Már vagy tíz éve is lehet annak, hogy láttam egy „dokumentumfilmet” az egyik ismeretterjesztő csatornán, miszerint Sztálin, úgymond, „majomhadsereget” akart felállítani, hogy azzal igázza le a világot. Ebből a célból, úgymond, kísérletek folytak a Szovjetunióban a majmok és emberek keresztezésére. Hasonló információk a magyar sajtóban is megjelentek a közelmúltban („Sztálin az ember és a majom keresztezésével kísérletezett”). Én magam nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, aztán körülbelül egy éve, mintegy véletlenül, belefutottam a Voproszi isztorii jesztyesztvoznanyija i tyehniki című tudományos folyóirat 2006/1-es számában K. O. Rosszijanov, a Vavilov Intézet tudományos munkatársának Opasznije szvjazi: I. I. Ivanov és opiti szkrescsivanyija cseloveka sz cselovekoobraznim obezjanami c. cikkére. A tanulmány – addig publikálatlan levéltári anyagokra támaszkodva - azokat a valóban megtörtént kísérleteket mutatja be, melyeket az ember és az emberszabású majmok keresztezése céljából folytatott Ilja Ivanovics Ivanov (1870 – 1932) orosz tudós az 1920-as években.  

1926 februárban a szovjet kormány és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának megbízásából afrikai tudományos expedícióra utazott Ilja Ivanovics Ivanov, a háziállatok mesterséges megtermékenyítésének vezető szovjet specialistája. Az expedíció célja annak kivizsgálása volt, hogy meg lehet-e termékenyíteni nőstény csimpánzokat emberi spermával. A kísérleteket a francia Pasteur Intézet által Francia Guienában létrehozott majomtelepen kívánták lefolytatni. Ivanov afrikai kísérletei végül nem jártak sikerrel, a tudós nem tudott egyértelmű választ adni arra a kérdésre, lehetséges-e nőstény csimpánzok emberi spermával való sikeres megtermékenyítése.

Ivanov Afrika után odahaza, a Szovjetunióban, Szuhumiban folytatta kísérleteit. Nem sokáig, mert 1930. december 13-án letartóztatták, Kazahsztánban száműzték, ahol 1932-ben – a hivatalos verzió szerint - agyvérzés következtében elhunyt. Ivanov halála után a csimpánz és ember keresztezésére irányuló kísérletek feledésbe merültek.

Az efféle kísérletek kapcsán persze nagyon súlyos etikai, morális kérdések merülnek fel, de ehhez hasonló kísérletek – ha csak a dolog etikai, morális oldalát vesszük - manapság is zajlanak. Egy amerikai tudós, I. Weissman például nemrég egy olyan egeret hozott létre mesterséges úton, melynek génállománya 1 %-ban az emberből származott. Ivanov kísérletei ahhoz is hozzájárulhattak volna, hogy ledőljön az embert és az állatvilágot elválasztó fal – jegyzi meg Rosszijanov.

Ivanov az állatoknál végrehajtott mesterséges megtermékenyítés vizsgálatában szerzett magának nevet a tudományos világban. Az általa kidolgozott metódusnak köszönhetően Oroszországban már az első világháború előtt tömegesen alkalmazták a mesterséges megtermékenyítést. Ivanov 1909-ben kapta meg első önálló laboratóriumát. A laboratórium munkája révén 1914-ig több ezer lovat hoztak világra mesterséges megtermékenyítés útján (az itt alkalmazott technológia újdonságnak számított: Nyugaton csak az 1930-as években vette kezdetét a tömeges mesterséges megtermékenyítés).

A tudós már 1910-ben, egy Grazban tartott előadásában annak a felvetésének adott hangot, hogy lehetséges különböző fajok, például ember és emberszabású majom keresztezése mesterséges megtermékenyítés útján. Ivanov szerint a morális kifogások jelen esetben nem helyénvalók, hiszen nem ember és majom közvetlen kapcsolatáról lenne szó, hanem a sejtek egyesüléséről.

Legkésőbb 1922-ben Ivanovban megérett az elhatározás, hogy a gyakorlatban is le kell folytatni az ember és a csimpánz keresztezésére irányuló kísérleteket. 1924-ben Lunacsarszkij népművelési népbiztoshoz fordult, és 15 ezer dollárt kért a kutatás végrehajtására. Kérelmében azzal érvelt, többek között, hogy a kísérletek sikere hozzájárulhat a vallásellenes propagandához.

Ivanov fontosnak tartotta a kísérletek Afrikában való lefolytatását, mert úgy vélte, „a négerek állnak legközelebb a csimpánzokhoz.” Amikor azonban Afrikába érkezett, a kísérletekben részt vevő nőkkel nem közölte kutatásai valódi célját. A helyi lakosság tisztelettel viszonyult a professzorhoz, tudós emberhez, gyógyítóhoz, és fogalma sem volt arról, mit forgat a fejében a "tiszteletreméltó" fehér ember. Egy, a környéken utazgató orosz emigráns is felkereste Ivanovot, s úgy írta le őt, mint joviális, a guineai lakosság által tisztelt szakállas-szemüveges professzort, aki „a régi szép idők” orosz értelmiségére emlékeztet.

Végül csak 1927 februárban sikerült emberi spermát juttatni két nősténycsimpánz, Babette és Syvette méhébe (a donorok kiléte ismeretlen).

A következő kísérletre június 25-én került sor a Csornaja elnevezésű csimpánzzal. Ivanov feljegyzései szerint a megtermékenyítés nem éppen ideális körülmények között ment végbe: „A majmok jelentette veszély, munka a földön, titoktartás.” Végül ezen körülmények között nem járt sikerrel a csimpánzok megtermékenyítése.

Ivanov francia kollégáival nyíltan beszélt kísérleteiről. Az első kudarcok után 1927-ben az a gondolat is megérlelődött benne, hogy nőket kellene megtermékenyíteni csimpánzspermával.

Morális-erkölcsi szempontból ezek a tervek azért is elfogadhatatlanok voltak, mert Ivanov nem kívánta beavatni a kísérletben résztvevő nőket valódi szándékairól. A professzor ezt a maga módján azzal magyarázta, hogy a néger nők „elmaradottak” és úgysem értenék meg a kísérletek jelentőségét. Ivanov terveiről azonban a francia hatóságok értesültek, és megtiltották neki, hogy előzetes engedély nélkül bármilyen kísérletet végrehajtson a nőkön. Mindazonáltal a francia hatóságok nem akadályozták meg Ivanovot abban, hogy csimpánzokat szállítson a Szovjetunióba, az ehhez szükséges engedélyeket megadták neki.

Ivanov folyamatosan jelentett a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kutatásairól, de amikor Moszkvában arról értesültek, hogy Ivanov nőket akar megtermékenyíteni csimpánzspermával, az Akadémia elítélte ezen szándékát. Az Akadémia hivatalos állásfoglalást fogalmazott meg, melyben azt írták, az Akadémia „nem tartja lehetségesnek” ezen kísérletek támogatását.

Ivanov 1927. július 1-jén elhagyta Afrikát, 13 csimpánzt vitt magával, Marseille-be, majd onnan Szuhumiba hajózott. Útközben néhány csimpánz elpusztult.

Ivanov a Szovjetunióban kívánta folytatni kísérleteit, de ezúttal már önként vállalkozó nők bevonásával.

A Szuhumiban kívánták folytatni a munkát, viszont ekkorra már Ivanov számára kedvezőtlenül alakult a „széljárás”: befolyásos szovjet akadémiai körök ellenezték, és áltudományosnak tartották Ivanov ember és majom keresztezésére irányuló kísérletezgetéseit.

Ivanov az 1918-ban alapított Kommunista Akadémia támogatásához fordul. Ez a szervezet „a szigorúan materialista tudomány” megvalósítását tekintette céljának. Végül a Kommunista Akadémia – nagynevű  – tudósainak támogatásával folytathatta tanulmányait Ivanov.  

Egy leningrádi nő jelentkezett is, hogy szívesen részt venne a kísérletben. A következő levelet írta Ivanovnak: „Bátorkodom Önhöz fordulni egy ajánlattal – írta 1928. március 16-án. Az újságokból értesültem arról, hogy kísérleteket folytatott, melyek során majmokat termékenyített meg emberi spermával, ám a kísérletek nem jártak sikerrel. Ez a probléma régóta érdekel engem. A kérésem: vonjon be engem kísérleti alanyként. Kérem, ne utasítson vissza. Örömmel alávetem magam minden, a kísérlethez kapcsolódó követelménynek. Hiszek a megtermékenyítés lehetőségében.”

Ivanov azonnal válaszolt a nőnek, hogy számít rá, azonban hamarosan elpusztult a szuhumi majomparkban tartott egyetlen szóbajöhető hímcsimpánz. Csak 1930-ban sikerült új csimpánzokat szerezni.

1930-ban Ivanovot „ellenforradalmi tevékenység” miatt letartóztatták, öt évi szabadságvesztésre ítélték, de 1932-ben kiszabadulhatott. Alig egy hónappal szabadulása után meghalt. A csimpánzok és emberek keresztezésére irányuló kísérleteket senki nem folytatta.

 

Összességében, látható tehát, hogy ezen „tudományos projekt” ötletgazdája és motorja Ivanov professzor volt. Ivanov már az első világháború előtt felvetette annak lehetőségét, hogy keresztezni lehetne az emberszabású majmokat emberekkel. A szovjet vezetés kezdetben támogatta Ivanovot, amíg a kísérleti alanyok majmok, és nem emberek voltak. Amikor a tudós emberekkel akart kísérletezni, az Akadémia elítélte. 

 

Cimkék: K. O. Rosszijanov, I. I. Ivanov, kísérletek, mesterséges megtermékenyítés, ember, Szovjetunió, Szovjetunió Tudományos Akadémiája, Szuhumi, 1926, 1927, Sztálin, 1930, csimpánz, ember, csimpánz és ember keresztezése

Országok: Grúzia Kazahsztán Oroszország