Egy nyári, Voronyezsben tartott második világháborús konferencia („Harcok a Donnál: Voronyezstől Sztálingrádig”) kapcsán az egyik voronyezsi lapnak adott interjút Krausz Tamás, az ELTE professzora Magyarország második világháborús szerepvállalalásáról és ennek hazai emlékezetéről. Az alábbiakban ezt foglaljuk össze röviden. A voronyezsiek számára különös jelentőséggel bír a magyar vélemény, hiszen a megszálló 2. magyar hadsereg is a közelben tevékenykedett.

Krausz szerint a szocialista rendszerben nem szívesen beszéltek Magyarország Szovjetunió elleni háborújáról, a téma mintegy a háttérbe szorult, részben azért, mert a magyar hadsereg hatalmas vereséget szenvedett el a Don környéki harcokban.

A riporter kérdésére válaszolva Krausz Tamás elmondta, Magyarországon nem létezik az oroszországihoz hasonló értelemben vett „második világháborús veterán”, bár szerinte újabban a kormány arra törekszik, hogy, mintegy a balti mintára, heroizálja a Szovjetunió elleni agresszióban részt vevő magyar hadsereget.

Jelenleg Magyarországon kétféle álláspont létezik a Szovjetunió megtámadását illetően. Az egyik nézőpont szerint a Horthy-rezsim bűnös politikája eredményezte a doni katasztrófát, egy másik, az utóbbi években megerősödött, jellemzően a radikális jobboldalhoz köthető nézet szerint viszont katonáink „felszabadító” missziót teljesítettek a Szovjetunióban.

Újabban Magyarországon megerősödött a Horthy-kultusz, a mostanság általánossá váló értelmezés szerint Magyarország 1944-ben hosszú évtizedekre  vesztette el függetlenségét, a német majd az utána következő szovjet megszállás okán. Ezen értelmezés során egybemossák a kommunizmust és a nácizmust. Kommunista bűnök természetesen voltak, ám Horthy kormányzó rendszere Magyarországon a népirtás egyik formáját valósította meg, mivel mintegy 1 millió embert küldött a halálba (kb. 600 ezer fő esett a holokauszt áldozatául, mintegy 400 ezer ember esett el a harci cselekmények során). Horthy, és nem Szálasi nevéhez köthető a magyar zsidóság legnagyobb részének deportálása 1944-ben.

Arra a kérdésre válaszolva, érez-e politikai nyomást munkája során, Krausz Tamás tagadóan felelt. Semmiféle represszió nincs az irányába, az ELTE független, autonóm intézményként működik, politikai nyomásgyakorlásról nincs szó.