Németországban a ZDF csatornán „Anyáink és apáink” címmel háromrészes filmet mutattak be a második világháborúról. A film a német katonákat lelkes, álmodozó ifjakként mutatja be, a szlávokat viszont ellenszenves emberekként. A film szerint a lengyelek antiszemiták, az ukránok szadisták, a szovjetek erőszakosak. A film annak tanúbizonysága – írja a Rosszijszkaja Gazeta – hogy "a németek belefáradtak a bűnbánatba", és átértékelni igyekszenek a második világháborús múltat.

Mihail Mjagkov történész szerint ez a film is arról tanúskodik, hogy a német társadalomban lassan átértékelődik a Szovjetunió német megszállásának kérdése. A film főszereplője öt német fiatal, akik belecsöppennek a háborúba. A filmben némi nosztalgia érezhető a hitleri Németország iránt, a szlávok (lengyelek, ukránok, oroszok) viszont primitív, alacsonyabb rendű hordaként vannak ábrázolva (a film egyik jelentében szovjet katonák törnek be egy kórházba, ahol lemészárolják az összes beteget és megerőszakolják az összes nőt).

Mjagkov szerint a szovjet katonák valóban nem éppen finoman viselkedtek Németországban. A szovjet propaganda ellentmondásos szerepet játszott: egyrészt táplálta a megszállókkal szembeni gyűlöletet, másrészt maga Sztálin adott ki 1942. február 23-án egy parancsot, miszerint nem lehet egyenlőségjelet tenni Hitler klikkje és a német nép között.

Németország területére egy nagyon nagy, vegyes összetételű sereg nyomult be, amely a németek által felégetett falvakon, városokon keresztül érkezett az ellenség területére. A bosszúvágy ebben az esetben elkerülhetetlen volt. Ennek kiküszöbölésére adta ki Rokosszovszkij marsall 1945. január 21-én a 0006-os számú parancsot. Ebben halálos ítélettel sújtotta az erőszakot, rablást, pusztítást a civil lakossággal szemben.

A nők tömeges megerőszakolását a göbbelsi propaganda is hangsúlyozta, amely azt próbálta a németek fejébe sulykolni, hogy alacsonyabb rendű lényekkel harcolnak, akik nyolctól nyolcvan éves korig minden nőneműt megerőszakolnak. A hidegháború korában Nyugaton elterjedtté vált a 2 millió megerőszakolt német nő toposza. Erőszakoskodások így is valóban történtek (mint ahogy a németek által a szovjet területeken elkövetett nemi erőszakot is számos dokumentum bizonyítja, beleértve kamasz lányok, terhes nők megerőszakolását, egyetlen nőn elkövetett tömeges nemi erőszakot, a megerőszakolt nők aktus utáni kegyetlen kivégzését), nemcsak szovjet részről, s nem egyszer éppen a szovjetek beavatkozása gátolta meg, hogy a bosszúszomjas lengyelek és csehek elbánjanak németekkel.

Ezzel a szemben a németek semmilyen formában nem próbálták védeni a szovjet megszállt területek civil lakosságát, sőt, Hitler szavai szerint, melyeket a Szovjetunió megtámadása előtt jelentett ki, a keleti háború alapvetően különbözni fog a nyugati háborútól, amennyiben a német élettér megteremtése a cél. 1942. december 16-án írta alá Keitel azt a direktívát, miszerint a német csapatok a Szovjetunió területén bármilyen eszközt bevethetnek a civil lakossággal szemben - mondta Mjagkov.

Németország célja a Szovjetunió területén az ott élő népesség teljes vagy részleges kiirtása volt, az önvédelmi háborút folytató Szovjetunió ezzel szemben nem tekintette céljának a németek kiirtását.

Az orosz Hadtörténeti Társaság közleményben tiltakozott a ZDF filmje miatt, ami „rehabilitálja a német katonákat a keleti fronton”. A Társaság szerint a film célja a történelem átírása, a náci Németország tisztára mosása.

Lengyelországban szintén tiltakozást váltott ki a ZDF által bemutatott film. A film miatt tiltakozását fejezte ki Jerzy Marganski, Lengyelország berlini nagykövete is.

(Rosszijszaka Gazeta)