Vlagyimir Mau orosz közgazdász, az elnök környezetében működő Oroszországi Nemzetgazdasági és Közszolgálati Akadémia rektora Vedomosztyiban megjelent cikkében az akadémiai reform körüli vitákra reflektált.

Az akadémiai vita során a felek gyakran hivatkoznak az Oroszországi Tudományos Akadémia alapítója, I. Péter örökségére. S noha minden generációnak az adott kor kihívásaira kell reagálnia, nem haszontalan áttekinteni, milyen értékrend mentén alapította meg I. Péter az Akadémiát.

Erre vonatkozóan a legfontosabb forrás az „Akadémia megalapításának tervezete jövedelmei számbavételével” elnevezésű dokumentum, melyet egy udvari medikus, Lavrenytij Bljumensztrot írt. A projektet figyelmesen áttanulmányozta I. Péter, és rövid kommentárokat is feljegyzett mellé. Végül az imperátor áldását adta a tervezetre, és 1724. január 22-én ukázt adott ki a tudományos akadémia megalapításáról. Nem sokkal a halála előtt, 1725. február 23-án I. Péter utasítást adott berlini és párizsi követeinek, hogy tudósokat hívjanak az akadémiába.

Az „Akadémia megalapításának tervezete jövedelmei számbavételével” elnevezésű dokumentum jó képet ad azokról szempontokról, melyek figyelembevételével sor került a tudományos akadémia létrehozására. Mai nyelvre lefordítva ezek a következők:

1) A kutatói és oktatói tevékenység együttese. Az oktatói tevékenység hangsúlyozását a korabeli oroszországi viszonyok indokolták, a fejlett iskolahálózat hiánya. Az akadémikusok előtt három feladat állt: kutatói tevékenységet folytatni, fiatalokat tanítani, és legalább két utódot kijelölni a kutatói tevékenység iránt elkötelezett (és lehetőleg szláv származású) fiatalok közül. Az akadémikusoknak napi egy órát konzultációval kellett tölteniük.

2) Az akadémia interdiszciplináris jellege. A projekt kezdetben három osztály kialakításával számolt: matematikai (ideértve a csillagászatot és mechanikát is), természettudományi (fizika, kémia, anatómia, botanika), és humán (történelem és jog), amit a jövőben egy közgazdaságival terveztek kibővíteni.

3) Az akadémikusok és az elnök választhatósága. Az elnök személyét félévente-évente kell váltani (az elnök tehát nem „főnök”, hanem „első az egyenlők között”). Az imperátort az akadémia védnökének tekintette a dokumentum szerzője. Ezek az elvek sokáig nem valósultak meg. Az akadémia tagjait nem választották, hanem kinevezték, egészen I. Sándor koráig, az elnök választhatóságát pedig csak a szovjethatalom vezette be.

4) Az akadémia tagjai együttműködnek egymással, megosztják egymással kutatási eredményeiket, rendszeresen találkoznak.

5) Az akadémikusoknak nyitottnak kell lenniük a világra, figyelemmel kell követniük a nemzetközi tudomány alakulását. A tudósokkal szemben publikálási kötelezettség áll fenn.

6) Az akadémiának együtt kell működnie a kormányzattal. Informálnia kell a kormányzatot a világban megjelenő új felfedezésekről, és realizálnia kell azokat a projekteket, melyeket a hatalom megrendel.

7) Megfelelő nagyságú költségvetésűnek kell lennie, hogy meg tudják fizetni a külföldi tudósokat.

8) Az akadémia pénzügyeinek intézésére egy igazgatót nevez ki a kormányzat.

9) Az akadémia szükségleteinek kielégítésére nyomdát és fordítóirodát hoznak létre. Az akadémikusok ennek révén ténylegesen bármilyen irodalmat beszerezhettek és kedvükre publikálhattak.

(Vlagyimir Mau: Kakuju akagyemiju szozdal Pjotr I., Vedomosztyi, 2013. 07. 16.)