A mai Kirgizisztán közigazgatási elődje az 1924-ben – Oroszországon belül létrejött – Kara-Kirgiz Autonómia, későbbi nevén Kirgiz Autonóm Körzet, amely 1936-ban Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság néven vált a Szovjetunió tagköztársaságává.

1926-ban, az első szovjet népszámlálás idején Kirgizisztán lakossága még nem sokkal 1 millió alatt volt (989 ezer fő). Az autonómia lakosságának kétharmada kirgiz volt, a legnagyobb kisebbségeket a lényegében egyenlő számú oroszok és üzbégek alkották némileg több mint 100 ezres létszámmal.

1959-re a tagköztársasági ranggal rendelkező Kirgizisztán lakossága 2 millió fölé nőtt (azaz több mint a duplájára emelkedett 1926 után). A népességnövekedés jórészt a betelepítések számlájára írható: az oroszok száma megötszöröződött, arányuk 30 %-ra emelkedett, eközben a kirgizek elveszítették abszolút többségüket, arányuk 40,5 %-ra süllyedt. 1941-ben az Oroszországból deportált németek egy részét – Kazahsztán mellett – Kirgizisztánba telepítették, jórészt őket kell érteni az „egyéb” kategória népei között. A kirgizek és oroszok után Kirgizisztán harmadik legnagyobb nemzetiségét továbbra is az üzbégek alkották, akiknek aránya nem változott, noha számuk megkétszereződött 30 év alatt.

A ’60-a évektől valóságos népességrobbanás zajlott le Kirgizisztánban. 1989-ig a lakosság létszáma megduplázódott. A népességnövekedés elsősorban a köztársaságban élő muszlimokat érintette. Bár az oroszok száma is némileg nőtt, a kirgizek és üzbégek száma több mint a duplájára emelkedett. Így aztán harminc év lefolyása alatt,  1989-re Kirgizisztánban ismét abszolút többségbe került a tituláris nemzet. Az oroszok aránya 21 %-ra csökkent.

A független Kirgizisztán történetében 1999-ben tartották az első népszámlálást. Eszerint rendületlenül folytatódik az ország népességének növekedése, s különösen a muszlim népek gyarapodása szembetűnő. Míg az oroszok mintegy harmada távozott az országból 1992 után, a kirgizek létszáma majd 1 millióval lett több, s az üzbégek is szépen gyarapodtak a ’90-es években, de feltűntek a kínai muszlimok, a dungánok is Kirgizisztán etnikai térképén. A kirgizek aránya 1999-ben megközelítette a kétharmadot, az oroszok aránya 12 %-ra esett vissza, s ezzel ma már az üzbégek alkotják Kirgizisztán legnagyobb kisebbségét. Kirgizisztán etnikai képe tehát 1999-ben nagyjából megegyezett azzal, amit 1926-ban, az első szovjet népszámlálás idején regisztráltak (tekintettel arra, hogy a szovjet időkben beköltözött oroszok jelentős része távozott, és a németek is csak 21 ezren maradtak).