2008-ban jelent meg a moszkvai Kucskovo Polje kiadónál Vlagyimir Jampolszkij szerkesztésében a „Megsemmisíteni Oroszországot 1941 tavaszán (A. Hitler 1940. június 31.). A Szovjetunió és Németország titkosszolgálatainak dokumentumai 1937-1945” (Уничтожить Россию весной 1941 г. (А. Гитлер 31 июня 1940 г.). Документы спецслужб СССР и Германии 1937-1945 гг.) című könyv. A kötet dokumentumokkal mutatja be, hogyan készültek a nácik a Szovjetunió leigázására, a Szovjetunió népeinek kiirtására.

A könyvben azokat a titkos dokumentumokat idézik, melyeket a Szovjetunió zsákmányolt a náci Németország legyőzése után.

Még a háború megkezdése előtt, Alfred Rosenberg náci főideológus 1941. június 20-án tartott előadásában a Nyugat-Szovjetunió felosztását vázolta fel Nagy-Finnországra, a Baltikumra, Ukrajnára és a Kaukázusra. Rosenberg szerint „vérfrissítésre” lesz szükség a Baltikumban, melyet germanizálni kell. Mi legyen a balti népekkel?

Rosenberg szerint az észtek „erősen elgermánosodtak”, ezért „a németekkel rokon” népként lehet tekinteni rájuk. Mindenesetre beolvasztás várt volna rájuk. A lettek már sokkal kevésbé alkalmasak az asszimilációra, ezért nagy részüket ki kell telepíteni. A litvánokra szintén kitelepítés várt volna, főként Belorusszia vidékeire. A lengyeleket Kelet-Belorussziába és Szmolenszk környékére telepítették volna, „hogy elfoglalják az oroszok helyét.” A beloruszokat az oroszok ellen kell hangolni, a propagandában pedig azt kell hangsúlyozni, hogy a Reich megmentette ezeket a népeket a bolsevizmustól – gondolta Rosenberg 1941. július 24-én.

Martin Bormann egy feljegyzése szerint a Szovjetunió elleni agresszió után a III. Birodalom felső vezetése Hitlernél tartott tanácskozást, melyen arról állapodtak meg, hogy a Krímet németekkel telepítik be, a volt Ausztria-Magyarországhoz tartozó Galíciát pedig a birodalomhoz csatolják, a Krímből és Galíciából pedig kiűzik a nem németeket. A német vezetés úgy látta, előnyei is vannak, hogy a Szovjetunió területén partizánháború kezdődött, „mert ez lehetőséget ad kiirtani mindent, ami ellenünk fordul.” Döntés született arról is, hogy a Baltikumot, valamint a Krímtől északra eső területeket is Németországhoz csatolják, akárcsak Bakut és a volgai német területeket. Kelet-Karéliát szintén Németország kapta volna meg értékes nikkellelőhelyei miatt, Leningrád környéke viszont Finnországé lehetett volna. Az is elhangzott, hogy Hitler „el akarja törölni a föld színéről Leningrádot”, a finneké az üres terület lett volna.

A kötetben idézik Franz Halder tábornok naplóját. A naplóban már 1941. július 8-i dátummal olvasható, hogy a Führer ehatározta Leningrád és Moszkva teljes megsemmisítését, és azt sem szabad megengedni, hogy „emberek maradjanak ott”, akiket aztán etetni kell.

1941. szeptember 29-én adták ki a hivatalos (titkos) parancsot Leningrád teljes megsemmisítésére. Eszerint a német csapatok, miután bekerítették Leningrádot, tüzérséggel és légierővel teljesen megsemmisítik a várost. A város teljes megsemmisítésére akkor is sor kerülne, ha a védők feladnák Leningrádot. A parancs a lakosság teljes kiirtását is indítványozza: „Ebben a háborúban, melyet a túlélésért vívunk, nem vagyunk érdekeltek abban, hogy akár csak a lakosság egy része is megmaradjon.”

1941. december 12-én a német hadvezetőség instrukciókat adott Moszkva elfoglalására vonatkozóan. Akárcsak Leningrád esetében, itt is megjegyzik, hogy a Führer elhatározta Moszkva megsemmisítését, függetlenül attól, hogy a város megadja-e magát. Moszkvát folyamatosan pusztítani kell tüzérséggel és levegőből.

A német dokumentumok arra is rávilagítanak, hogy a háború kezdetén voltak olyan szovjet csapatok és szovjet vidékek, melyek üdvözölték a németeket. Voltak egységek, melyek egyszerűen szétfutottak, megadták magukat. A Nyugat-Szovjetunióban sokan úgy hitték, a németek felszámolják a kolhozokat és földet osztanak majd a lakosságnak. A németek erőszakos fellépése azonban hamar csalódást okozott.

A német dokumentumokból az is kiderül, hogy az ukrán nacionalista vezér, Sztyepan Bandera ténylegesen kapcsolatban állt az Abwehrrel, a német katonai hírszerzéssel. Az Abwehr vezetője, Canaris már 1938 elején utasítást adott, hogy ukrán nacionalista ügynököket készítsenek fel a Szovjetunió elleni tevékenységre. Egy Bécs melletti táborban készítették fel az ukrán nacionalistákat a Szovjetunió és Lengyelország elleni diverzáns tevékenységre.

Banderát a németek szabadították ki lengyel börtönéből, ezt követően az Abwehr beszervezte.

Az ukrán nacionalisták két, Bandera és Andrij Melnyik vezette csoportja között konfliktusok voltak, maga az Abwehr igyekezett békíteni őket. Végül a németek Melnyik mellé álltak, Banderát letartóztatták, mivel Lvovban önhatalmúlag egy ukrán kormányt akart létrehozni.

A németek sikeresnek minősítették a tatárok közötti akciójukat. Mintegy 20 ezer tatárt sikerült beszervezni és meggyőzni őket, hogy harcoljanak a Szovjetunió ellen. Ezen kívül sikerült felállítani grúz, turkesztáni, kaukázusi, örmény, azerbajdzsán légiókat is néhány ezer fővel.

Az egyik legmegrázóbb irat a könyvben, melyet Karl Jäger az Einsatzkommando SS-Standartenführere készített a litvániai zsidók kiirtásáról. Jäger  akkurátusan feljegyezte, melyik településen, melyik nap mennyi zsidót és nem zsidót (kommunistát, oroszt, litvánt) irtottak ki, összesen 137 346 embert. Novemberre vonatkozóan már azt írhatta, hogy Litvániában „elérték a zsidókérdés megoldását. Litvániában nincs több zsidó, azokon kívül, akiket valamilyen munkán foglalkoztatnak családjaikkal együtt.”

Jäger azt írta jelentésében, hogy „minden járás zsidóktól való megtisztítása” egyszerűen szervezési kérdés. „A zsidókat egy, vagy néhány helyen kell összegyűjteni. A számuknak megfelelően helyet kell találni a kiásandó sírok számára. A gyűjtőpontoktól a sírokig vezető út 4-5 kilométert tett ki. A zsidókat 500 fős csoportokban, egymástól két kilométeres távolságban hajtottuk a kivégzőhelyek felé.”

A dokumentumok között a holokausztban részt vevő szovjet állampolgárok vallomásai is helyet kaptak. Egy litván férfi 1945-ben így nyilatkozott a „szovjet állampolgárok” megsemmisítéséről Paneriainál (ahol mintegy 100 ezer embert végeztek ki). „A szovjet állampolgárok megsemmisítése a következőképpen zajlott. A konvojok vagononként érkeztek, az embereket vagononként vezették a megsemmisítés helyszínéhez. A szovjet állampolgárokat egy 4-5 méter mély, 18-20 méter átmérőjű gödörhöz vezették, ott azt mondták nekik, hogy vetkőzzenek le. Mindenféle korú férfi, nő és gyerek levetkőzött és ott álltak teljesen meztelenül. Utána megparancsolták nekik, hogy feküdjenek le a földre. Ezután négy német és én a gödör széléhez mentünk, jobbra a földön fekvő szovjet állampolgároktól, a többi német és a litvánok megparancsolták, hogy álljanak fel és fussanak a gödör felé. Amikor elkezdtek futni a gödörhöz, tüzet nyitottunk rájuk gépfegyverekből és puskákból és addig lőttünk, amíg meg nem semmisítettük az összeset. Ez a véres orgia addig folyt, amíg meg nem semmisítettünk 5000 szovjet állampolgárt.”