuk a magyar történészek összefoglaló orosz történetét.[14] Természetesen nagy mértékben támaszkodtunk a historiográfiai tradíciókra, a periodizáció esetében külön tanulmányoztuk a korábbi korszakolásokat. Az alábbiakban jól látszik, hogy öt nagy korszakban tárgyaltuk az orosz történelmet, e tekintetben leginkább a szintén egykötetes, Nicholas Riasanovsky által írt szintézisre hasonlít a mű. Nem eseménytörténeti, hanem komplex szemléletű összefoglalásról lévén szó, a kifejtés nem kronológiai rendben halad, bár az egyes nagy korszakok itt is alkorszakokra bomlanak. A „másodlagos” periodizáció századok szerinti, amit a kötet szerkesztője később a Magyar Századok című 14 kötetes szintézisben[15] – immár meghatározó periodizációs alapelvként - is érvényre juttatott. Több más összefoglaló Oroszország történettől eltérően nem éles korszakhatár a tatár hódítás, hiszen nem a későbbi orosz birodalom perspektívájából íródott a könyv. 1917 ugyancsak nem vízválasztó, mert a kötet koncepciójának, történelemfelfogásának megfelelően a történelmi események folyamatokban történő ábrázolását tekintette fő céljának.

1.      A Kijevi Rusz. A „hőskorszak” századai

2.      A Rusz régiói. A széttagoltság századai

3.      A Moszkvai Oroszország

A „hosszú” 16. század

A „lázongó” 17. század

4.      A Pétervári Oroszország

A felvilágosítás százada

I.                    Péter: a radikális konzervátor

I.                    Péter öröksége

            Az orosz felvilágosult abszolutizmus

A kapitalizálódás százada

            Az európai nagyhatalom

            A polgári átalakulás

5.      A Szovjet Oroszország. A szuperhatalom százada

A forradalmak kora

A sztálini korszak

Utolérés és reform

Ami a Festschriftből kimaradt...II. 

Tíz jelentős Oroszország történet periodizációjának vizsgálata után is világos, hogy nincs két egyforma korszakolás, hiszen azt alapvetően meghatározza a történész (és kora történetírásának) metodológiai meghatározottsága, szakmai-módszertani irányultsága, esetenként a metodológiai és módszertani bizonytalanság és zűrzavar. Mindegyik összefoglalásra rányomja bélyegét a história fragmentálódása – minél közelebb kerülünk a jelenhez, annál erősebben. Végső soron tehát az a tény, hogy a történelem és annak leírása állandó, kölcsönös mozgásban van.

III. Iván uralkodásának kora, I. Péter uralkodása, a nagy honvédő háború, 1917, a tatár invázió, Sztálin halála, a Szovjetunió felbomlása egyaránt korszakformáló esemény, így szinte konszenzuálisan szerepelnek majd’ minden szakaszolásban. Ugyanakkor gyakran korszakhatár 1928/29, mint a sztálini fordulat éve(i), 1985, a peresztrojka kezdete, vagy 1964, a Hruscsov-korszak vége is.  Az előbb említett jelentős évszámok nem egyenlő súllyal szerepelnek a különféle szintézisekben: egyes művekben főkorszakokat jelezve, máskor alkorszakokként. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a korszakoknak van egy bizonyos hierarchiája, amely ismét csak a történelemfelfogás eltéréseire vezethető vissza.

A nagy összefoglalások szerkezete, felépítése, szakaszolása és ez utóbbi terminológiai készlete alapján tehát képet alkothatunk egy-egy történetírás különböző stációiról, változásairól, fejlődéséről, de természetesen teljes képet csak akkor nyerhetünk, ha magukat a szintéziseket is historiográfiai elemzésnek vetjük alá. Ennek egy kis – ám annál karakterisztikusabb – része a periodizáció. Egy biztos: a dátumokat nincs okunk misztifikálni, de mintegy jelzőpóznákként nagy hasznunkra lehetnek, hogy tájékozódási pontokra leljünk az események rengetegében.

 

Bibliográfia                                     

BROKGAUZ – JEFRON 1898 = Enciklopegyicseszkij szlovar. Rosszija (szerk. F. BROKGAUZ – I. JEFRON). Isztorija Rosszii (А. Kizevetter), Szentpétervár, 1898. 446 – 489.

FONT, NIEDERHAUSER, SZVÁK, KRAUSZ 1997, 2001 = Font M.-Niederhauser E.-Szvák Gy.-Krausz T.: Oroszország története, Budapest, 1997., 2. kiadás: Budapest, 2001.

GREKOV 1953-1958 = Ocserki isztorii SZSZSZR. V 9 tomah. (Főszerkesztők: B. D. Grekov, A. L. Szidorov, N. M. Druzsinyin, A. M. Pankratova, Sz. D. Szkazkin, M. P. Kim, M. V. Nyecskina, A. A. Novoszelszkij, B. A. Ribakov, P. N. Tretyakov, L. V. Cserepnyin, L. M. Ivanov, Moszkva, 1953-1958.

KLJUCSEVSZKIJ 1957 = KLJUCSEVSZKIJ, V. O.: Szocsinyenyija, t.  I. Kursz russzkoj isztorii 1., Мoszkva, 1957.

NOSZOV 1976 = Kratkaja isztorija SZSZSZR  I. (fel. szerk.. N. Noszov). Мoszkva, 1976.

NOSZOV 1980 = A Szovjetunió története I., (fel. szerk. N. NOSZOV). Budapest, 1980.,

PERRIE, LIEVEN, SUNY 2006 = The Cambridge History of Russia. Vol I. From Early Rus’ to 1689 (ed. M. Perrie), 2006.; Vol II. Imperial Russia. 1689-1917 (ed. D. Lieven), 2006; Vol III. The Twentieth Century (ed. R. Suny), 2006.

PETROV 2012 = PETROV JU. A. nyilatkozata In: https://istoriograph.livejournal.com/1308.html (Letöltés: 2021. október 23.)

RIASANOVSKY 1993 = N. RIASANOVSKY: A History of Russia. Fifth Edition. New Y. – Oxford. 1993

SZAHAROV 1997 = Isztorija Rosszii sz drevnyejsih vremjon do konca 20 veka. I-III. (fel. szerk. А. SZAHAROV). Мoszkva, 1997

SZAMSZONOV 1977 = Kratkaja isztorija SZSZSZR  II. (fel. szerk. V. Szamszonov). Мoszkva, 1977

SZAMSZONOV 1980 = A Szovjetunió története II., (fel. szerk. V. SZAMSZONOV). Budapest, 1980.

SZVÁK 1999-2003: SZVÁK Gy. szerk.: Magyar Századok, I-XIV. Budapest: Pannonica, 1999-2003.

SZVÁK 2013 = SZVÁK GY.: Klió, a csalfa széptevő, Budapest: Russica Pannonicana, 2013. 17, 27-29.

SZVÁK 2014 = SZVÁK, Gy. “Vita a történelemről (Oroszországban).” In Vita az új orosz történeti koncepcióról: a 2013. aug. 29–én és 2014 ápr. 24–én Budapesten tartott vitaülések szerkesztett anyaga, Poszt-Szovjet Füzetek XXI., szerk. Szvák Gyula, Budapest: Russica Pannonicana, 2014. 7-14.                           

ZAHAROV 2021= ZAHAROV, V. N. Levél Szvák Gyulának, 2021. október 13.

Jegyzetek

[1] KLJUCSEVSZKIJ 1957.

[2] SZVÁK 2013. 17, 27-29.

[3] BROKGAUZ – JEFRON 1898. 446-489.

[4] GREKOV et al. 1953-1958.

[5] NOSZOV 1976.; SZAMSZONOV 1977.

[6] NOSZOV 1980.; SZAMSZONOV 1980.

[7] SZAHAROV 1997.

[8] CSUBARJAN et al. 2013.

[9] SZVÁK 2014. 7-14.

[10] PETROV 2012. https://istoriograph.livejournal.com/1308.html (Letöltés: 2021. október 23.)

[11] ZAHAROV 2021.

[12]  RIASANOVSKY 1993.

[13] PERRIE, LIEVEN, SUNY 2006.

[14] FONT, NIEDERHAUSER, SZVÁK, KRAUSZ 1997, 2001.

[15] SZVÁK 1999-2003.

(Csakúgy, mint Krausz Tamás korábban közölt cikke, ez a tanulmány is kimaradt a Peter Pastor 80. születésnapjára összeállított kötetből.)

Cimkék: Vaszilij Kljucsevszkij, Nyikolaj Karamzin, Szergej Szolovjov, Nicholas V. Riasanovsky, Szvák Gyula
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat