1989-ben a Kínai Népköztársaság is megrendült az egész „második világban” zajló antikommunista megmozdulások során. A kínai megmozdulások azzal értek véget, hogy júmiusban a hadsereg kegyetlenül eltaposta a kínai diákok tüntetéseit. Az akkori eseményekről érdekes összeállítás olvasható a foto-history.livejournal.com oldalon.

Kínában a demokratikus reformok Hu Jao-bang nevével fonódtak össze, aki Teng Hsziao-ping támogatásával, 1981-ben került a Kínai Kommunista Párt élére, felváltva a keményvonalas maoista Hua Kuo-fenget.

1985-re kiderült, hogy Hu Jao-bang másképp képzeli el Kína fejlődését, mint Teng Hsziao-ping, aki elítélte a „burzsoá liberalizmust.” Az 1980-as években Kínában is elkezdte hallatni a hangját a liberális értelmiség, melynek legnevesebb alakjai: Lu Bin-jan író, újságíró, aki 1985-ben a Kínai Írószövetség alelnöke lett; Fang Lizhi asztrofizikus; és Vang Zhovan a Sanghaji Irodalom c. lap főszerkesztőhelyettese voltak. Teng azt követelte a pártvezetőségtől, lépjenek fel ellenük, Hu Jao-bang azonban nem tett semmit.

1986 decemberében Hefei városban, Fang Lizhi karán diáktüntetések kezdődtek. A sanghaji és nankingi diákok is csatlakoztak a megmozdulásokhoz. A diákok szólásszabadságot követeltek, s végül a diáktüntetések 17 város 150 felsőoktatási intézményére terjedtek ki. A kínai diáktüntetéseknek nemcsak belső okai voltak, egész Kelet-Ázsia megmozdult ekkor. A Fülöp-szigeteken a diáktüntetések vezettek a Marcos-rezsim bukásához 1986 februárban. Tajvanban megjelent az első ellenzéki párt, bevezetésre került a többpártrendszer.

A belső okok között említhető, hogy az óvatos piaci reformoknak vesztesei voltak, Teng felhívását, „gazdagodjatok”, pedig sok vezető úgy értékelte, ez rájuk vonatkozik, a korrupció elhatalmasodott.

Sanghajban munkások is csatlakoztak a diákokhoz, Fang Lizhi lángoló beszédeket tartott a tömeg előtt. Peking is megmozdult volna, de december végére szétverték a sanghaji tüntetéseket (bár Hu Jao-bang arra szólította fel a sanghjai vezetőket, cselekedjenek lelkiismeretük szerint), és a pekingieket is elfojtották. 1986. december 30-án Teng a három fő liberális vezető pártból való kizárását követelte, és azzal vádolta Hu Jao-bangot, az ő politikája felelős a válságért. Pár nappal később Hu Jao-bang lemondott. Fang Lizhit kizárták a pártból, ő ismét felbukkan majd az 1989-es események során, akkor az amerikai nagykövetségre menekül, ahonnan titokban menekítik majd ki az USA-ba.

A kínai pártvezetésben a továbbiakban is folytatódott az egyensúlyozás a reformpártiak és a konzervatívok között. Mihail Gorbacsov főtitkár kínai látogatása 1989 májusában azt volt hivatott demonstrálni, hogy rendeződtek a kínai-szovjet kapcsolatok. Közben 1989. április 15-én meghalt Hu Jao-bang.

A reformer politikus halála után ismét diáktüntetések kezdődtek. Április 22-én, a temetés napján tüntetők ezrei szállták meg a Tienanmen teret. Április 25-ére a helyzet kritikussá vált a kínai vezetés szempontjából. A kínai pártlap összeesküvőknek és lázadóknak nevezte a diákokat, ami csak olajat öntött a tűzre. A kommunista veteránok kemény fellépést követeltek Tengtől, ő azonban habozott, különösen Gorbacsov látogatása előtt.

Április 30-án megszólalt a párt főtitkára, Csao Ce-jang is, aki megengedően viszonyult a tüntetőkhöz, mondván, azok nem fenyegetik a rendszer alapjait, csak a korrupció ellen tiltakoznak. Miközben nyilvánvalóvá vált a pártvezetés megosztottsága, már 51 kínai városban zajlottak tüntetések, a Tienanmen téren pedig sátortábort vertek fel a diákok, akik nagyon várták Gorbacsovot.

A szovjet pártfőtitkár május 15-én érkezett Pekingbe, a kínai-szovjet kapcsolatok hivatalosan is normalizálódtak, azokkal a feltételekkel, melyeket a kínaiak követeltek. Gorbacsov találkozott Tenggel, aki triumfált a szovjet pártfőtitkár fölött, Csao Ce-jang viszont a Gorbacsovval történt találkozóján a további reformok és a többpártrendszer szükségességét hangsúlyozta. A Gorbacsovval való találkozó után Csao Ce-jang közleményt adott ki a diákok védelmében. Május 19-én Csao Ce-jang kilátogatott a Tienanmen téren tüntető diákokhoz, de arra szólította fel őket, szereljék le sátraikat. A találkozót a tévé is közvetítette. Teng ezután kijelentette, hogy Csaonak vége.

Május 20-án rendkívüli állapotot vezettek be Pekingben, a kínai fővárosba félmillió katona érkezett, a tüntetők az utcákon barikádokat emeltek. A diákok Molotov-koktélokat kezdtek készíteni, a Tienanmen téren 300 ezer ember tüntetett.

Június 3-án a hadsereg alakulatai megkezdték a barikádok felszámolását. A tankok áthajtottak a barikádokon és az embereken. A tüntetők Molotov-koktélokkal dobálták a páncélosokat. Június 4-én hajnalra a hadsereg alakulatai körbevették a Tienanmen teret, és elfoglalták a Pekingi Egyetem épületeit, kollégiumait. Június 4-én a hadsereg felszámolta a tüntetést a Tienanmen téren, június 5-én a hatalom jelentette, hogy az „ellenforradalmi lázadást” felszámolták.

 

Az események után Csao Ce-jangot leváltották, 2005-ös haláláig házi letartóztatásban élt. A párt élére a Sanghajt nyugalomban tartó Csiang Cö-min érkezett. Ő 2002-ig állt a Kínai Kommunista Párt élén. 

Cimkék: Kína, Hu Jao-bang, Teng Hsziao-ping, Fang Lizhi, 1986, 1989, Gorbacsov, korrupció, Tienanmen tér, diákok, Peking, barikádok, Molotov-koktél, Csao Ce-jang, Sanghaj, Kínai Kommunista Párt,

Országok: Oroszország