Ez év június 29-én lenne negyven éves Samantha Smith. Az amerikai leány azzal szerzett hírnevet magának a nyolcvanas években, hogy tíz évesen az alábbi levelet írta Jurij Andropovnak, a Szovjetunió akkori pártfőtitkárának:

Kedves Andropov úr!

A nevem Samantha Smith. Tíz éves vagyok. Gratuálok az új állásához. Aggódom, hogy Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok között atomháború fog kitörni. A háború mellett vagy ellen fog szavazni? Ha ellene, akkor kérem árulja el, mit fog tenni annak érdekében, hogy ne legyen háború. Erre a kérdésre nem muszáj válaszolnia, de azt szeretném tudni, hogy miért akarja meghódítani a világot vagy legalábbis a mi országunkat. Isten azért teremtette nekünk a világot, hogy békében éljünk egymás mellett, nem azért, hogy harcoljunk.

Üdvözlettel,
Samantha Smith

Samantha édesanyjával együtt olvasott egy cikket, amely az amerikai-szovjet kapcsolatokkal foglalkozott és a magazin címlapján maga Jurij Andropov, az új főtitkár volt látható. Samantha később így emlékezett vissza, hogy milyen gondolatai támadtak a cikk elolvasása után: „Az egész olyan ostobaságnak tűnt a számomra. Hallottam a borzalmas dolgokról, amelyek a második világháború alatt történtek, úgyhogy azt gondoltam, hogy senki sem akarna még egy háborút.”

Samantha leveléből részletek jelentek meg a Pravda napilapban. A cikk írója, utalva az amerikai iskoláslány kérdésére Jurij Andropovot és a világ meghódítását illetően megállapította, hogy megbocsátható a furcsa kérdés, hiszen „a lány mindössze tíz éves”. Samanthát örömmel töltötte el, hogy felfigyeltek a levelére, azonban sajnálta, hogy Andropovtól nem érkezett válasz és nem hagyta annyiban a dolgot: egy újabb levelet írt, ezúttal a Szovjetunió amerikai egyesült államokbeli nagykövete volt a címzett. A levélben az iránt érdeklődött, hogy vajon Andropov úr fog-e válaszolni a levelére. Végül Samantha makacssága meghozta a gyümölcsét és 1983. április 26-án megérkezett a válasz a Szovjetunió pártfőtitkárától, Jurij Andropovtól. A levél orosz nyelven íródott, de mellékeltek hozzá egy angol nyelvű fordítást is.

 

Kedves Samantha!

Megkaptam a leveled, sok másik levéllel együtt, amelyet az országodból és egyéb más országokból küldtek mostanában nekem.

Úgy tűnik – a leveled alapján -, hogy te egy bátor és becsületes lány vagy, Beckyre emlékeztetsz, Tom Sawyer barátjára honfitársad, Mark Twain híres könyvéből. Ezt a könyvet a mi országunk fiai és leányai is jól ismerik és nagyon szeretik.

Azt írod, hogy nagyon aggódsz vajon lesz-e atomháború országaink között. És azt kérdezed, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy elkerüljük a háborút.

Kérdésed – a legfontosabb kérdés, amelyet egy gondolkodó ember feltehet magának. Komolyan és őszintén fogok neked válaszolni.

Igen, Samantha, mi itt a Szovjetunióban megteszünk mindent annak érdekében, hogy elkerüljük a két országunk közötti háborút, hogy egyáltalán többet ne legyen háború a Földön. Ez minden szovjet ember vágya. Ez az, amit államunk nagy alapítója, Vlagyimir Lenin tanított nekünk.

A szovjet emberek pontosan tudják, milyen borzalmas dolog a háború. Negyvenkét évvel ezelőtt a náci Németország, amely le akarta igázni az egész világot, megtámadta az országunkat, felégetett és földig rombolt több ezret városaink és falvaink közül, megölt több millió szovjet férfit, nőt és gyermeket.

Abban a háborúban, mely a győzelmünkkel végződött, szövetségben álltunk az Egyesült Államokkal: együtt harcoltunk a náci hódítók ellen a népek felszabadításáért. Remélem, hogy erről hallottál az iskolában a történelem óráidon. Ma pedig igazán szeretnénk békében élni, kereskedni és együttműködni minden szomszédunkkal ezen a földgolyón – közel s távol lévőkkel egyaránt. És egy olyan nagyszerű országgal, mint az Amerikai Egyesült Államok különösképpen.

Amerikában és nálunk is vannak atomfegyverek – ez egy borzalmas fegyver, amely képes emberek millióit elpusztítani egy szempillantás alatt. De mi nem szeretnénk, hogy valaha is használni kelljen. Pontosan emiatt, a Szovjetunió ünnepélyes keretek között jelentette be a világnak, hogy soha – de soha! – nem fog alkalmazni atomfegyvert elsőként valamely ország ellen. Továbbá javasoljuk a további gyártás beszüntetését és a Földön található összes készlet megsemmisítését.

Úgy gondolom, hogy ez már elegendő válasz a második kérdésedre: „miért akarja meghódítani a világot vagy legalábbis a mi országunkat”. Semmi ilyesmit nem akarunk. Az országunkban senki – sem a munkások, sem a parasztok, sem az írók vagy orvosok, sem a felnőttek, sem a gyerekek, sem pedig a kormány tagjai nem akarnak se nagy, se „kicsi” háborút.

Békét akarunk – van elég más dolgunk: búzát termesztünk, építünk és feltalálunk, könyvet írunk és az űrbe repülünk. Békét akarunk magunknak és a bolygó minden népének. A gyermekeinknek és neked, Samantha.

Szeretnélek meghívni, ha a szüleid megengedik, hogy látogass meg minket, a legjobb nyáron lenne. Megismered az országunkat, találkozol veled egykorú gyerekekkel, meglátogatod az artyeki nemzetközi gyermektábort a tengernél. És majd magad is láthatod: a Szovjetunióban mindenki a béke és a népek közötti barátság mellett van.

Köszönöm a gratulációdat. Kívánok neked minden jót az életben, amely még épp csak elkezdődött a számodra.

J. V. Andropov

(aláírás)

Moszkva, 1983. április 19.

 

 

 

Samantha elfogadta a meghívást és valóban meglátogatta a Szovjetuniót szülei kíséretében. Útját mindenhová újságírók hada követte, a látogatásról itt tekinthető meg egy felvétel: Samantha Smith a Szovjetunióban ( http://www.youtube.com/watch?v=jjilPi2mafY)

Jurij Andropov jó kívánsága sajnos nem valósulhatott meg. Samantha Smith 1985. augusztus 25-én, mindössze 13 évesen életét vesztette egy repülőgépszerencsétlenségben.

 

Forrás: http://samanthasmith.info/

 

Cimkék: Samantha Smith, Jurij Andropov, Szovjetunió, 1983

Országok: Oroszország