OROSZVALOSAG.HU


"Olvassátok, irigyeljetek"

  |  2022-02-11 09:14:55  |  
Igari Léna

"Olvassátok, irigyeljetek"

"én a Szovjetunió polgára vagyok"

"Olvassátok, irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vagyok"

Az orosz és szovjet útlevél története

Az Orosz Birodalom polgárai egy adott helyen voltak kötelesek élni, a szabad mozgás lehetősége az országon belül is csak a privilegizált társadalmi rétegeknek adatott meg, belföldi útlevél birtokában. A bolsevikok hatalomra kerülve megszüntették a korábbi regisztrációs rendszert, ezzel a helyhez kötöttséget és az útlevél birtoklásának kötelezettségét is – de alig néhány évvel később újfent visszaállították. Mi célt szolgált a regisztrációs kötelezettség, hogyan lehetett megélni a mindennapokat ennek birtokában vagy éppen a hiányában? Milyen hatása volt a társadalom egészére nézve, milyen kontrollálási szándékokat szolgált ki?

A belföldi útlevél (és a hozzá tartozó lakcímbejelentés) egyszerre volt tartózkodási engedély és migráció-nyilvántartó eszköz, amelyet az Orosz Birodalomban 1917 előtt és a Szovjetunióban az 1930-as évektől kezdve használtak. Rövid visszatekintésben nézzük meg ennek történetét.

Az Oroszországba érkező külföldiek a cári időszakban (tulajdonképpen az egységes moszkvai állam létrejöttének idejétől kezdve) különböző mértékű korlátozásokkal találkoztak, korszakonként eltérő mozgási szabadsággal rendelkeztek az országon belül. Herberstein, a Habsburgok követe az 1556-ban kiadott Rerum Moscoviticarum Commentarii című útleírásában viszonylag nagy mozgási szabadságról számol be. Az országon belül - bár kísérőkkel - de mégis utazhatott, kapcsolatba léphetett az ország lakosaival. Az ezt követő években Moszkvába látogató néhány nyugati szerző írásainak tanúsága szerint mozgásukban sokkal nagyobb mértékben korlátozták őket.
Habár az országhatárok kérdése még képlékenyebb volt, mint napjainkban, a határokon csak a felsőbb kormányzat engedélyével léphettek be a külföldiek a moszkvai állam területére. A “zavaros időkben” azután kezdett elterjedni, hogy az országon belüli utazáshoz is szükség lett útlevélre, amely a személyazonosítást is lehetővé tette, ami elsősorban a parasztság röghöz kötését szolgálhatta. Általánossá azonban I. Péter idejétől vált, amikor is életbe lépett az általános és kötelező sorozás, továbbá a fejadó. Az uralkodó “európaizáló” reformjai teljes mértékben átalakították az addig moszkvai Ruszként ismert birodalmat, létrejött a szentpétervári központú Orosz Impérium. Péter rendeletei arról tanúskodnak, hogy 1697-ben, a “Nagy Követségbe” Európába utazók számára a Külügyi Kormányszék állított ki “nemzetközi” útlevelet.
A városi magisztrátus és lakossági nyilvántartás rendszerének bevezetésével részben az adóelkerülést akadályozták, másrészt a katonai szolgálat megtagadását. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az uralkodó rendeletei az élet számtalan további területét szabályozták, a különböző társadalmi csoportokat rangjuk és hivatásuk szerint rangtáblákba és “gildékbe” rendezte. Mondhatni vonzódott a szisztematizáláshoz és tipizáláshoz. Mivel az újoncokat akkoriban 25 évre sorozták be, és Péter uralkodásának 35 éve alatt csupán egyetlen békés esztendője volt az országnak, nem csoda, hogy a szökés rendkívüli módon elterjedt a seregből. Ennek akadályozására az újoncokat kezükön meg is bélyegezték. Talán nem véletlen, hogy egyesek (különösen az óhitű közösségek) magát az “Antikrisztust” vélték felfedezni benne rendeletei miatt.

Az állami hatalom birtokosai tudni akarták, merre járnak adófizetői, ezért a parasztságnak, kereskedőknek, városi lakosoknak Oroszországon belül útlevéllel kellett közlekedni. Azon parasztok útlevele, akik ideiglenesen elhagyták lakóhelyüket, hogy az ország más területeire utazzanak, (fénykép híján) tartalmazta a tulajdonosa részletes személyleírását. A nemesség tagjainak ezzel ellentétben másfajta dokumentumot (podorozsnaja) kellett kellett maguknál tartani. Ennek fejében utazásukhoz igénybe vehettek kincstári lovat és hozzá tartozó kocsit.

A szovjethatalom megalakulása után a korábbi útlevelek érvényüket vesztették, de már 1919 után új típusú személyazonosító igazolványt lehetett igényelni, egyelőre opcionálisan. Ez a szovjet-orosz állam polgárainak eleinte nem kötelezettség, hanem lehetőség volt. A szovjethatalom 1917 után azért szüntette meg az útlevél-rendszert, mert azt az elnyomás és rendőrállam eszközének tekintette, az új igazolvány birtoklását azonban inkább jogként fogták fel. Ahogy azt Majakovszkij is megfogalmazta a Vers a szovjet útlevélről című versében (amelyet szinte minden szovjet iskolásnak meg kellett tanulnia - mint nálunk az Anyám tyúkját).
“A hivatalokra vicsorgok, mint az ordas, / nagy plecsnik előtt hasra nem estem. / Bár pofozna pokolra ördög-csorda / minden pecsétes írást. Csak ezt nem ... / Ezt széles zsebemből kihúzni jó, / nincs ennél öröm nagyobb. /Olvassátok, irigyeljetek: /én a Szovjetunió polgára vagyok.” (Képes Géza fordítása)

1919-ben az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság és a Népbiztosok tanácsának rendelete - amely eleinte csak Moszkvában és Petrográdban volt érvényes - bevezette a munkakönyvet, amely birtokosának nemcsak a munkavégzése helyét, hanem a lakóhelyét is megjelölte. A rendelkezés a polgárháború és intervenció pusztító körülményei között az általános munkavégzési kötelezettségre való behívás és a "munkaszökevénység" elleni küzdelem politikájának megvalósítása volt.

A rendelet 1. cikke ugyanakkor megtiltotta, hogy az irányító szervek az Szovjet-Oroszország állampolgáraitól olyan tartózkodási engedélyek bemutatását követeljék meg, amelyek korlátozzák az országon belüli szabad mozgás és letelepedés jogát. Az 1923.01.01-én hatályba lépett első polgári törvénykönyv 5. cikke is rögzítette az orosz és más szovjet tagköztársaságok minden polgárának jogát, hogy "szabadon mozogjon és letelepedjen a Szovjetunió területén".

A szovjet “lakcím regisztráció" (propiszka) kifejezés 1925-ben jelent meg a Szovjetunió jogi eszköztárban. A hatóságok az országon belüli összes migrációs folyamat ellenőrzésére használták. Ahhoz, hogy valaki egy adott településen bekerülhessen a lakcím regiszterbe, nemcsak jó indokra, hanem a hatóságok engedélyére is szüksége volt. Az 1930-ban kiadott Kis szovjet enciklopédiában az "útlevél" szócikkben az állt, hogy "a szovjet jog nem ismeri az útlevélrendszert...". Ez a kijelentés azonban 1932-ben már érvényét vesztette. Az külön cikket érdemelne, hogy a korábbi rendszerben betöltött szerepe miatt represszív intézkedések alá vont személyek (pl. az egyházi személyek és családjaik) az ún. nincstelenek (lisenci) kategóriába kerülve nem számíthattak ilyesféle jogokat biztosító dokumentumra.

A Szovjetunió lakosságának azonosításában radikális változás 1932. december 27-én következett be, amikor a KEK és KMP KB elfogadta "A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége egységes útlevélrendszerének bevezetéséről és az útlevelek kötelező nyilvántartásáról" szóló rendeletet. Kezdetben három városban, Moszkva és Leningrád területén, - beleértve a városokat határoló 100 kilométeres körzetet - továbbá az akkori ukrán fővárosban, Harkovban és a várost körülvevő 50 kilométeres övezetben kívánták bevezetni az útleveleket. Ezeket a területeket idegenek letelepedése számára tiltott területté nyilvánították, és az “útlevelesítést” azzal a céllal végezték, hogy "megszabadítsák" ezeket a területeket a társadalmilag hasznos munkát nem végző személyektől (kivéve a sérült embereket és a nyugdíjasokat), és "megtisztítsák" őket a "kulák, bűnöző és más antiszociális elemeket" rejtegetőktől.

A "tisztogatás" mikéntjére utal a következő tény: 1933-ban, a moszkvai és leningrádi új okmányok kibocsátásának kampánya során több százezer parasztot deportáltak falvaikba és községeikbe, akiket a szükség (sok helyről az éhezés) és a megélhetés keresése a szovjet metropoliszokba űzött. A vidéki lakosok azonban - az állami gazdaságokban és az agrár-ipari komplexumban dolgozók kivételével - több mint 40 évig útlevél nélkül maradtak, és gyakorlatilag megfosztották őket attól a jogtól, hogy "szabadon mozogjanak és letelepedjenek" saját országukban.

Időnként előfordult, hogy ha a hatóságok úgy ítélték meg, hogy egy személynek egy adott településen való regisztrációhoz nem volt elegendő indoka, megtagadhatták a regisztrációs engedély kiadását. Az illetőnek hét napon belül el kellett hagynia azt a régiót, ahol az elutasító határozatot hozták, és egy másik településen kellett regisztrálnia.

Az 1970-es évek közepén bevezettek néhány változást, ám a továbbiakban mindössze három napot adtak a régi lakóhelyről való kijelentkezésre és az új lakóhelyen való bejelentkezésre. 1990-ben ezt a rendszert alkotmányellenesnek ítélték, mert korlátozta a polgárok szabad mozgáshoz és a lakóhely megválasztásához való jogát.
1993 óta a “lakóhely nyilvántartás" kifejezést (прописка) a "lakcím regisztráció" (регистрация по месту жительства) váltotta fel, ami minden állampolgárt feljogosított arra, hogy ott regisztráltassa magát, ahol csak akarja. A lakcím regisztráció rendszerét a bejelentés-jelleg különböztette meg a nyilvántartástól: a polgár továbbra is köteles bejelenteni a hatóságoknak a lakcímét, de a lakóhelyét maga választhatja meg, nem szükséges engedélyeztetnie.

A szovjet időkben a propiszka és útlevél nélküli személy “közveszélyes munkakerülőnek számított – ennek minden következményével együtt” – mondta el Szergej Mironov orosz politikus a „Kommerszant” című lapnak. “17 éves koromban a leningrádi Puskin külvárosában voltam regisztrálva anyámmal, apámmal és nővéremmel együtt. Miután eldöntöttem, hogy belevágok felnőtt, önálló életembe, és Szibériába utazom geológiai expedíciókra, elmondtam anyámnak, hogy ki akarok jelentkezni a lakásunkból. Ő azonban bölcs asszony lévén, így válaszolt: „majd ha el tudsz ott helyezkedni, akkor jelentkezz ki innen”. Három héttel később éhesen és pénz nélkül tértem haza, és a mai napig hálás vagyok, hogy nem engedte, hogy kijelentkezzem tőlük."

 

https://pravo.ru/news/view/100950/
https://www.rbth.com/history/333374-propiska-in-soviet-union
https://www.rbth.com/history/333435-history-of-soviet-passport
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/vilagtortenet/vt_1999_2/szvak.pdf
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Szlavisztika/97Bagi/Bagi%20sz%F6veggy%FBjtem%E9ny-legAKTU%C1LISabb.pdf
https://www.russianstudies.hu/docs/Az%20%C3%BAjkori%20orosz%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20forr%C3%A1sai.pdf
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/vilagtortenet/vt_2001_2/radnoti.pdf

 

Cimkék: szovjet, orosz, útlevél
Országok: Ukrajna Oroszország
Megosztás:
Add a Facebook-hoz

 

Oroszvalosag.hu | Impresszum  |  Kapcsolat