OROSZVALOSAG.HU
Kávé és cigaretta
Kávé és cigaretta
Niederhauser Emil
Nem volt soha a professzorom, de talán a legtöbbet tőle tanultam. Nem is annyira a mesterségből, mint inkább emberségből. Azért lehetett nagy tudós, mert nagy volt benne az alázat. Kolléganői Emilkének hívták és nemcsak amiatt, mert nem tudták még felmérni sem nagyságát, de azért is, mert egyszerűen nem illett hozzá az ájult tisztelet. A hölgyek ördögien jól látták, hogy kopottas kardigánjában intézeti íróasztala mellett üldögélve, inkább egy kisemberre hasonlított, aki mindig óraműpontosságga
E két élvezeti cikkhez – amíg orvosai el nem tiltották – nagyon ragaszkodott, a szakmában szállóigévé vált mondása szerint, ugyanis az nem tekinthető történésznek, aki nem kávézik és dohányzik. Idevehetjük még a reggeli úszást is a Rudasban, ahová az 50-es években keveredett és ott is ragadt hosszú évtizedekre. Hűséges volt az uszodához is. Hát még a munkahelyéhez, amely csak egy volt neki, és amelyet halála napjáig szolgált.
Pályája egyáltalán nem volt diadalmenet. Egy 70-es évek közepi emléket őrzök róla, ahogy ül Arató Endre előszobájában. Arató Endre nagyszerű tanár és kiváló történész volt, mégis éreztem – még a diákként is – valami méltatlant abban, ahogyan ott előszobázott nála. Későn lett docens, professzor és akadémikus. Skandalum volt a kandidátusi disszertációja: A jobbágyfelszabad
Emil bácsi nem volt soha kurzustörténész – és divatos történész sem. Utóbbi talán előbbi okán nem. Fundamentális Kelet-Európa-tör
Úgy másfél évtizeddel ezelőtt egyik kollégájának Szerb Antal Thomas Mann-jellemzése jutott eszébe róla: „Nem adja oda magát a leírt embereknek, érzelmeknek, eszméknek, játékos fölénnyel és melankolikus mosollyal szemléli az életet és nem vesz részt benne.” Mondhatnánk tehát, hogy valamiféle titok lengte körül, a vegytiszta történész való élettől magát mesterségesen távol tartó szakmai ethosza.
Én nem így gondolok rá. Nem tudom természetesen, hogy milyen hosszú és göröngyös út vezetett az 50-es években az úgymond katolikusok által látogatott Gellért-uszodábó
Niederhauser Emil soha nem akart más lenni, csak történész, és így nem is volt mással elszámolnivalója
Jónéhány éve, de mégsem elég rég, egyszer felhívtam telefonon.
Feri? – kérdezte.
Kvász Iván – válaszoltam.
Bocsáss meg Ivánom a tévesztésért, de Te is olyan főnökfajta vagy – mentegetőzött.
Ezen aztán mélyen elgondolkodtam. Azóta igyekszem kevésbé főnökféle, és sokkal inkább történész lenni.
Emil bácsi sosem akart főnök lenni. Elég volt neki a történészség. Az örök vadászmezőkön ezért Klió egészen bizonyosan a közvetlen közelében szorított neki helyet.