Június 22. – az 1941-es német támadásra emlékezve – az Emlékezet és a gyász napja Oroszországban.

A Nagy Honvédő Háború történetét már többször is megírták, éppen az aktuális kurzusokhoz igazítva, és most is készül egy reprezentatív, 12 kötetes kiadvány, melynek második kötete a napokban jelent meg, Vlagyimir Putyin orosz elnök előszavával. Putyin a bevezetőben arra emlékeztet, a fasizmus felett aratott győzelem szovjet emberek millióinak életét követelte, és az utókor ennek megfelelően köteles emlékezni, és olyan Oroszországot építeni, amelyért a hősök is harcoltak.

Dmitrij Filippovih, a történettudományok doktora, az Orosz Tudományos Akadémia Hadtörténeti Intézetének igazgatója a Nyezaviszimaja Gazeta hasábjain ismertette az új, ezer oldalas könyvet, mely a háború előzményeivel és első három hónapjával foglalkozik.

A könyv a ’30-as évek történetével foglalkozik, bemutatva a náci Németország agresszív törekvéseit, melyek elsősorban a Szovjetunió ellen irányultak. A kötet szerzői bírálják a nyugati országok politikáját, mely elutasította a Szovjetunió által javasolt kollektív biztonsági együttműködést. A könyvben részletesen ismertetik a Barbarossa hadművelet terveit, valamint a német Ost-tervet, melynek célja lényegében a teljes kelet-európai nem germán lakosság deportálása ill. kiirtása volt.

A kötetben részletesen bemutatják a Szovjetunió háborús terveit is. A könyvből kiderül, hogy a szovjet hadvezetés pontosan tisztában volt a német fenyegetéssel, és részletes védelmi terveket készített az agresszió elhárítására.

A szovjet korszak reprezentatív háborús munkáihoz képest újdonságok is találhatók a mostani kiadványban: eszerint a német támadás elsődleges oka nem osztályharcos- és ideológiai jellegű volt, hanem – igazodva az orosz történetírás elmúlt húszéves tendenciáihoz – civilizációs magyarázattal áll elő. Az Ost-terv civilizációs értelmezést nyer, amennyiben az a szláv népeket kiirtásra ill. deportálásra ítélte.

A kötetben dokumentumokkal bizonyítják, hogy a szovjet diplomácia németellenes éllel 1939 őszétől tárgyalásokat folytatott Londonnal és 1940 tavasztától Washingtonnal is.

A szovjet katonai és politikai vezetés célja 1941 elején a várható német támadás kezdetének kitolása volt. A német „megelőző csapás” elmélete nem állja meg a helyét. Bár a kötetből az is kiderül, hogy 1941 tavaszán a szovjet hadvezetésben valóban felmerült a gondolat egy megelőző csapás mérésére a szovjet-német határon koncentrálódó német haderő ellen, de a németek támadása ettől teljesen függetlenül következett be.

A könyvben részletesen beszámolnak a szovjet hírszerzés háború előtt végzett tevékenységéről, melyből kiderül: a Kreml pontosan tudott a német tervekről. A szovjet hírszerzés június 22. előtt 230 figyelmeztető jelentést küldött a közelgő német támadásról. Sztálin személyes hibája, hogy ezek a figyelmeztetések következmények nélkül maradtak.

1941-ben a Vörös Hadsereg óriási vereséget szenvedett, ennek okait is részletesen igyekeznek feltárni a könyvben, melyeket a következőkben állapították meg: a szovjet hadsereg gyenge anyagi-technikai lehetőségei, a háborús tapasztalat hiánya, a szovjet katonai felső vezetés elavult szemlélete stb. Ezek a következtetések nagyjából megegyeznek a szovjet korszakban is vallott nézetekkel.

(Dmitrij Filippovih: Udar po falszifikatoram isztorii, Nyezaviszimaja Gazeta, 2012. 06. 22.)