OROSZVALOSAG.HU


A magyar ruszofóbia "nagy pillanatai" II.

  |  2022-02-11 20:17:01  |  
Szvák Gyula

A magyar ruszofóbia "nagy pillanatai" II.

A "hosszú" 19. században

 

A magyar ruszofóbia "nagy pillanatai" II.

1832-1836

A pozsonyi reformországgyűlésnek kitüntetett helye van a magyarországi ruszofóbia történetében. Mondhatnánk pontosabban fogalmazva, hogy a magyarok orosz-képének negatív irányban történő elmozdulásában. Természetesen, még ez esetben is kellene egy megszorítást tennünk, hiszen itt valójában a nemesi közvélemény egy részéről van csak szó, s az is elsősorban az autokratikus cári hatalom fenyegető veszélye ellen irányul.[1] Az 1830-31-es lengyel felkelés leverését a hagyományos lengyel-magyar barátság szellemében megbélyegző szimpatikus felszólamlások kórusába azonban ilyen hangok is keveredtek: „az esmeretes világnak egyhatod része felett nyujtja ki autocratori vaspálczáját, a kétségbeesés viadaljában hullanak ezrenként hazájokért, de nem! nemcsak hazájokért, egész Európa szabadságáért, mellyet az éjszaki colossus bilinccsel fenyeget,- a civilisatio diadalmáért, mellyet az éjszaki barbarismus vadságra kárhoztatott…[2]”. Ezek pl. Kossuth Lajos 1831-es szavai az országgyűlést megelőző zempléni megyegyűlésen, amelyek jól illusztrálják hogy az autokrácia elleni jogos fellépés hogy tud retorikailag szinte észrevétlen átmenni ruszofóbiába. A teljes igazság kedvéért azonban azt is rögzítenünk kell, hogy a liberális nemességet nem egyszerűen a lengyelek ügye és az orosz zsarnokság izgatta, hanem a cenzúra viszonya között az orosz cárt helyettesítették be a Habsburg-uralkodó helyébe.

A magyar ruszofóbia "nagy pillanatai" II.

1848-1849

Az 1849 előtti magyar ruszofóbia legfeljebb csak „értelmiségi”, úri huncutság volt, ami az orosz fenyegetés árnyékában 1848-ban azonban már politikai gúnyrajz szinten is jól érzékelhető vált.[3] A forradalom és szabadságharc leverése aztán értelemszerűen egy csapásra tágra nyitotta azt a társadalom számára is, és fordulópont lett a magyar-orosz kapcsolatok történetében. Thallóczy Lajos, 1884-ben megjelent művében erről így nyilatkozott: „Az 1849-iki harczok képezik azt a határt, melynél a magyarság létérdeke szemben látta magát a moszkvai törekvésekkel.”[4] A történet hemzseg a mítoszoktól és ellenmítoszoktól, legyen elég itt csupán a soha nem volt Guszev kapitány csodálatosan hamisított alakjára és szerepére utalni.[5] A korabeli közbeszédet természetesen az oroszellenesség dominálta, annál váratlanabbul következett el a szabadságharc végnapjaiban a történelem azon fintora, hogy a bukott forradalom vezetői végső kétségbeesésükben a Romanov-háznak ajánlják fel a magyar koronát[6]. A ruszofóbia kontextusában nézve ez, természetesen, igen meglepő lépés, amelyet nem szívesen fogad be a nemzeti emlékezet, de amely ezen drámai napok eseménysorában mégsem volt híján minden politikai értelemnek.[7]

1877-1878

1849 után Haynau rémuralma és a megszilárduló abszolutizmus miatt viszonylag gyorsan relativizálódott az oroszok szerepvállalása a forradalom leverésében. Jól példázza ezt egyebek között Jókai Mór véleményének változása, aki az 1849-es jogos érzelmektől fűtött ruszofóbiájától néhány évtized alatt példaszerűen differenciált nézetekig jutott: „Az orosz diplomáciától visszariadunk, mert a rideg abszolutizmust képviseli; kárhoztatjuk benne nem az oroszt, de az abszolutizmust, mely elveinknek ellensége, akármely nemzettől jöjjön”[8]. A krími háborútól kezdődően azonban egyre jobban artikulálódtak a Monarchia balkáni érdekei, amelyeket komolyan veszélyeztetve éreztek az újabb orosz-török háború kirobbanásával az immár közös osztrák-magyar külpolitika irányítói. Felszínre kerültek a már a reformkorban búvópatakként elő-előbukkanó pánszláv veszéllyel riogató vélemények[9], amelyek a balkáni expanziós vágyak és a hazai nemzetiségek önállósodási törekvéseinek kettős szorításában mind a hivatalos, mind pedig a közbeszédet ettől kezdődően erőteljesen tematizálták. Csakúgy, mint a „nihilistákkal” kapcsolatos sztereotípiák, amelyek az orosz irodalom klasszikusainak egyre erőteljesebb magyarországi recepciója révén honosodtak meg.[10] A sajtó szerepének előtérbe kerülésével ezek a nézetek széles körben elterjedtek, s a korabeli sajtókarikatúrák tanúbizonysága szerint erős üzeneteket hordoztak.[11] Az orosz-török háború így lett a magyarországi ruszofóbia történetének addigi legerőteljesebb és markánsabb korszaka.

1914-1917

Az I. világháború kitörésével a Monarchia és Oroszország egymással szemben álló hadviselő felekké váltak. A hivatalos propaganda hajlamos volt a korábban rögzült reflexek szerint a két civilizáció harcának is beállítani, hovatovább a „főbűnös” szerepét osztva Oroszországra[12], miközben túlfűtött hurráoptimizmussal meglehetősen lesajnálta az oroszokat, mint olyan „muszkákat”, akiket a magyarok rövid úton kipenderítenek a Kárpát-medencéből.[13] Az 1917. februári események azonban az oroszok megítélésében váratlan fordulatot vettek, ugyanis hirtelen felcsillant annak a reménye, hogy a forradalom győzelmével Oroszország kiesik a háborúból. Még konzervatív oldalról is nagy reményeket fűztek hozzá: „Lehet, hogy a véresképű forradalom, mely Pétervár utcáin csatangol, Európára nézve és az egész világra nézve az első békehírnök.”[14] E tekintetben az októberi forradalom sem változtatott a magyar közvélemény viszonyulásán, a bolsevik forradalom még nem rémképként, hanem a várt és megvalósult különbéke perspektívájából befolyásolta még a szatirikus lapokban is a közvélekedést. A „Lenin, vagy nem Lenin: ez itt a kérdés” típusú szóviccek éppen, hogy az októberi forradalom kínálta békeesélyek iránti várakozást jelenítették meg.[15]

 



[1] Suhajda Szabolcs. A cári intervenció az 1830-31-es lengyel felkelésben és az intervenció magyarországi vonatkozásai, MA-diplomamunka, Bp., ELTE, 2013, 86-87.

[2] KLÖM VI., 223.

[3] ifj. Vidéky János karikatúráján ez olvasható: „Feleletül azoknak kik inkább az orosz boldogságot szeretnék élvezni." A képen sikkasztó minisztereket, az adóteher alatt nyögő parasztokat, testi fenyítést és szibériai száműzetést látunk. (Rózsa György. „Negyvennyolcas karikatúrák” in: http://acta.bibl.u-szeged.hu/40503/1/aetas_1992_001_002_211-224.pdf, 212-213. (Utolsó elérés: 2022. 04. 06.)

[4] Thallóczy Lajos. Oroszország és hazánk, Budapest, 1884. 2.

[5] Guszev kapitány kitalált történetének és utóéletének egyik feldolgozása: Vörös Boldizsár. „Egy történelmi mítosz a „szovjet–magyar barátság” propagandájában. A soha nem létezett Guszev kapitány és társainak ábrázolásai az 1940–1980–as években” in: http://real.mtak.hu/9886/1/80-08%20V%C3%B6r%C3%B6s%20Bolfizs%C3%A1r.pdf (Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

[6] Magyarország története tíz kötetben. 1848-1890 (főszerk. Kovács Endre), Bp., 1979, 426.

[7] Hermann Róbert. „Egy elszalasztott lehetőség” in: https://epa.oszk.hu/00000/00018/00017/08hermann.htm , 457.o. ((Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

[8] Zöldhelyi Zsuzsa. „Az orosz irodalom magyar fogadtatása A XIX. században”, http://mek.niif.hu/04900/04937/pdf/orosz2.pdf , 827.(Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

[9] Legerősebben Wesselényi Miklós – ruszofóbiától sem mentes, vö. „Oroszország’ szolgasághoz szokott, ’s nagyára buta népessége” – művében érhető tetten: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében, 138. l. https://books.google.hu/books?id=SF9IAAAAYAAJ&pg=PR5&hl=hu&source=gbs_selected_pages&cad=2#v=onepage&q&f=false (Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

[10] Széchenyi Ágnes. „Az orosz (b)irodalom recepciója Magyarországon (1825-1945)” in Az orosz birodalom születései. Magyar kutatók tanulmányai az orosz történelemről, szerkesztette Frank Tibor, Budapest: Gondolat Kiadó, 2016. 348.

[11] Gábor Kecskeméti. „An Introduction into the Hungarian Russophobia in the 19th Century – Stereotypes, the Image of Russia and the Russian-Hungarian Connections” in Свак, Дюла, гл. ред. Голубев, А.В. – Димеши, Жужанна, ред. Образы России с XVII по XXI вв. Poszt-Szovjet Füzetek XIX. Budapest: Russica Pannonicana, 2013.

[13] Borsszem Jankó, 1914. október 11.

[14] Balázs Eszter. „Szinte csodás krízis”, 446. (Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

[15]Tamás Ágnes. „Az 1917. évi oroszországi események karikatúrák tükrében”. http://real.mtak.hu/92236/1/Tamas.pdf 493. (Utolsó elérés: 2021. 01. 28.)

Cimkék: ruszofóbia, "hosszú" 19. század, Kossuth, Wesselényi, 1848-49, pánszlávizmus, nihilizmus, I. világháború, Lenin, 1917, Szvák Gyula
Országok:
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat