75 évvel ezelőtt, 1939 nyarán senki nem akart háborút Európában, kivéve Hitlert – írja Leonyid Mlecsin, az elsősorban dokumentumfilmjeiről ismert orosz történész, újságíró a Novaja Gazetában.

Az első világháború emléke olyan szörnyű volt, hogy senki nem akart újabb katonai konfliktust a kontinensen. Paradox módon azonban a nagy háborút csak egy háborúval lehetett volna megállítani, amikor a náci Németország még gyenge és sebezhető volt. Ehelyett a nyugat-európai államok addig hátráltak, amíg nem volt visszaút.

Az első világháború után a Rajna jobb partját 50 kilométeres távolságban demilitarizált övezetté nyilvánították. Három évvel a nácik hatalomra jutása után, 1936. március 7-én a német csapatok demonstratív módon bevonultak a demilitarizált övezetbe. Németország ezzel megsértette a békeszerződést. Franciaország katonai erőt is bevethetett volna, s a német katonák parancsot kaptak, francia támadás esetén ne használjanak fegyvert, vonuljanak vissza. Ez volt az a pillanat, ami megváltoztathatta volna a történelem menetét. Párizs azonban nem akart konfliktust, ezért a bevonulás Hitler győzelmévé változott. A britek és franciák szavakban fenyegették ugyan Hitlert, a valóságban azonban rendre meghátráltak.

Hitler következő lépése a történelmi német földek egyesítése volt. A Nyugat nem ellenkezett. 1938 márciusában Németország bekebelezte Ausztriát. A soron következő Csehszlovákia volt. 1938 szeptemberében Hitler azt követelte, Csehszlovákia mondjon le a németek lakta Szudéta-vidékről.

1938 őszén mozgolódni kezdtek a Szudéta-vidék németjei, akik addig csak autonómiát követeltek, most viszont már azt, hogy csatlakozzanak Németországhoz. Prága hadiállapotot vezetett be és Párizshoz, Londonhoz fordult segítségért.

Chamberlain brit miniszterelnök erre úgy válaszolt, hogy egy demokratikus országot nehéz bevonni háborúba, csak azért, mert a Szudéta-vidék németjei maguk akarják eldönteni, hol akarnak élni. A korabeli brit közvélemény hangulatát jelzi, hogy Jan Masaryk, Csehszlovákia londoni nagykövete szerint az angoloknak azt kellett elmagyarázni, hogy Csehszlovákia egy ország, nem pedig valami egzotikus betegség...

Chamberlain megbeszéléseket ajánlott Hitlernek, melyekre a Führer alpesi rezidenciáján került sor. Itt Hitler meggyőződött arról, hogy Chamberlain kész bármibe beleegyezni, csak háború ne legyen.

Végül Franciaország és Nagy-Britannia jóváhagyásával megtörtént a Szudéta-vidék Németországhoz csatolása. A Londonba visszatérő Chamberlaint győztesként fogadták. A brit miniszterelnök azt bizonygatta, hogy a békét hozta el Münchenből.

Csak Winston Churcill volt az, aki azt mondta, ez nem a vég, hanem a kezdet, és további megpróbáltatások várnak Nagy-Britanniára, egészen addig, amíg a britek meg nem tanulnak ismét küzdeni a szabadságért és méltóságért.

Hitler, úgy tűnt, fantasztikus sikereket ért el. Egyesítette a német területeket, a németek egy emberként mentek a sikert sikerre halmozó Führer után.

Az első világháború 100 évre előre meghatározta Európa sorsát. Az első világháború során Európa megsemmisítette önmagát. Nyugat-Európa soha nem szenvedett el olyan nagy veszteséget, mint az első világháború során. Az első világháborúban kétszer több brit, háromszor annyi belga, négyszer annyi francia halt meg, mint a második világháború során. Franciaországban a Nagy Háború a nemzeti emlékezet hivatalosan elismert, fontos részévé vált.

Az első világháborúban minden tizedik brit közkatona, minden ötödik brit tiszt meghalt (a tisztek jelentős része arisztokrata családból származott. A Rózsák háborúja óta nem érte akkora veszteség a brit arisztokráciát és elitet, mint az első világháborúban). Szörnyű veszteségek voltak az elit Eton Kollégium hallgatói között. 1915. május 31-én a németek Londont bombázták, amire korábban soha nem volt példa. Első alkalommal, távol a frontvonalaktól, a Brit Birodalom békés lakosai estek áldozatul a háborúnak. Az első világháborúban alkalmaztak először Európában vegyi tömegpusztító fegyvert. Íme, ez az oka, hogy Nagy-Britannia és Franciaország miért rettegtek egy új háborútól.

Hitler nem tartott különösebben Nagy-Britannia és Franciaország reakciójától Lengyelország megtámadása esetén. Sztálinnal más volt a helyzet, ha a Szovjetunió katonai támogatást nyújtott volna Varsónak, a hadjárat kimenetele kétséges lett volna.

1939-ben a Szovjetunió előnyös helyzetben volt. Bár Sztálint megbízhatatlannak tartották, Nyugat-Európa és Hitler is Sztálinnal akart megállapodni. Sztálin végül Hitlerrel egyezett meg, ami kolosszális hiba volt Mlecsin szerint. A szovjet historiográfia szerint Sztálin „időt nyert” az augusztusi német-szovjet megállapodással, azonban Hitler nem akarta és nem tudta volna megtámadni a Szovjetuniót 1939-ben.

1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 45 perckor Németország megkezdte a hadműveleteket Lengyelország ellen. Szeptember 3-án Anglia és Franciaország hadat üzentek Németországnak, de valójában nem akartak harcolni. A háborút mégis megkapták, és nagy árat fizettek határozatlanságukért.

(Leonyid Mlecsin, Umirotverinyije zverja, Novaja Gazeta, 2014. 08. 30.)