2015 januárban mutatták be az orosz állami Első csatornán (Pervij Kanal) „A Hóhér” (Palacs) című tízrészes játékfilmsorozatot, thrillert. „A Hóhér” című sorozat a történet szerint folytatása a 2012-ben bemutatott „Moszgaz” elnevezésű deketívsorozatnak, melynek témája az első szovjet sorozatgyilkos, a Moszkvát 1963-1964-ben rettegésben tartó „Moszgaz” elleni hajtóvadászat volt.

„A Hóhér” cselekménye 1965-ben játszódik és a „Moszgazhoz” hasonlóan igaz történet az alapja. Egy Moszkva melletti kisebb városban néhány rejtélyes gyilkosság történik, s az elkövetés sajátos módja (kilőtték az áldozatok szemét) a második világháborús német megszállás idejét idézi vissza. A német megszállás során a meg nem nevezett településen számos tömeggyilkosság történt, melyet a németekkel kollaboráló „Géppuskás Tonyka” nevű nőszemély hajtott végre. „Géppuskás Tonyka” több mint 1500 embert lőtt bele a kivégzőárkokba: elfogott partizánokat, de civileket is, nőket, gyerekeket, időseket. „Géppuskás Tonyka” kilétét senki nem tudta, mivel a kivégzések során maszkot viselt, de az ő módszere volt kilőni az áldozatok szemét. „Géppuskás Tonyka” a háború után felszívódott, eltűnt, de most húsz évvel a háború lezárása után ismét felbukkant valaki, aki az ő módszerével gyilkol.

A „Moszgazból” megismert Cserkaszov nyomozó (Andrej Szmoljakov) és csapata (benne a szépséges, újabban igencsak felkapott Marina Alekszandrova) erednek a gyilkos nyomába. A tízrészes sorozat filmjeiben lassan, fokozatosan nyílik meg az igazság, tehát nem az utolsó pillanatban derül ki a gyilkos személye. A film alkotóinak (rendező: Vjacseszlav Nyikiforov) igen jól sikerült visszaadniuk az 1960-as évek szovjet hangulatát, a későnyári, koraőszi, levelekkel borított Moszkvát, ahol a szovjet autóipar remekei berregnek, a kommunális lakások szűkösségét, a vidéki lerobbant épületeket, a szovjet iskolát piros nyakkendős gyerekekkel stb.; mely közeg összességében mégis fiatalos, optimista, tettrekész; és ahol sötét árnyként bújkál még mindig a szörnyű háború szelleme. Noha a tíz rész talán kicsit soknak tűnik (volt olyan mellékszál, amely feleslegesen elnyújtott volt), összességében egy feszes tempójú, jó ritmusú krimisorozatot sikerült prezentálniuk az alkotóknak. Némely színészi alakítás megdöbbentően nagyerejű. Julija Pereszild, és különösen Viktorija Tolsztoganova játéka egészen elképesztő, átütő erejű az egész filmfolyam során.

Mint említettem, a film megtörtént eseményeken alapszik, de nem az a célja, hogy rekonstruálja azokat. A történet ihletője Antonyina Makarova (más néven Parfjonova, vagy Panfilova, férje neve után Ginzburg). Sokáig senki nem tudta, hogy ő volt „Géppuskás Tonyka”, aki a német megszállók által kialakított „Lokotyi Köztársaságban” hajtott végre tömeges kivégzéseket. A háború után nyoma veszett, hiába keresték. A felszabadulás után férjhez ment és évtizedekig a házastársa nevén nyugodtan élte Moszkva mellett a szovjet emberek hétköznapi életét, majd szinte véletlenül bukott le 1978-ban (1979-ben kivégezték. Ő volt az első nő, aki a háború után kivégeztek a Szovjetunióban).

„A Hóhér” című filmsorozat olyan nehéz problémát vet fel, mint a kollaboráció kérdése a megszállt területeken a háború idején, de – noha az egy percig sem kétséges, hogy a rossz az rossz, a jó az jó (ki a rossz és a ki a jó) – mégis megpróbál magyarázatot (nem mentegetést) találni a történtekre. Hogyan lesz valakiből hidegvérű tömeggyilkos? Mi mozgatja ezt az embert? Vajon mi mit tettünk volna az ő helyében? Vajon mi mit tennék, ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy csak úgy maradhatunk életben, ha másokat megölünk? Túl lehet-e élni ép ésszel egy ilyen helyzetet?

A Pervij Kanal ismét egy rendkívül színvonalas, kiváló sorozatot mutatott be. Ajánljuk mindenkinek, aki tud oroszul (az interneten könnyen hozzáférhető), abban meg csak reménykedni tudunk, hogy az oroszul nem tudó magyar nézők is egyszer talán láthatják ezt az érdekes és emlékezetes filmet.  

https://www.eurazsia.hu/2015/04/01/a-hoher/