1949-ben a szovjet Isztoricseszkije Zapiszki történettudományi folyóirat 30. száma Sztálin 70. születésnapja alkalmából tanulmányokat közölt a szovjet vezér munkásságáról, múltjáról.

A Sztálin zsenialitását hangsúlyozó cikkek között a maga nemében érdekes tanulmányt közölt Sz. M. Pozner „Sztálin forradalmi tevékenységének múltjából.” A szerző főleg Sztálin (Koba, Dzsugasvili, Vasziljev) 1912-1913-as tevékenységére tér ki, és az Ohrankából származó levéltári anyagokat is felhasznált, bemutatva, hogyan követte nyomon a cári titkosrendőrség „a kaukázusit”.

Aki figyelmesen olvasta ezt a cikket, 1949-ben, néhányszor felhúzhatta a szemöldökét. Miközben Koba megpróbáltatásait, üldöztetését ecseteli, a cári elnyomó gépezet működését, az is kiderül belőle, hogy Koba 1912-ben, amikor narimi száműzetését kellett töltse, lényegében szabadon utazgatott Moszkvába és Szentpétervárra. Még érdekesebb, hogy közben az Ohranka ügynökei végig a sarkában voltak...

Koba végül Szentpétervár után Krakkóba, majd Bécsbe ment, ahol „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés” című tanulmányán dolgozott (ebben az időben egyébként Hitler is Bécsben élt. Vajon összefutottak-e az utcán?).

Sztálin 1913 február végén tért vissza Szentpétervárra, megint elfogták, és Szibériába, a Jenyiszej menti Kurejka településre száműzték. Itt élt Sztálin egészen 1916 végéig (1917-ben a fordulat híre Acsinszkban éri).

Pozner nevezett cikkében igen érdekes, már-már népmesei stílusban ír Sztálin kurejkai száműzetéséről. A műfaji jegyek olyan érdekes keveredése található itt, mint egy modern Szorokin-regényben. Az 1913-as szibériai száműzetés körülményei mindenesetre enyhébbnek tűnnek, mint a sztálini büntetőtáborok világa, még egy 1949-es munkában is: „Sztálin elvtárs egyedül maradt Kurejkában. Egy szegény családnál élt, egy kicsi, sötét, télen betömött ablakú parasztházban, Sztálin elvtárs egy kis csónakot szerzett magának – és saját maga eltartására halászgatott. Csónakjával a Jenyiszejen is halászott még rossz időjárás esetén is, amikor a helyi lakosok nem mentek ki a Jenyiszejre. Néha vadászott is Sztálin elvtárs, ám a fő tápláléka a hal volt. Lisztet és más élelmiszereket úgy kellett vásárolnia Sztálin elvtársnak, mint a helyi lakosoknak.

Kurejka öreg parasztjai sokat mesélnek Sztálin elvtárs életéről a turuhani száműzetés idején, arról, hogy milyen szoros kapcsolatban volt velük, arról, hogy milyen tisztelettel viszonyultak az északi tajga és tundra őslakosai Sztálinhoz, arról, hogy sokszor meglátogatta őket, vagy vendégül látta őket, ahogy együtt halásztak, hogyan segítettek neki nyáron sátort építeni, távol Kurejkától. Arról is mesélnek, hogy Sztálin elvtárs rendszeresen érdeklődött nehéz, örömtelen életük iránt, és ami a legfontosabb, hogyan vészelte át a kemény északi táj megpróbáltatásait.”

(Познер С. М., Из истории революционной деятельности И. В. Сталина в годы революционного подъема // Исторические записки 30. Отв. ред. Греков Б. Д. [Издательство Академии Наук СССР, 1949], 83-102.; 101-102.)