OROSZVALOSAG.HU
Magyar megszállás a Szovjetunióban
Magyar megszállás a Szovjetunióban
Levéltári dokumentumok alapján
2013. március 5-én krült sor a Kossuth Klubban a „Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941 –
Az alábbiakban Sipos Péter rendezvényen elmondott beszédének írott változatát közöljük.
A második világháborúban való magyar részvétel historikumának és különösen a 2. hadsereg Don – kanyarbeli tragédiája történetének napjainkban konjunktúrája van. Egyre – másra jelennek meg a monográfiák, tanulmányok, naplók, memoárok, fotóalbumok és egyéb műfajbeli kiadványok. A művek túlnyomó többségének szemléletét az államrezon szintjére emelt kormányzati ideológia határozza meg. Ennek legjelentősebb vonása a Horthy – rendszer háborús politikájának egyértelmű helyeslése és apologetikája, vulgo – a szerecsenmosdatá
Bárdossy László kormányfő, noha nem állottak tőle távol Werth Henrik szempontjai, taktikai okokból ellenezte az önkéntes felajánlkozást. Véleményét Horthy Miklós kormányzó is osztotta. Az államfő és a miniszterelnök úgy vélték, hogy meg kell várni a német jeladást a magyar hadbalépésre, mert ez esetben ellenszolgáltatá
A Berlin és Budapest között kialakult patthelyzetet a kassai bombázás oldotta meg. Az észak – magyarországi várost, mint ismeretes, 1941. június 26-án felségjel nélküli repülőgépek bombázták, a támadó raj nemzeti hovatartozása nem volt megállapítható, a titok mindmáig megoldatlan maradt. Bárdossy úgy vélte, hogy nem igazán fontos a Kassát bombázó gépek nemzetisége. Ő a lényeget abban látta, hogy a magyar vezérkar megegyezett a németekkel, miszerint a támadókat szovjet gépeknek tekintik, ami azt bizonyítja, hogy a németek valójában Magyarország hadbalépését kívánják. Íme megvolt a kívánt jeladás, további vacillálásnak nem volt helye. S június 27-én a kormányfő bejelentette, hogy beállott a hadiállapot a Szovjetunióval. A hadbalépés mellett egyetlen érvet bizonyosan nem lehetett felhozni, mégpedig azt, hogy a Szovjetunió agresszív politikát folytatott volna Magyarország ellen. Sőt, Moszkvából 1940 – 1941-ben több, itt nem részletezhető gesztussal jelezték a jószomszédi viszony kiépítésének szándékát.
Kétségtelen az is, hogy a háborúban való részvételhez semmiféle állítólagos magyar nemzeti érdek nem fűződött. Aligha van erre illetékesebb tanú, mint gróf Bethlen István, a korszak legjelentékenyeb
A Szovjetunió elleni hadbalépésről szólva Bethlen visszautasította azt a propagandát, „amelynek érdekében állott, hogy a bolsevizmus mumusának a falra festésével a háborúba beugrasson minket. A bolsevizmus kétség kívül egész Európára jelent veszélyt, de nem a kis Magyarország hivatása, hogy népe virágjának feláldozásával ettől a veszélytől Európát megmentse”. Bethlen a magyar nemzeti célnak azt tekintette, hogy „darabokra vagdalt országunkat újból összefoltozzuk. Sajnos 1941 júniusában nemzeti politikánk ezen axiómájától eltértünk és az elkövetett hibáért keservesen fogunk újra bűnhődni.”
A Szovjetunió elleni háborúval foglalkozó magyar történetírás elsősorban a szovjet – német fronton bevetett magyar hadsereg harcaira fordít figyelmet, és alig törődik a magyar megszálló alakulatok tevékenységével. 1941 őszétől, a Keleti és a Nyugati Megszálló Csoport alárendeltségébe
A magyar csapatok magatartásáról hallgassunk meg egy tanút, Joseph Goebbelst, Hitler egyik bizalmasát. A birodalmi propagandaminisz
Mi sem volna súlyosabb tévedés azt feltételeznünk, hogy elszigetelt esetekről volt szó, és magyar részről nem fordultak elő súlyos atrocitások a polgári lakosság ellen. A magyar partizánvadászok rendszeresen együttműködtek a hasonló rendeltetésű német közegekkel. Erről Kubik Béla csapatcsendőr őrmester a következőket vallotta:
„1941-ben bevonultam a 32/II.zlj.-hoz és ezzel az alakulattal 1941 októberében szovjet hadműveleti területre mentem.. Egy német zászlóaljat váltottunk le és alakulatunkat partizánvadász feladattal bízta meg a német parancsnokság… 1941 decemberében a német parancsnokság kb. 80 szovjet polgárt küldött át a zászlóaljnak, hogy hallgassuk ki, majd végezzük ki őket. A fogdaépületben folyt a szovjet polgárok kihallgatása… mivel a szovjet polgárok nem vallottak borzalmas módon megkínozták őket. Ezt onnan tudom, mert gyakran lehetett a fogdaépületből kihallani a megkínzott szovjet polgárok jajgatását,,, A kivégző osztaggal együtt körülfogtuk a szovjet polgárokat és elindultunk velük a kivégzés színhelyére.
Mikor a vasútvonal mellett lévő bombatölcsérekhe
1942 – 1945 között működött a Szovjetunióban a Rendkívüli Állami Bizottság „a fasiszta német betolakodók és bűntársaik gaztetteinek és általuk a szovjet polgároknak okozott károknak a felmérésére és megállapítására”
A szovjet és magyar túlélők vallomásai, nyilatkozatai, levelei, a hadifogoly kartotékok és más dokumentumok feltárják azon folyamat iszonyatos részleteit, amelynek során magyar katonák a szovjet polgári lakosság, a vörös hadseregbe bevonult férfiak híján az otthon maradottak, főleg öregek, nők, gyermekek, valamint hadifoglyok tömegeit, szinte felfoghatatlan kegyetlenséggel fizikailag megsemmisítették
Egy Boldizsár Ferenc nevű honvéd (46/1. 2. század, tábori posta 115/20) egy ilyen „hőstettet”, amelyre még büszke is volt, feljegyzett a naplójában: „Mikor a faluba értünk, a legelső három házat én gyújtottam fel. Ott a férfiakat, nőt, gyermeket megöltük és a falut felégettük. Tovább mentünk… A kiváló magatartású huszáraink a falut felgyújtották és a harmadik század rakétával gyújtogatott. Onnan mentünk tovább felderíteni. Az idő alatt, míg mi felderítettünk, a huszárok hat falut égettek fel…”.
A feltárt dokumentumok ad acta teszik az olyan elképzeléseket, az olyan relativizáló, mentegető „egyrészt – másrészt” megfogalmazásoka
A magyar királyi honvédség által szovjet területen végrehajtott népirtás mindezideig nem képezte tudományos kutatás és feldolgozás tárgyát. E tekintetben egy vakuum alakult ki, amely nem indokolható a források hiányával még a szovjet levéltárak megnyitása előtt sem. A magyar kutatók számára éppenséggel rendelkezésre állottak volna az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában és a Hadtörténeti Levéltárban őrzött iratok. A téma megközelítését mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban politikai – ideológiai béklyók bénították meg és tették szinte lehetetlenné. A párt- és állami szervek túlságosan kényesnek, indulatokat keltőnek találták a szovjet területen elkövetett tömeggyilkosságo
A szovjet levéltárak megnyitása eleddig nem is remélt lehetőségeket és távlatokat nyitott meg a háborús bűncselekmények szövevényes és iszonytató historikumának feltárására. Annál is inkább, mert a történelmi eseményeket a napi politikai érdekek patikamérlegén adagolni kívánó kicsinyes latolgatás is lomtárba került.
Jelen kötet a szó legszorosabb értelmében úttörő jelentőségű. Alkotói roppant nagy munkát végeztek a tengernyi dokumentum áttanulmányozásá