A középkori Rusz irodalmának jól ismert alakja a 12. században élt Novgorodi Kirik. Őt tartják az „első orosz matematikusnak”,  1136-ban készült Tanítás a számokról című asztronómiai-matematikai fejtegetéseivel tekintélyes szakirodalom foglalkozik.

Talán kevésbé ismert Voprosanyije (talán Tudakozásnak lehetne leginkább fordítani) című műve, melyet Nyifont novgorodi püspökhöz intézett. A munka valójában egy hitéleti kérdezz-felelek, Kirik (és társai) arra voltak kíváncsiak, egy jó kereszténynek milyen magatartás- és viselkedésformákat kell betartania, mit szabad és mit nem. Hogyan kell böjtölni, mit lehet enni ünnepeken, milyen gyakran kell templomba járni stb. Amiért a Voprosanyije különösen meghökkentő, az a műben felbukkanó olyan nyílt szexualitás, ami, ismerve a középkori irodalmat, egészen különlegesnek mondható (jellemző, hogy a mű újabb kori kiadója szemérmesen kipontozta a „kényelmetlen” helyeket. Kicsit hasonló a helyzet, mint nálunk Janus Pannonius pajzán epigrammáinak elhagyásaival vagy „illedelmes” fordításaival).

A középkori Rusz kapcsán egyébként több forrásban is szokatlanul erősen megjelenik a szexualitás motívuma. A 10. századi arab utazó Ibn Fadlán, a Középső-Volga mentén találkozott ruszokkal, s a déli jövevényt láthatóan megdöbbentette az északi emberek nyílt szexualitása (benyomásait viszonylag részletesen leírta). Az első keleti szláv évkönyvek is tartalmaznak a szexualitásra vonatkozó utalásokat (a pogány szlávok nősülési szokásai, Vlagyimir Szvjatoszlavics többször is említett promiszkuitása). Mégis, a magamfajta laikus úgy képzelné, hogy a modern kor szexuális forradalma előtt a nemiség kultúrája nem nagyon létezett. Ehhez képest Novgorodi Kirik művét olvasva a szexuális kultúra szinte zavarba ejtő változatossága érhető tetten.

Kirik és társai számára az egyik központi kérdés a szex (bár a Voprosenyije amúgy a középkori novgorodi népélet számos elemével foglalkozik). Hogyan lehet egy pópa számára összeegyeztetni a szexet az egyházi szolgálattal (a pravoszlávia bizonyos feltételekkel megengedi az egyháziak házasságát), hogyan kell megítélni a világiak szexuális szokásait?  

Például, érintheti-e az ikont az a pap, aki együtt volt a feleségével? A válasz: igen, ha megmosdott (deréktól lefelé). Lehet-e szeretkezni olyan helyiségben, ahol ikon van? A válasz: igen. Az a pap, aki vasárnap és kedden szolgál, hétfőn reggel közösülhet a feleségével, de utána nem léphet oltár elé. Érdekes, hogy Nyifont azt közölte, nagyobb bűn visszatartani a feleségét kívánó papot, mint engedélyezni neki a szexet. „Nem szabad megtiltani erővel, ez nagy bűn.” Ha egy nő templomban szül, a templomot utána három napig be kell zárni.

A nemi szerepekről szól, hogy menstruáló nőt nem lehet megkeresztelni. Ha az asszony megcsalja az urát, a férj nyugodtan elválhat tőle. De ha a férj erőszakot tesz a feleségén, az asszonynak is joga van elválni. Az is a nemi szerepekkel áll összefüggésben, hogy ha fiúk verekednek egymással, 10 éves korukig nem kell közbeavatkozni.

A húsvét előtti nagyhéten és a húsvéti ünnepen nem lehet szerelmi életet folytatni (senkinek sem). A szeretkezés előtti és utáni napot ajánlatos kihagyni.

Hogyan kell megítélni azokat a férfiakat, akik szeretőt tartanak? Nem jó dolog ez, csak ennyi Nyifont válasza, mindenféle szankció kilátásba helyezése nélkül.

Az efféle kérdésekre még lehet azt mondani, hogy magától értetődőek, de Kirik és társai olyan dolgok után is érdeklődtek, melyek túlnyúlnak a tradicionális értelemben vett „szexuális normalitás” határain. Például arra is rákérdeztek, mi a teendő, ha valaki análisan közösül (az efféle aktus természetesen csak körül van írva) a feleségével (vagy más nővel). A válasz: ideiglenesen el kell tiltani a szolgálattól (vajon hogyan derült ez ki az efféle „kihágás”? Önmagában az is érdekes, hogy efféle esetek egyáltalán előfordultak).

Arra vonatkozóan is felvilágosítást kértek, hogyan kell megítélni a leszbikus szerelmet, ha „lány mászik lányra?” Ez már az előbbinél sokkal súlyosabb dolognak, „szodomita bűnténynek” minősült, de a jelek szerint még ez is előfordult, különben miért írtak volna róla?