A „hivatalos Oroszország” visszafogottan emlékezett az 1917-es orosz forradalom 100. évfordulójára, ami nem meglepő, figyelembe véve a jelenlegi orosz vezetés deklarált konzervativizmusát. A hivatalos tartózkodás azonban nem jelenti azt, hogy a fontos évforduló észrevétlenül múlt el, éppen ellenkezőleg: a hatalom passzivitása – az esemény kapcsán ismert/vélt negatív állásfoglalása mellett is – játékteret teremtett az alkotói kreativitásnak.

Az ilyenkor szokásos könyvek, konferenciák, kiállítások, rendezvények stb. mellett az oroszországi tévécsatornák is nagyszabású produkciókkal álltak elő a forradalom évfordulóján. Lássuk a legjelentősebbeket!

Valerij Babics producer dokumentumfilmjeit általános elismerés övezi a 2010-ben bemutatott, nagy honvédő háborúról szóló sorozat óta. Azóta több történelmi dokumentumfilsorozatot is készített a Babics producer iroda, egyebek mellett az első világháborúról, a Romanovokról, a krími háborúról. Mivel ezeket a látványosan és jól elkészített filmeket milliók nézik, főleg fiatalok, szerepük jelentős az orosz történelemszemlélet formálásában. Az 1917-es forradalom évfordulójára Az orosz forradalom igaz története gyanús című sorozattal jelentkeztek a Pervij Kanalon. A nyolc részes sorozat zömmel az 1917-es év eseményeit taglalja, februártól (márciustól) októberig (novemberig), tehát az Ideiglenes Kormány időszakát, időnként az unalomba menő részletességgel. A dokumentumfilmsorozat legfőbb üzenete, mondanivalója, hogy minden rosszról az alkalmatlan, tehetségtelen, kétbalkezes, vagy egyenesen áruló liberálisok tehetnek, akikhez képest nemhogy a cári kormányzat, de még a bolsevikok sem olyan rosszak.

Az évforduló kapcsán a legnagyobb várakozás a nagy csinnadrattával beharangozott A forradalom démona című filmsorozatot övezte (Rosszija), talán azért is, mert Lenin szerepében az orosz színészzseni Jevgenyij Mironovot láthatta a közönség. A konspirológiai sorozat a Svájcban élő Lenin és a szintén Oroszországból emigrált, Németországban új otthonra lelt szociáldemokrata politikus, Parvus (Fjodor Bondarcsuk) viszonyát taglalja. Az első világháború idején Parvus felajánlja szolgálatait a német külügyminisztériumnak, elkészít egy tervet, miszerint egy szocialista forradalommal lehetne belülről destabilizálni a Németországgal hadban álló Oroszországot. Ehhez kapóra jön a Svájcban parkolópályán tanyázó Lenin, aki azonban nem éri be azzal, hogy a németek engedelmes bábja legyen. A főleg belterekben, szobabelsőkben felvett sorozat Parvus és Lenin egymás elleni intrikáit mutatja be, miközben a cári titkosszolgálat rezidensei is résen vannak, de szerintem eléggé unalmas azt nyomon követni, hogy éppen kinek a hátába szánt kést fenik (bár lehet, hogy az intrikus hajlamú nézőknek tetszik az efféle felvezetés, nekem már csak azért sem, mert történészként meggyőződésem, hogy végső soron nem az intrikák és konspirációk határozzák meg a történelem folyását). A visszajelzések alapján a közönség is középszerűnek ítélte meg a filmet. A magyar nézőknek érdekes lehet, hogy a sorozat bizonyos (Berlint és Svájcot ábrázoló) jeleneteit a budai Várban vették fel.

Szerintem, és a közönség szerint is érdekesebb, eredetibb, de éppen ezért megosztóbb lett A forradalom démonához képest a Trockij című filmsorozat (Pervij Kanal). Címszerepben a Mironov mellett a másik legfelkapottabb orosz színész, Konsztantyin Habenszkij. Egyes történészek lesújtó kritikával illették a filmet az abban levő faktológiai pontatlanságok miatt, de maguk az alkotók bevallottan nem arra törekedtek, hogy Trockij pontos biográfiáját rekonstruálják (azok a tudáléskodó történészek, akik azért bírálják a filmet, mert nem is olyan volt a vállap stb. semmit nem értettek meg az egészből). A sorozat persze Trockij életútját követi végig, de inkább archetípusát adja annak a forradalmár alaknak, akit ifjúkorában magasztos eszmények vezényelnek, viszont hatalomra kerülve kegyetlen eszközöket vet be. A történet Mexikóban játszódik 1940-ben, ahol Trockij “Frank Jackson kanadai újságíróval” (azaz valójában Ramon Mercader szovjet titkosügynökkel) beszélgetve eleveníti fel ifjúkorát, a forradalom és polgárháború eseményeit.

A sorozat jól ábrázolja a 20. század elejének európai atmoszféráját (forradalmi hevülettől vezérelt ifjak, konspirációk, antiszemitizmus, freudizmus – szexuális forradalom), párbeszédei nem egyszer hátborzongatóan zseniálisak. Trockij szenvedélyes, pengeéles logikájú, karizmatikus, kegyetlen. Az éles kritikák ellenére (vagy éppen azért) biztos vagyok benne, hogy ezt az eredeti filmet még sokan és sokszor meg fogják nézni, sokat fognak beszélni róla, megmarad az emlékezetben, ellentétben a középszerű A forradalom démonával.

A harmadik nagy föderális csatorna, az NTV Alekszej Tolsztoj grandiózus regénye, a Golgota újbóli megfilmesítésével készült 1917-re. A regényt az 1917 után németországi emigrációban élő, de a Szovjetunióba visszatért Alekszej Tolsztoj húsz évig írta. Még az emigrációban készült el a régi Oroszország iránt nosztalgikus első kötet, a sztálini Szovjetunióban (1941-ben) a vörösök győzelmét dicsőítő harmadik. Kevésbé ismert, mint Solohov Csendes Donja, de hasonlóan epikus léptékű, a későbirodalmi kortól a polgárháború végéig terjedő történetfolyam. Csak míg a Csendes Don szereplői kozákok, a Golgotában a pétervári értelmiség sorsa jelenik meg. A Golgota női regény, abban az értelemben, hogy főszereplője egy női testvérpár. Az első világháború előtti Szentpétervár jóllakott-kényelmes polgári világában kezdődik a történet. A fiatalok megvetéssel tekintenek a kövér burzsujok unalmas-tejszínhabos életére, az igazságtalan régi világra. Az ünnepelt ifjú költő, Besszonov (állítólag Alekszandr Blokról mintázta őt Tolsztoj) a régi világ elpusztításáról álmodik, rajongói lelkesen ünneplik, a nők versengve ajánlják fel magukat neki. A világháború, majd a forradalom és polgárháború megtépázza a naiv lelkeket, végül is ezen filmváltozat szerint mindenki vesztesen és megnyomorodva kerül ki a forradalom, azaz a Golgota megpróbáltatásaiból. Az eredeti regény szerint a főszereplők sorsa a megpróbáltatások után mintegy megtéréssel ér véget (a fehér tisztből is jó bolsevik lesz), itt viszont mindenki veszít: van, aki a fronton hal meg; van akiből bűnöző lesz; van aki öngyilkosságba menekül, itt a Golgota, a forradalom nem vezet megváltáshoz, csak kínhoz. Kétségtelen, hogy a sorozat alkotói (számos, Oroszországban sztárnak számító színész felvonultatásával) magas színvonalon, a nézőt nagy érzelmi hőfokon tartva mutatták be az általános romlás, hanyatlás, kiábrándultság, a rokonokat-barátokat egymás ellen fordító polgárháború atmoszféráját.

Összességében tehát az idézett alkotások általában véve negatívan viszonyulnak az 1917-es orosz forradalomhoz. Eredetisége miatt kiemelendő a Trockij című sorozat, már csak azért is, mert ebben van dialógus, időnként briliáns, szellemes, elgondolkodtató.