Ez a megállapítás illik különösen a borostyánszobára, melyet 1945 óta senki nem látott, története tele van politikai zűrzavarral, halálesettel és intrikával.

Az ötlet I. Frigyes porosz királyé volt. 1701-ben borostyánkőből készült falitáblákat rendelt charlottenburgi palotájába. Szerette a borostyánkőből készült dolgok tapintását, legyen az sakkfigura, gyertyatartó, sőt, sörét is ilyen kupából kortyolgatta, de még pipáinak szopókája is borostyánkőből készült. Akkor miért is ne készülne neki egy dolgozószoba, padlótól mennyezetig faragott borostyánkő borítással? Meg is bízta Andreas Schlütert, készítsen neki ilyen csodát. Több szakember is váltotta egymást, Frigyes egész katonai századokat küldött borostyánkő begyűjtésre. Minden darab követ 5 mm-nél nem vastagabb darabokra vágtak, kifényesítették és megváltoztatták színüket. A darabokat mozaikszerűen összeillesztgették, bonyolult, barokkosan cifra ábrákat, jelképeket alakítottak ki.

1712-ben mikor Nagy Péter ellátogatott Poroszországba, megcsodálta a remekművet, ami részben már el is készült. Egy évvel később Frigyes meghalt, és a trónon fia követte, aki utált mindent, amit az apja szeretett. Elrendelte, hogy szedjék le és tegyék el a lapokat.

1716-ban Frigyes Vilmos Nagy Péterrel orosz-porosz szövetségi megállapodást írt alá Svédország ellen. A szerződés ünnepélyessé tételére a borostyánkő lapokat a cárnak ajándékozta, aki át is szállíttatta azokat Szentpétervárra. Péter egyszerűen bedobozolta a táblákat. 30 év is eltelt, mire Erzsébet cárnő, Nagy Péter lánya megkérte udvari építészét, hogy állítsa ki a falitáblákat a szentpétervári Téli Palota egyik termében. 1755-ben elrendelte, hogy vigyék át az egészet Carszkoje Szelóba, a nyári rezidenciára, amely később Katalin-palota néven vált ismertté. Itt fejezték be a borostyánszobát. A további húsz évben kiegészítgették a táblákat a Romanovok címerével és más díszítésekkel. Végül 86 négyzetméternyi borostyánkő borította a falakat, a táblákon figurákkal, virágfüzérekkel, rózsákkal, kagylókkal, monogramokkal, a barna, vörös, sárga, narancs különféle árnyalataiban tündököltek. Mindegyik lap faragott keretbe került, minden bearanyozva, hogy versenyt csillogjon a borostyánnal. Négy tábla közepét különleges, csiszolt jáspisból és achátból készült firenzei mozaikkal díszítették, az egészet pedig aranyozott bronz foglalta keretbe. Öt königsbergi mester dolgozott a szobán, mire 1770-ig elkészült. Erzsébet cárnő már korábban annyira el volt ragadtatva tőle, hogy gyakran megmutatta a készülő termet, elkápráztatva a külföldi követeket. 1765-ben már hetven borostyánkő műtárgy díszítette a szobát.

Szinte hihetetlen, de a lemezek épségben túléltek 170 évet, még a bolsevik forradalmat is. 1940-es évekre átfogó felújítást terveztek, de 1941. június 22-én a német csapatok betörtek a Szovjetunióba. Szeptember 17-ére Hitler hadsere elfoglalta Carszkoje Szelót, így a Katalin palotát is. A borostyánszobában található kisebb műtárgyakat sietve összepakolták és keletre küldték, de a nagy táblákat nem tudták leszedni, Hitler pedig azt az utasítást adta, hogy szállítsák a lapokat Königsbergbe. Hat embernek 36 órájába került, hogy lefejtsék a táblákat, aztán a húsztonnányi borostyánkövet gondosan ládákba csomagolták, teherautókon, vonatokon nyugatra vitték. A kastélyban összeállították a táblákat, tehát visszakerült oda, ahonnan származott. A műremek a legnépszerűbb náci látványosság lett. A szövetségesek azonban 1944-ben bombázni kezdték Königsberget. Itt kezdődik azonban a homályos terület, ugyanis valamikor 1945 január és április között a szovjetek Königsberghez közeledtek, Koch elrendelte, hogy a táblákat csomagolják be és rejtsék el. Az utolsó dokumentum pedig, melyben említés történik a szobáról, 1945. január 12-i keltezésű, és az szerepel benne, hogy a lapokat becsomagolták, hogy Szászországba szállítsák őket. Egy ideig felügyelték a ládák felrakodását a teherautó-konvojra, azonban ekkor látták utoljára is őket.

A borostyánszoba mindenkit egyaránt elbűvölt. Mindenkit. Nem volt, akinek ne tetszett volna. A kő rendkívül becses anyag volt. Pedig csak egy megkövesedett gyanta, 40-50 millió éves. A fenyőfa nedve, mely az évmilliók során féldrágakővé szilárdult. A görögök a „Nap ajándékának” hívták színe miatt, meg azért is, mert ha dörzsölgetnek egy darabot, akkor az elektromos töltést hoz létre. Melegebbé teszi a tapintást és megszünteti az izzadást. A középkorban borostyánkövet írtak fel torokfájásra. A forró borostyánnak nagyon erős illata van, állítólag gyógyhatású is. Az oroszok a „tenger könnyeinek” nevezik. Párája állítólag érleli a gyümölcsöt, puhítja a bőrt is.Több mint 250 színe létezik. A kék és a zöld a legritkább.

1945-ös eltűnése óriási veszteség volt. A Katalin-palota szobáját mai szakértők rekonstruálják, lapról lapra, egész falakat létrehozva a csodálatos borostyánból. A szovjetek által készített fekete-fehér képek alapján próbálják újjáépíteni.

Az eredeti borostyántáblák pedig vagy megsemmisültek a háborúban, vagy piaci cseretárgyként eladták őket. Vagyis úgy gondolja a szakértő, ha megtalálták, szétszedték, hiszen így sokkal többet ér, mint egyben. Át lehet formálni úgy, hogy semmi nyoma nem marad korábbi alakjának. Az is lehet, hogy a világban forgalomban lévő ékszerek és más műalkotások az eredeti borostyánszoba alakjából vannak. Ki tudja?

Sokan, sok helyen, sok pénzért keresték már az elveszett kincseket. Kincsvadászok, kutatók, kormányok. Volt, aki eltűnt.  Volt, aki, úgy gondolta, megtalálta. Van, aki úgy tudja, bányákban, alagútrendszerekben vannak még mindig teherautókban. Van, aki már teljesen lemondott róla. De az biztos, hogy máig megmozgatja az emberek fantáziáját. Ki ne szeretné az összeesküvéselméleteket…?

 

Forrás: http://tzar.ru/museums/palaces/c_atherine/amber_room

https://ria.ru/spravka/20100429/227384217.html

 

 

Cimkék: borostyánszoba, 1945, Nagy Péter, Katalin-palota, königsberg

Országok: Oroszország